Atyánkfiát már fiúcska korában megérintette az élő történelem. Odaát, a trianoni határ szatmári oldalán, nagyszüleinél nyaralva mindig tátott szájjal hallgatta a felnőttek beszélgetését - nem mese ez, gyermek! - a háborúkról s a két békekötésről, mely e háborúkat lezárta. Már kisgyermekként érezte, hogy itt valami szörnyű igazságtalanság történt velünk, s nem értette, hogy papának miért kell románul beszélnie, ha a néptanácshoz megy, vagy jegyet vált az állomáson, mikor a hivatalnok és a vasutas is magyar - egyedül a milic¹ nem az.

Anyai nagyapja mindig azzal a „rongy emberrel”, a vörös gróffal kezdte történeteit, s Kádárral, meg az elhíresült marosvásárhelyi beszéddel fejezte be.
„Eladtak bennünket! Négy boldog évünk volt csak, amikor újra magyarok lehettünk” – mondta, s legyintett. Az apai nagyapa, aki négy állam hadseregének volt tényleges katonája meg szekundált, apró történetekkel színesítve a fő szálat (hogyan sorozták be „önkéntesnek” a Piave poklából éppen hazatérő bakát Kun Béláék, vagy hogyan akartak belőle őrmestert kreálni a román királyi hadseregben, s hogyan is építették az Árpád-vonalat Horthy alatt).

Atyánkfia egy életre megjegyezte magának 1920. június 4-ét, a magyar történelem Mohácsnál és Világosnál is sötétebb dátumát, s még inkább 1947. február 10-ét, amikor - úgy tűnik, immár egyszer s mindenkorra - bevégeztetett.

Mesélnek-e ma unokáiknak az öregek? Gyermekeink honnan ismerhetik meg a magyarság legújabb kori igaz történetét? Ideológiákkal átitatott tankönyvekből, ilyen-olyan szemléletű történelmi munkákból? Aligha! A 64 vármegyések szent hevülettel tüntettek legutóbb a Kis Trianon palota előtt - mert így tanulták! - a Nagy Trianon helyett. A párizsi „béke” 60. évfordulóján meg arról beszél a rádióban egy neves történész asszony, hogy a Luxemburg palotában írták alá az okmányt, holott amint azt a „munkás ruhás” szemtanú, Illyés Gyula megörökítette: a világtörténelem e fertályórás intermezzójára a Külügyminisztérium Óratermében, meg az abból nyíló szalonban került sor, XV. Lajos asztalánál.

Atyánkfia már csak abban reménykedik, hogy egyre több fiatal olvassa majd Tormay Cecil ’19-es, Illyés, Cs. Szabó és Márai ’47-es eredeti naplójegyzeteit, hogy tisztábban lásson múltat s jövőt.

Ozsváth Sándor
művelődéstörténész
Debrecen, 2016. Június

Folytatjuk az Életfa klubokról szóló ismertetőnket, mely a K4, avagy az Életfa Klubok körüli kulturális kalandozás címet kapta. Sorozatunk célja, hogy megismertessük, megismerhessük az Életfa Programban tevékenykedő csapatok szűkebb környezetét.

Fogadjátok szeretettel a debreceni "Bagolyodú" körüli barangolást!

Berecz Ildikó
Az Életfa Program
Honismereti- és Kultúra szirmának vezetője

A Garai utca 28 szám alatt található "Bagolyodú" 9 éve ad otthont az Életfa Program Bagoly és Vox Angelika csapatának. Innen kaptok most egy kis kitekintőt.

Debrecen belvárosának szívében Mester utca- Bethlen utca- Hatvan utca- Nyugati kiskörút által határolt területen van a Garai utca. A Főtértől gyalogosan 5 percnyire, közel a Kossuth térhez, a Déri Múzeumtól 200 az evangélikus nagytemplomtól 400 méterre, a város egyéb nevezetességei a Főnix Csarnok 2,3 km-re, a Debreceni Állatkert és Vidámpark pedig 2,5 km-re található.

Nevét a Dorozsma nemzetségből származó Garai (horvátul Gorjanski), középkori magyar főnemesi családról kapta, melynek tagjai kiemelkedő szerepet játszottak a Magyar Királyság történetében¹.

A Garai utca 26. szám alatt látható a 104 éve született, és 13 éve elhunyt költő, Kiss Tamás egykori háza, melynek falán emléktáblát helyeztek el tiszteletére.

Kiss Tamás a debreceni egyetemen tanult teológiát, majd elvégezte a magyar-történelem szakot. Első publikációi is Debrecenben jelentek meg, a teológusok lapjában. 1947-től pedig a Dóczy Református Leánynevelő Intézet tanítóképzőjében hittant tanított, ahol emlékét egy a költő nevét viselő tanterem is őrzi.  Születésének 100. évfordulója tiszteletére 2012-t Debrecenben Kiss Tamás emlékévvé nyilvánították. Kisdiákként a Füvészkerti Általános Iskolába jártam és osztályfőnököm magyartanárként meghívta az osztályunkba… Sok évvel később, mikor Édesapám megvette a házat, akkor láttam, hogy a mellettünk lévő ház falán ott a tábla a nevével. Én még ismerhettem, és szavalhattam előtte verset. Akkor izgultam, ma örülök, hogy megtettem. És csak mellékesen képzeld van egy olyan írása, hogy „Bagolyvár és lakói”!!!

A Garai utca 13-ban működik a tömegkommunikációval - különösen a társadalomnak szóló üzenetek közvetítésével - foglalkozó Hang-Kép Egyesület, melyet 2000-ben alapítottak. A nyomtatott és az elektronikus sajtóanyagok, az online média, a nyilvános beszéd, és az ismeretterjesztő hang- és képanyagok elkészítésének fogásait sajátíthatják el itt a fiatalok. E mellett civil szervezeteket segítenek abban, hogy - a céljaiknak megfelelő - saját üzeneteiket minél jobban tálalhassák a nyilvánosságnak.

Az övezet (és minden bizonnyal a város) legrégebbi ipartörténeti emléke a Hortobágy utca és a Böszörményi utca sarkán áll: a leírások szerint ez volt Közép-Európa legnagyobb szélmalma. Az 1864-ben (egy korábbi malom helyén) épült Barcsay-szélmalmot 34 év elteltével átalakították gőzüzeművé. 1929-től pedig gázgenerátoros motorok működtették. A korszerűsítések következtében már a szélmalom vitorláit leszerelték. Az üzem 1959-ben szűnt meg, utána raktár, majd az utolsó időkben nyomda is működött a helyiségeiben. Ma étterem és szálloda található benne.

Érdekesség a környékkel kapcsolatban az is, hogy Ady Endre 1896-ban a Mester utca 4. számú ház helyén lévő épületben lakott. Tóth Pál ezzel kapcsolatos helytörténeti leírása arra is emlékeztet, hogy a későbbi nagy költő akkoriban joghallgató volt Debrecenben.

Az interneten fellelhető fotómásolatok tanúsága szerint itt járt a legendás 5-ös villamos Eleinte az Arany Bika fogadó és a Baromfivásártér (a mai Segner tér) között haladt, és lóvontatású un. omnibusz volt. Útvonalának bővítése után már - a Böszörményi úton - egészen Nyulasig lehetett kijutni vele. Ezt a vonalat 1911-ben villamosították, és a járművek az 1973. szeptember 30-i megszüntetésig közlekedtek Utóbb a kocsik a Hatvan utcáról indultak, s 1950-ig a Baromfivásártér és Nyulas közötti szakaszt a Debrecen–nyírbátori HÉV is használta. (Ezen a villamoson még én is utaztam sokat Édesanyámhoz. Zajos nyugalommal haladt végig útján. Én a Hatvan utcai Zenede előtt szálltam fel és közvetlenül az Agrár egyetem előtt rakott le. Aztán egyszer csak jöttek helyette az Ikarusz buszok…)

Elindulván a Mester utcán, az ottani lakóházak gazdagon díszített homlokzataira tekinthetünk, az utca végében Makovecz Imre „Kétarcú ház”-át is megcsodálva.
Olyan nagyságok laktak e környéken, Ady Endrén kívül, mint Oláh Gábor² költő és az építész Borsos József³. A Füredi út melletti Borsos József téren áll a Borsos-villa, amit a névadója készített és lakott. A lakótelep építésének idejére ebben a szecessziós villában rendezték be a felvonulási épületet, 1980 és 2011 között pedig az irodalmi múzeumnak adott otthont. Borsos József a saját szakterületén maga is nagyra becsült művész volt: legismertebb alkotásai sorát a rendőrpalota, a Köztemető, a Nagyerdei park, a vegyipari szakközépiskola és az egyetemi templom gazdagítja, máig városunk meghatározó építményei közé tartoznak.

Az utcánk környékének legnevezetesebb épülete egyben Debrecen legnevezetesebb közgyűjteménye, a Déri tér 1. sz. alatt található, Déri Múzeum.

Déri Frigyes, a gazdag, selyemgyáros műgyűjtő 1920. október 18-án jelentős gyűjteményt adományozott a magyar államnak, méghozzá azzal a kikötéssel, hogy Debrecenben állítsanak múzeumot a bemutatására. Később a művelődéstörténeti adományhoz felesége és testvére, Déri Miksa, a transzformátor egyik feltalálója, is hozzájárult.

A gyűjtemény bemutatására épült szép neoempire stílusú épület 1930-ra lett kész, Györgyi Dénes és Münnich Aladár tervei alapján. Az épületet kifejezetten úgy tervezték, hogy az egyik legnagyobb becsben tartott festményt, Munkácsy Ecce homo! c. művét, a Krisztus-trilógia egyik elemét egy külön tetővilágítású teremben tudják bemutatni. Az idők során a trilógia másik két darabja is idekerült, és gyerekeimmel meg tudtam nézni. Együtt a három kép olyan élmény volt, hogy csak ültem előttük és mozdulni sem tudtam. Ritka pillanat az életben ilyet átélni…

Egy hosszabb átépítés után, 2015 decemberében nyitott újra a teljesen felújított, kibővített és modernizált, múzeum,  eddig soha nem látott gyűjteményekkel, négyszeresére bővített területen.

A Déri téren három Medgyessy szobor (Debreceni Vénusz, Táncosnő, Móricz Zsigmond ülő alakja), s egy Debreczeny Tivadar a Merengő című női aktja díszíti a teret.

2019-ben Debrecen ismét megpályázza Európa Kulturális Fővárosa címet. Én nagyon büszke vagyok erre a városra, és boldog, hogy ide születtem. Tősgyökeres debreceni vagyok már. Minden légvételemmel azt támogatom, hogy végre elérje Debrecen ezt a szintet, hogy mi legyünk a Európában a legjobbak! „Isten engem úgy segéljen!”

Kiss Tamás Debrecen című verséből egy idézettel búcsúzom:

„Címereden őt szeretem: a főnix madarat, ki Napba néz s belőle issza az arany sugarat.”

Debrecen, 2016. Szent Iván hava 02.

Szeretettel:
Dr. Harsányi Edit Marianna
Életfa (fő)Bagoly

[1] a 14. és 15. században három nemzedéken át viselték a nádori címet.
[2] Oláh Gábor (Debrecen, 1881. január 17. – Debrecen, 1942. június 23.) magyar költő, író.
[3] Borsos József  (Hódmezővásárhely, 1875. március 18. – Debrecen, 1952. január 23.) 

Folytatjuk ismertetőnket, a K4, avagy az Életfa Klubok körüli kulturális kalandozás címmel. Remélem az írás és a képek hatására kedvet kaptok a bemutatott helyszínek megtekintésére.

Miskolcon a Papszer utca 24. szám alatt lévő Központi Klub több szempontból is különleges és egyedül álló az Életfa klubok sorában. Már önmagában az Életfa székházban található gyönyörű környezet is különlegessé teszi, de az Élet(fa)mód Klub által elindított, és sikerre vitt Főzőklubnak is helyet ad.

A klubot az idejárók ismerik, és nagyon szeretik, most fogadjatok szeretettel egy kis kitekintőt a közvetlen környékre.

MISKOLCRÓL RÖVIDEN

A régészeti leletek tanúsága szerint a terület ősidők óta lakott. A több, mint 70 000 éves, neolit kori leletek azt bizonyítják, egyike Európa legrégebben lakott területeinek.

Első ismert lakói a kelta Kotinus törzs, de a honfoglaló magyarok már kevert etnikumú lakosságot találtak ezen a vidéken, akik a Sötétkapu táján, a Papszer oldalán és a Tetemvár környékén laktak.

A miskolctapolcai barlangfürdő mellett folyó ásatások során megtaláltak egy 11. századi kis körtemplomot, ahol a városalapító nemzetség tagjai nyugodhattak és minden valószínűség szerint itt őrizhették Miskolc város alapítólevelét is. Szent Benedek rendi barátok neves iskolát alapította itt, és a tapolcai hőforrásoknál gyógyulni vágyókat is ellátták.

Ekkoriban épült Miskolc legrégibb egyházi műemléke, az első román stílusú kőkápolna. A kolostort a 16. században a Ferdinánd- Szapolyai János- pártiak küzdelme idején kifosztották, majd felgyújtották, így az alapító Miskóc (Miskócz) nemzetség hamvain kívül a város legrégebbi dokumentumai is odavesztek. Ezért van az, hogy Miskolc az egyetlen olyan magyar város, amely nem ismeri alapításának napját, így nem is ünnepelheti azt. (Május 11-ién tartott Miskolc város napját, 1992 óta tartják, az 1909-ben ezen a napon adta át Ferencz József Miskolcnak a címeres kiváltságlevelet.)

A hely a Miskóc nemzetségről kapta nevét, elsőként Anonymus említi ezen a néven 1210 körül. A Bors vezér leszármazottainak az egyik ágát jelentő Miskóc nemzetség, 1312-ben veszítette el a területet, mert Csák Máté pártjára álltak Károly Róberttel szemben.
A király a Széchy-családnak adományozta a birtokot. Ők szereztek Miskolcnak először bíráskodási és vásártartási jogokat.

Miskolcot Nagy Lajos király emelte városi rangra, mezővárossá nyilvánította 1365-ben, bíróválasztási- és végrendelkezési jogot biztosított, és a Diósgyőrben lévő várat is felújíttatta. A király a diósgyőri koronauradalomhoz csatolta a várost, amely 1848-ig királyi tulajdonban állt. A 13. század elejére kialakultak Miskolc mellett az alábbi települések: Hejőcsaba, Görömböly, Szirma és Tapolca. 

A reformáció a 16.század közepe körül ért el Miskolcra. A történeti kutatások szerint a város 1554-ben lett protestánssá. 1568-ban már jelentős számú a gyülekezet Miskolcon, s Hevesi Mihály esperes¹ a kálvini hitelvek mellett foglalt állást.

Papszer utcai kapcsolódások, Miskolc történetéhez indokolják, hogy a Papszer utca mindkét oldala teljes hosszában a védett utca, Miskolc helyi városképi védelme alatt álló területe.

A reformáció nagy hangsúlyt fektetett az iskolák alapítására és az iskoláztatásra. Ennek szellemében kerülhetett sor a város telkén és költségén református középiskola megalapítására 1560 körül a mai Papszer utca 1.sz. alatt, a mai múzeumépület elődjében. Újabb kutatások azt jelzik, hogy már ezt megelőzően is lehetett iskolája a városnak, ahol az elemi ismeretek mellett latin nyelvet is tanulhattak a diákok. A korabeli iskolaépület sem az 1560-as évekből való, a földszinti részek feltehetően a 15. század végéről származhatnak.

Az épület a császáriak 1706-os dúlásakor² leégett, könyvtára, iratai megsemmisültek. A pusztítás után az iskolaépületet felújították, az oktatás tovább folyhatott. 1735-ben elkezdték a bővítését, de az egri püspök igyekezett ezt megakadályozni, csak 1737-ben sikerült folytatni a munkálatokat. 1792-ben egy újabb református iskola építésébe fogtak.

1883-ban új tanügyi törvény lépett életbe, amely elismerte ugyan az egyházak iskolafenntartó jogát, de előírta az állami egységes tantervi minimumkövetelmények betartását, s bevezette az állandó állami felügyeletet. Az iskolatanács új épület felállítását sürgette, majd megkezdődött az új református iskola építése. 1898-ban költözött át a református főgimnázium az új helyére, a régi épületet a város megvásárolta, jelenleg a Herman Ottó Múzeum kiállítótermei vannak benne.

A Palóczy³ (Pálóczi) - obeliszk a Papszeren az Avasi református templom kertjének bejáratával szemben.

Pálóczy László Miskolcon született, a sárospataki református kollégiumban tanult. 1806-tól megyei tisztviselő, később alispán. A reformellenzék tagjaként többször képviselte Borsod megyét az országgyűlésben. Miskolctól díszsírhelyet kapott, a 600 mázsányi 'szürke gránit emlékkő tömböket vasúton szállították Miskolcra Bécsből. Izsó Miklós kőfaragó alkotta az obeliszket, domborművét Vay Miklós készítette,  és. A felirat szerint:

1868-ban emelte Borsodmegye közönsége.

A hatalmas márványtömb alatti kriptában koporsója mellé helyezték 1878-ban leánya, Kotz Józsefné Palóczy Judit hamvait is. Palóczy Judit a korabeli lapokban gyakorta jelent meg írásaival. Síremléke mellett szülőháza is megtalálható a Papszeren. Emlékét utcanév is őrzi.

A megyei levéltár mind a mai napig őrzi a sírbolt ajtajának, a koporsónak és az emlékmű rácsozatának a kulcsait.... összesen 6 darab kulcsot. (régen vaskerítéssel volt körülvéve az sírbolt)

A Papszer utca 14 szám alatti található, 1411-ben már létező Avasi templom, és az 1577-ben épített Harangtorony, valamint a temető műemléki védelmet élvez. Magyarország egyik legjelentősebb késő gótikus műemlékének, Miskolc egyik szimbólumának építési idejét kőtábla őrzi.

Az első kisméretű, egyhajós templom a 13. században román stílusú, egyhajós építmény volt. Többször bővítették, végül háromhajós, gótikus, hálóboltozatos csarnoktemplommá alakították át 1480 körül.

A török idők alatt, az 1500-s évek derekán tűzvész áldozata lett a templom. Miskolcot több támadás érte a török hódoltság idején, 1544-ben a templom is kigyulladt. A török megszállás után a reformátusoké lett az épület, ezért a Diósgyőri várkatolikus úrnője, Fánchy Borbála nem járult hozzá az újjáépítéshez. Erre csak két évtizeddel később kerülhetett sor, a ma is látható, egyszerűbb formában már a református egyház kívánalmainak megfelelően. 1577-ben hozzá épült a Harangtorony, a templomot Szent István tiszteletére szentelték fel. Ettől kezdve már nem változott jelentős mértékben az épület, a legutóbbi helyreállítási munkálatok 1982-ben fejeződtek be. A templomnak híresen jó az akusztikája, a neogótikus karzaton áll az 1895-ben készült Angster-orgona⁴, melyen minden évben játszanak hazai és külföldi orgonaművészek. Az északnyugati kápolnában egy kis kiállítás is megtekinthető, mely bemutatja a templom történetét.

A Harangtorony négyzet alaprajzú zömök épületét a mások emelet magasságáig zsindellyel fedett vízvezetők tagolják. A szintén zsindelyes gúlasisak alatt faárkádos galéria fut körbe, mutatva, hogy a torony egykor a várost figyelő tűzőrség figyelőhelye volt. Harangjai 1941 óta negyedóránként játsszák a jól ismert miskolci dallamot. A teljes zene, amit csak egész órákkor hallhatunk, nem csak a templomban hallható, de a Miskolci Nemzeti Színház színdarabjaiban is ennek lejátszásával kezdődnek a felvonások, és a magyar Rádió Miskolci Stúdiójának is ez a szignálja.

A templom mögötti sírkert a város legrégebbi temetője, 17. századi sírköveket is találunk itt. Érdemes egy sétát tennünk a hangulatos temetőben, több fontos ember is nyugszik itt, így Szemere Bertalan, Palóczy László, a Latabár színész-család és Tompa Mihály édesapja is.

Miskolc, Avas-hegy

Az Avas-tetőn álló, 72 m magas, tv-torony és kilátó szintén a város egyik  emblematikus épülete, melyet 1963-ban adtak át. A kilátó elődje a fából épült, 1934-ben átadott, nevezetes Rákóczi-kilátó volt, mely többek között tűzoltó őrtoronyként működött, ám 1956-ban egy sajnálatos tűzvészben leégett. A kilátóból napsütéses időszakban belátni az egész környéket, a Bükk lábát a környező településekkel együtt.

A Herman Ottó Múzeum Miskolc legnagyobb múzeuma.

• Itt látható a hazai ásványok legteljesebb (17 000 darabos) gyűjteménye
• Több mint 600 000 műtárgyat őriz
• Főként képzőművészeti alkotásokat, régészeti leleteket és ásványokat gyűjt
• Néprajzi kollekciója jelentős

A képzőművészeti gyűjteményben a magyar festészet szinte minden kiemelkedő alakjának és irányzatának művei megtalálhatók. Régészeti gyűjteményében találhatók.

A Papszer utcai kiállítási épülete műemlék. Az eredetileg Papszernek nevezett, egyemeletes, szabadon álló épület, középkori magból a 15. századtól a mai napig fokozatosan épült ki. A középkort is idéző múzeumépület mai arculatát több átépítés és bővítés során nyerte el. Az épület magja valószínűleg XV. századi. Az egykor iskola épülethez a 18. században építették hozzá a nyugati két helyiséget és a tornácfolyosót, az emeletet pedig 1790–91-ben húzták rá. Az épületet 1899-ben kapta meg a múzeum, és első állandó kiállítását 1902-ben nyitotta meg. Három állandó kiállításnak adott helyet „Miskolci évszázadok” című várostörténeti kiállítás, „Mit ránk hagytak a századok” című régészeti kiállítás és „Magyarország ásványai”.

2009-ben nyílt meg a Szász Endre-gyűjtemény, amely mintegy háromszáz alkotást mutat be, „A művész világa 1969–1990” címmel. A világhírű művész Miskolcnak adományozott jelentős gyűjteményében először a rajzok és a festmények tekinthetők meg, a második kiállított egységet a porcelánképek alkotják (Szász Endre évekig dolgozott a Hollóházi Porcelángyár anyagával), a harmadik szekcióban a világjáró művész egzotikus útjain gyűjtött tárgyai láthatók, s végül az utolsóban a művész amerikai életének emlékeit gyűjtötték össze.

2014-ben új állandó kiállítás nyílt az épületben, az „Elit alakulat - A Kárpát-medence leggazdagabb honfoglalás kori temetői” című tárlat, amely Az év kiállítása díjat is elnyerte. Az épület másik állandó kiállítása az „Egy miskolci nemes az országos politikában – Szemere Bertalan pályaképe és pályatársai” címet viseli, s Szemere Bertalannak és korának állít emléket. A kiállításhoz irodalmi-történelmi-kulturális szalon kapcsolódik, ahol időről időre érdekes előadásokat hallgathat meg a látogató a reformkorról és a 19. század második feléről.

A „Korok, képek, kamerák” című fotográfiatörténeti állandó kiállítás Dömötör Zoltán fotótörténeti magángyűjteményét mutatja be, három részben:

 a fényképezés eszközeinek fejlődéstörténete és a miskolci fotográfia története

 interaktivitás bekapcsolásán keresztül mutatja be a fényképezés történetét és annak technikai fejlődését

a Folyosó Galéria, időszakosan változó rész: első alkalommal például a Miskolci Fotóklub alkotóinak munkáit lehetett megtekinteni.

A múzeumban az állandó kiállítások mellett folyamatosan szerveznek időszaki kiállításokat is, és vasárnaponként „Manó Manufaktúra” című családi játszóházat szerveznek a gyerekeknek, illetve a gyermekes családok számára.

A Papszer utca 48. alatt Corner Stage Kávézó 2006 februárja óta látja vendégül Miskolc belvárosában az élő zene kedvelőit a főutcától 3 perc sétára az Avas lábánál. Kezdetben egy kis 60 férőhelyes sörözőnek készült a hely, mely a rock zene kedvelőit célozta meg. Egy év után elég sok zenekedvelő fiatal fedezte fel magának a helyet, így elsőként szárnyaikat bontogató fiatal zenekarok léptek fel nálunk baráti körben.

Jól látható, hogy ki sem kell lépnünk a Papszer utcából, és telje kulturális kalandozásban lehet részünk a klub körül. Móricz Zsigmond szerint "Miskolc a legnagyobb jövőjű magyar város.", ám befejezésként mégis a P.Mobil dal refrénjét küldöm az olvasóknak:

Ez a város, MISKOLC mindig várni fog!

Pilisszentiván, 2016. Szentgyörgy hava

Szeretettel:
Berecz Ildikó
Az Életfa Program Honismereti- és Kultúra szirmának vezetője

[1]Hevesi Mihály: Miskolcon esperes-lelkész 1566-88 között, Balassa Menyhért udvari papja is volt és Melanchton Fülöp avatta lelkésszé 1555-ben Wittenbergben. Ő írta alá a Debrecenben a kálvini tanok melletti  hitvallást a borsodi traktus nevében 1567-ben.
[2] 1706. szeptember 17-én Rabutin de Bussy császári tábornok érkezett Miskolc alá, és élelmet követelt. Miskolc malmait azonban a kurucok felgyújtották, emiatt a labancok feldúlták a várost, gyakorlatilag porrá égették, a lakosság egy részét felkoncolták, a többiek a környék erdeibe menekültek. Később pestisjárvány is dúlt a városban. Miskolc jelentős részben Rákóczi támogatásával épült újjá.
[3]Pálóczy László az 1848-49 évi országgyűlés korelnöke, a szabadságharc leverése után bujkált, halálra ítélték, de korára való tekintettel, kegyelemmel szabadult. 1861-ben ismét elvállalta az országgyűlési képviselőséget, s annak ideje alatt halt meg.
[4]Angster Józsefépítette 1895-ben

Források

http://www.ffg.hu/iskolankrol/iskolatortenet

http://miskolcadhatott.blog.hu/2015/04/28/miskolc_diosgyor_arnyekaban_miskolc_tortenete_2_resz

http://mek.niif.hu/07900/07952/07952.pdf

http://avasiborut.brskft.hu/avasiborut/index.php?option=com_content&view=article&id=164:beres-attila-a-miskolc-avasi-reformatus-templom&catid=43:kutatas&Itemid=47