Hasznos hétvégét töltöttünk el Budapesten szakmai körökben, az MDOSZ konferencián júniusban. Már visszajáró kiállítóként, résztvevőként, ismerősként térünk oda vissza évente egy-két alkalommal.

A Nahrin termékeknek egyértelműen helyen van egy ilyen, dietetikusok számára meghirdetett rendezvényen, idén becsempésztük a Just termékeinket is a kiállítói pultra. És azon túlra.

Ahogy már megszoktuk, az illatok, a termékeink látványa és híre egyre több érdeklődőt vonzott, akiket kóstolóval, illatfelhővel, kiadványokkal láttunk el, és vitaminnal feltöltve engedtünk tovább. Örömmel nyugtáztuk, amikor ismerős arcok álltak meg az asztalunknál, és jelezték, hogy ők is emlékeznek ránk.

A Vitaminjaink igazán vonzónak bizonyultak, idén a Narosan Áfonya volt a legkelendőbb kóstoltatott termékünk.

Büszkén álltunk a standunknál, mert látva más étrend kiegészítővel érkező céget, minőségben alul maradtak a Just és Nahrin mellett.

Az illóolajaink is igazán jó szolgálatot tettek. Hiszen az előadóteremben párologtattunk, így a Just illatmarketinggel megtöltöttük a helyiséget, és a résztvevők ebben a Just miliőben élvezhették a konferenciát. Ezt megtámogattuk egy Eucasol spray-s sétával is, amikor a szünetet kihasználva végigfrissítettük a termet ezzel a kellemes és figyelemfelkeltő illattal. 

A rendezvényszervezőktől kapott visszajelzések alapján szeretettel várnak minket a jövőben is a Nahrinnal és a Just illatmarketinggel az MDOSZ rendezvényeire.

Eszter, Marika és Tamás

"Ha a Jóisten azt akarta volna, hogy ne együnk húst, nem ad nékünk mustárt!" tartja egy angol mondás.

A mustár növény minden része ehető: a levelekből saláta, a magokból olaj is készülhet. A mustár, illetve a mustármag, az egyik legelterjedtebb ízesítőnk. Mustármag van a szárnyas-, a Curry- és a Nahrom fűszerben, a Mustár fűszerünk 40% mustár port tartalmaz, mégis történetéről kevés ismeretünk van.
A mustármag a mustárfajok magja, ebből készül a mustár fűszer. A fehér-, a barna- és fekete mustármag váltogatta a népszerűséget az idők során, ám az közös jellemzőjük, hogy bennük található illóolajnak köszönhetik az átható ízt, amely akkor keletkezik, amikor az összezúzott magot vízzel keverjük.
A barna mustármag íze kesernyés, csípős és aromás; a fehér mustár magja édeskés, a fekete mustár magjainak erős, csípős íze van, ám a többi fűszertől eltérően a mustármagnak szinte nincs is illata.

A fehér fajta magjait már a sumérok is használták. A görögök, ázsiaiak és afrikaiak valamennyien felfedezték a mustármag hatását, és beiktatták konyhaművészetükbe használatát. Szanszkrit írásokban találhatóak leírások a mustármag első használatáról, valamint a Biblia is említi Máté evangéliumában: Jézus egyik példabeszédében a mennyek országát mustármaghoz hasonlítja, amely minden magnál kisebb, de amikor felnövekszik, nagyobb lesz minden veteménynél.
Indiában, sőt Észak-Európában is sokáig úgy gondolták, egy marék szétszórt mustármag távol tartja a háztól a gonosz szellemeket.
A mustármag a hagyományos kínai gondolkodás legapróbb, de még szabad szemmel látható tárgya, ezért a jiezi mindig a picinység-, a jelentéktelenség-, a csekélység értelemben szerepel az irodalmi alkotásaikban.¹
Európában, így hazánkban is, a rómaiak terjesztették el a fekete mustár magját, és a mustárt, mint szószt is ők találták ki, ezt a 4-5. századból származó Apicius² féle feljegyzésekből tudjuk. A porrá zúzott mustármagot erjedő szőlőlével keverték el, és mustum ardensnek³ (jelentése: csípős lé) nevezték, ami a mai szemmel nézve nem volt guszta látvány. Az összetört mustármag szürkésbarna színét a (vörös) szőlőlé még sötétebbre festette, viszont a markáns íz rengeteg ételhez passzolt, ezért amerre a római légiók jártak elterjedt.

Így jutott el többek között Burgundiába, a mai Franciaország területére, ahol a szőlőlét ecetre cserélték a receptben, így megszületett a dijoni mustár.
Britanniában liszttel és fahéjjal keverve, szárított mustárgolyó formában fogyasztották, mint ma a csipszet. Ez olyan népszerű volt a 15-16. században, hogy Shakespeare is említi több darabjában⁴.
Germániában is népszerűvé vált, itt az a legenda járta, hogy ha a nő mustármagot szór az esküvői ruhájába, otthon ő fogja viselni a nadrágot a házasság alatt.
A középkorban a mustár azon kevés fűszerek egyike volt, amit a közemberek is megengedhettek maguknak. A kolostorkertek elmaradhatatlan dísze volt, jól tudták a barátok, hogy miről prédikálnak: "ha csak akkora hitetek lenne is, mint a mustármag, hegyeket mozgathatnátok!"
A tizenharmadik században élt XXII. János pápa⁵ állítólag annyira szerette a mustárt, hogy létrehozott egy új pozíciót a Vatikánon belül, Grand Moutardier du Pape címszó alatt, ami annyit tesz, a pápa mustárkészítője.
A XV. század végén Vasco da Gama⁶ mustárt is vitt magával keleti útjára, miután egzotikus fűszerekkel tért vissza onnan, ezáltal azok Európában szélesebb körben hozzáférhetővé váltak, így csökkent a mustár népszerűsége.
Hazánkban a 15. század második felében említik először az írások mustohár-, muskotérmag- és mustovármagként.
A nagy sárgalázjárványok idején a Mississippi mentén a mustárt aranyárban mérték. A készletek ugyanis a végletekig lecsökkentek, mert az a nézet terjedt el, megvéd a halálos kórtól.
A 20. század elején a mustárt már világszerte gyártják és fogyasztják, viszont továbbra is csúf szürkésbarna a színe, ekkor egy amerikai cég⁷, el kezdett kísérletezni egy új mustárvariációval, amit kurkumával színeztek élénksárgára, ami az ízen nem sokat változtatott, de látványosabb és étvágygerjesztőbb lett tőle a szósz. A sárga mustár az 1904-es St. Louis-i világkiállításon mutatkozott be, a hot dog virslijére csíkozva, és rögtön óriási siker lett, néhány évtized alatt a kurkuma a világ szinte összes mustártípusába beleköltözött, és ma már a barna színű mustár számít különlegességnek. Azóta a mustár az egyik legjellegzetesebb színű ízesítő, annyira, hogy azt a kicsit barnás élénksárgát hivatalosan is mustársárgának, vagy mustárszínnek hívjuk. Népszerűségét bizonyítja, hogy 1991 óta évente augusztus első szombatján tartják a nemzetközi mustárnapot, ennek egyik fő szponzora a National Mustard Museum⁸. A gyűjteményében jelenleg több, mint 5300 mustár fajta található, a múzeum évente 35.000 látogatót fogad.

Botanikailag a magjukért termesztett mustárfajok két növénynemzetségbe osztható, a Sinapisra és a Brassicara, és mindkét nemzetség a káposztafélék (Brassicaceae) családjába tartozik. A Sinapishoz tartozik a fehér mustár (Sinapis alba), ez az angol mustárok alapja, a Brassica nemzetségből  termesztik a fekete mustárt (Brassica nigra) ami a francia mustárok-, és a barnát (Brassica x juncea) ami az indiai- vagy szareptai mustár alapanyagául szolgál.
Valamennyi mustár egyéves növény, ami kis sárga virágokat hoz, rövid tenyészidejű (105–135 nap), hosszúnappalos növény, májusban olyan szépen virít, mint a repce. Nem csak a magjáért, hanem zöldtrágyaként is ültetik, a kikelt mustár növényeket bedolgozzák a talajba, hogy táplálja a később vetett növényeket. A mustár ugyanis megöli a gyomokat, fertőtleníti a talajt - mint ahogy fertőtleníti a gyomrot is.
A becőtermések 2–4 cm hosszúak, 3–4 mm vastagok. Egy-egy becőben 3–6 gömbölyű, 1–3 mm átmérőjű mag található, ami a csírázóképességét 4–6 évig megőrzi. A tápanyagokban és antioxidánsokban gazdag magok sárgák vagy világosbarnák, az ízük enyhén csípős, amit a benne felhalmozódó nitrogén- és kéntartalmú glikozidok, az ún. mustárglikozidok okozzák, de tartalmaz még illóolajat, zsírosolajat, fehérjét is. Sok bennük a szelén, omega-3, omega-6, kálium, kalcium, magnézium – ezek együttesen javítják az anyagcserét és kordában tartják a vérnyomást.
A mustár becőhüvelyét, amiben a magok vannak, éretten, de még mielőtt kipattogna takarítják be.
A fehér mustár erőteljes, mintegy 80 centi magasra nő, és a nehéz, homokos-agyagos talajt kedveli.
A fekete mustár magasabbra nő, 90–120 cm-re, és a tápanyagban gazdag talajokon érzi magát a legjobban.
A barna mustár szoros rokonságban van vele, de virágai kisebbek és világosabb sárgák.

A mustármag hatása egészségügyi szempontból is igen sokrétű. Az íze mellett a mustármagot könnyű hozzáférhetősége is népszerűvé tette.
Már i.sz. I. században Plinius⁹ Naturalis Historia című művének 20-27. könyvében negyven mustármag/mustár-alapú gyógyszert sorol fel. Az általános méregtelenítő hatása mellett külsőleg és belsőleg is bevethetőnek tartották székrekedés, bélgázok, gyomor-, máj-és epegondok, anyagcserezavarok, aranyér, köszvény, reuma, isiász, helyi bőrgyulladások, pattanások, ekcéma esetén. Ismerték, hogy serkenti a vérkeringést, a légúti gyulladásokat gyógyítja, valamint az értisztító hatását egyaránt.
A népi orvoslás megőrizte a mustárral/mustármaggal való gyógyítást: Varró Aladár Béla gyomormelegítőként és vizelethajtóként javasolja könyvében.
A mustármagok emésztetlenül haladnak át a szervezeten, de közben a bennük lévő anyagok kioldódnak, és a belekben lerakódott, bélfalra tapadt bélsártól megtisztítják a szervezetet.
A bélrendszer salaktalanításán és fertőtlenítésén túl olyan jótékony hatásai vannak még az említett mustármagkúrának, mint a vértisztítás, a hajhullás és a köröm töredezettségének megszűntetése, a bőrpanaszok-pattanások, ekcéma, viszketés-enyhítése, az asztmás rohamok gyakoriságának csökkentése, valamint az érelmeszesedésben szenvedő betegekre is jótékony hatással van.
További előnye a mustárnak az, hogy az anyagcserét megpörgeti, vagyis a szervezet több kalóriát képes a hatására elégetni, ráadásul a kevés kalória mellett telt ízt tud biztosítani az ételeknek, és nincsen zsírtartalma. Ahogy az anyagcsere gyorsul, a kalóriák gyorsabban égnek, így a súlyvesztés is könnyebbé válik. Ezért (is) van az, hogy fogyókúrák, különféle diéták szinte mindig engedik a fűszerek használatát, ám a mustáron kívül a különböző szószok, öntetek többnyire tiltólistára kerülnek, mert adalékanyagokat, tartósítókat, sót és sokszor cukrot is tartalmaznak.

Külsőleg történő alkalmazása közismertebb volt, pl. a feketemustár illóolajának szeszes oldatát, a „tormaszeszt" vattában felitatva fájós, odvas fogakba helyezték.
A mustármag őrleményéből, un. mustárlisztből, készült pépet reumás testrészek borogatására, hólyagok lehúzására használták.
Ugyanezt a pakolást alkalmazták tüdőgyulladásnál a váladék leválasztására, szúró mellfájdalmakra, keresztcsontfájdalmakra, ájulásra, kínzó köszvényes és reumatikus fájdalmak enyhítésére is.
Ismert a német Duden-féle „mustár fürdő" is: a meleg fürdővízbe mustárliszttel teli vászonzacskót lógattak, s addig nyomkodták, amíg a hatóanyag beoldódott a fürdővízbe, ezt meghűlés, téli átfagyás, influenza, hörghurut és vérellátási bajok esetén alkalmazták.

Ezeket a hatásokat a modern kutatások is igazolták. Ami igazán jelentőssé teszi ezt az apró gyógynövényt, hogy a mustármagban található vegyületekből a glükozinolát és mirozináz, ismert fito-kemikáliák, a rákos sejtek növekedését akadályozzák. A mustármag szelén tartalma megfelelő ellenállást biztosít a rákos megbetegedések kialakulásával szemben. Köztudottan lassítja a rákos sejtek fejlődését és anti-oxidánsként is működik.
Akik ízületi fájdalmakkal, reumával küzdenek, mindenképp hasznos a mustármag fogyasztása a szelén- és a magnéziumtartalomnak köszönhető jótékony hatás miatt.
Kimutatták, hogy mustármagot fogyasztók körében csökkennek a migrénes panaszok. Amennyiben a halat mustárral készítjük el, fokozzuk a (halban található) Omega-3 zsírsav jótékony hatását.
A mustármag vagy általában a mustár fogyasztása a légutak beszűkülésének ellenszere, természetes táp- és hatóanyagai megelőzik a különféle megbetegedéseket.
A mustármag az élelmi rostok nagyszerű forrása, melyek javítják az emésztést, mivel a belek mozgását megkönnyítik – az egész anyagcsere megfelelőbben működik majd. A rosttartalom jól oldódik, így igen hatékonyan használható.
A mustármagban található tápanyagok, így a réz, a vas, a magnézium és a szelén a vérnyomás szabályozásában közreműködnek, és megkönnyebbülést ad menopauza idején is, valamint képesek megelőzni az asztmás rohamokat.
Az elfogyasztott mustár fokozza a nyál- és gyomornedvtermelést, az amiláz enzim aktivitását, serkenti az epeürítést, és gyorsítja a bélmozgást, együttes hatásuk segítik az emésztést.
Serkenti a keringési rendszer működését, és csökkenti a véralvadást, kétféleképp:

• csökkenti a vérlemezkék számát, így eleve kevesebb vérrög képződik.
• a már kialakult vérrögök oldásában szerepet játszó enzim - a fibrinolizin - aktivitását fokozza.

Erősíti a szívizom-összehúzódások erejét, ezáltal növeli a szívből kipumpált vér mennyiségét, így emeli a vérnyomást is.
Gyulladás- és fájdalomcsökkentő hatású.

Figyelmeztetés:
Gyomorhurut és gyomorsavtúltengés esetén a mustármag óvatosan fogyasztandó.

Külsőleg a mustár lisztpép pakolás esetén figyelembe kell venni, hogy a mustár igen gyorsan képes a bőrt kipirosítani, egyes esetekben a hosszabban tartó kezelések hatására akár vízhólyagok is képződhetnek, ezért fontos betartani a pontos utasításokat! A pakolás időtartama maximum 20 perc lehet, de amennyiben erősen irritálná a bőrt, előbb is le lehet venni, akár 3-5 perc múlva is.
Lábgomba esetén a mustármagos/mustárporos lábfürdő segít megszűntetni a kellemetlen tüneteket, és természetes mód a megelőzésre is. Ezen túl a mustármagos lábfürdő serkenti a lábfej keringését, és mivel a talpban sokféle idegvégződés található, így nem csak a végtagokra van jótékony hatással, hanem az egész testre. Segít levinni a lázat, csillapítani a fejfájást.
Hátfájás, ízületi fájdalom esetén vérpezsdítő hatását használjuk, mert kiüríti az idegsejtekből a P-anyagot (az a vegyület, amely a fájdalomjeleket továbbítja az agyba).

A mustármag olaját elsősorban külsőleg alkalmazzák izomgörcsök, izom- és ízületi fájdalmak esetén, mivel a bőrbe dörzsölve növeli a hajszálerek áteresztőképességét, helyi vérbőséget okoz, görcsoldó, fájdalom- és gyulladáscsökkentő hatású. A bőrbe dörzsölve a felületi szövetekben biogén aminokat (hisztamin, bradikinin, szerotonin) szabadít fel, ezek hatására nő a kapillárisok áteresztőképessége, lokális bőrpír és égető érzés keletkezik, melyek a beteg figyelmét elterelik az élesebb fájdalmakról, ezért reumatikus fájdalmak, izomfájások, izomgörcsök, lumbágó, neuralgiák és ízületi gyulladások kezelésére alkalmazzák.
Tüdőgyulladásra, hörghurutra légzéskönnyítő pakolásként, megfázáskor meleg lábfürdőbe téve is ajánlják házi szerként a használatát. Mellhártya-, illetve tüdőgyulladáskor mellkas pakolásként alkalmazva tehermentesíti a kisvérköri keringést, csökkenti a nyálkahártyák vizenyősödését, ezáltal könnyebbé válik a légzés, a fulladás enyhül, és kiköhöghető a váladék.
A gyulladást gátló- és görcsoldó hatását nemcsak lokálisan fejti ki, hanem reflexes úton is: a bedörzsölt bőrterületet ellátó gerincvelői rész irányítása alá eső belső szervekben is fokozódik a vérbőség és a csökken a simaizmok görcse.

A kész mustároknak két nagy csoportja van, a sima, és az egész magvakat is tartalmazó. Ízesítésük alapján van az enyhe és a csípős. A teljesség igénye nélkül néhány jellegzetes, ismertebb mustár fajta.
Angol mustár (por állagú): A mustármagot porítják majd a különféle fűszerekkel, mint a Cayenne bors, só keverik, majd búzaliszttel sűrítik és kurkumával színezik. Ezért színe sárga, púderszerű. Használatkor meleg víz hozzáadásával megfelelő sűrűségűre kell kikeverni.
Amerikai mustár: a fehér mustármagból készült szósz a hot-dog és a hamburger alapvető kísérője.
Dijon-i előállítását már 1390-től szabályozták, bárki, akinél silány minőségű mustárt találtak, kemény büntetésre számíthatott. Mint márkát, már 1937-ben levédették, így szerte a világon ugyanúgy kell készülnie. A világos, sima, tiszta, barnamustár egész magvakkal, vízzel, fehérborral, sóval, fűszerekkel készül. Dijon, Franciaország mustárfelhasználásának 80 %-át állítják elő. Nem véletlenül írta büszkén egy 14. századi kanonok: „Nincs máshol mustár, csak Dijonban!”
Bordeaux-i vagy Beaujolais- mustár: Kimondottan sötét, vöröses fekete áfonyára emlékeztető színű mustár, édeskésebb-, enyhébb ízű, mint a dijoni. Finomra őrölt barna és fekete magvakból készül ecettel, új vörösborral, a második alapmustár a franciáknál és gyakran ízesítik egyéb gyógyfüvekkel, például tárkonnyal.
Német mustár: A németek mustár fővárosa Düsseldorf, ahol édeskés, gyakran gyógynövényekkel és fűszerekkel ízesített mustár készül, amely remekül illik a virslihez, kolbászokhoz.
Champsac mustár: Édesköménnyel ízesített, aromás, sima, sötétbarna mustár
Vörös mustár: egész mustármagvakból és chiliből készül, csípős íze miatt a zöldséges, húsos ételekhez kiváló.
Szareptai mustár: himalájai eredetű, Indiában őshonos mustárfajta. Magja sötétbarna, Ázsiában főleg ezt termesztik. Oroszország sztyeppéin is ez nő, kiszorítva ezzel a korábban elterjedt fekete mustárt
Gorcsíca: kifejezetten csípős orosz mustár, olyan érzés, mintha hagymapucolás közben tormát rágcsálnánk.
Katalán mustár: pikáns, paradicsommal, zöld és fekete olajbogyóval, szardellával, zöld borssal és különféle hagymákkal ízesített változat
Mézes mustár: zúzott, őrölt mustármagvakból, mézzel, finomítatlan cukorral, ecettel és fűszerekkel készült édes ízű mustár.

Mivel a mustárt igen sokoldalúan használjuk a konyhában, most csak Shakespeare kedvencének tulajdonított mustár szószos tojás receptjét írom meg, ami állítólag egy korabeli szakácskönyv segítségével maradt fenn, természetesen kicsit "nahrinosítottam".

Hozzávalók: személyenként 1 tojás, valamint 25 g vaj, 5 ml mustár, 5 ml ecet, tengeri algás fűszer só, 3 bors/citromos bors fűszer, 15 dkg apró kockára vágott bacon, vagy hogy stílusos legyen angol szalonna.
A megolvasztott vajat, sózzuk, hozzáadjuk a mustárt és az ecetet, majd a megpirított szalonnát is keverjük el benne. A keményre főzött tojásokat tisztítsuk meg, vágjuk négyfelé és tegyük bele a mustáros szószba. Hűtsük le és fogyasszuk hozzá nyári salátát jó étvággyal!

Pilisszentiván, 2019. 06.20.

szeretettel, Berecz Ildikó
A Honismereti- és
Kultúra team vezetője

[1] Az 1679 és 1701 között kiadott egyik leghíresebb tájképfestészethez használatos tankönyv címe: Mustármag Kert Album (Jieziyuan huazhuan), amely gazdag fametszett illusztrációiról híres.
[2] Marcus Apicius Gavius (1.század)  római mesterszakács, szakácskönyv-író.
[3] Innen származik a mustár neve, és egyébként az erjedés előtt álló borra használt,  must szavunk is.
[4] Pl: Makrancos hölgy III. szín, a IV. Henrikben: "Oly vastag annak az elméje, mint a tewksbury-i mustár." , az Ahogy tetszik II. színben.
[5] A pápai trónon a 196.-dik,  valamint  a második  legjelentősebb avignoni pápa.
[6] Portugál tengerész és felfedező, (1469. szeptember 29., Sines, Portugália-1524. december 24., Kocsín, India)
[7] R.T. French Company
[8] USA Wisconsin
[9] Idősebb Plinius, teljes nevén Caius Plinius Secundus Maior (Kr. u. 23/24 – Kr. u. 79. augusztus 25.) római író, polihisztor, ókori enciklopédista.

forrás:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Must%C3%A1rmag
https://index.hu/tudomany/til/2016/06/14/a_mustar_csak_alig_szaz_eve_sarga/
http://www.egeszsegtukor.hu/ferfitukor/a-mustar-6-gyogyito-hatasa.html
http://www.konyhamester.hu/index.php?frameaddress=http://www.konyhamester.hu/a_r_t/anyag/A17.htm
http://napidoktor.hu/
http://www.todayifoundout.com/index.php/2013/03/why-mustard-is-yellow/
http://www.mindmegette.hu/ismerd-meg-a-mustarok-vilagat-41547/

A Nahrin hús-, és burgonyafűszerének alap ízéhez nagyban hozzájáruló majoránna (Origanum majorana), az egyik legismertebb és legrégebben használt fűszerünk. A népdalok is megemlékeznek róla „bimbós majoránna", és a népi díszítő motívumokban is jelen van. Régi népi szokás, hogy azok a lányok, akik szép házasságot szeretnének, a kelengyéjük közé majoránna levelet tesznek.

Az ajakosok (Labiatae) családján belül az egyik legismertebb növény. Egyéves, lágy szárú növény. Gyökérzete vékony, sekély elhelyezkedésű járulékos gyökér képzésére hajlamos. Szára 25-30 cm magas, dúsan elágazó, szürkészöld, szőrös, szögletes, az idősebb növények felkopaszodásra hajlamosak. Levelei tojásdadok, ép szélek, keresztben átellenesek, szürkésen molyhosak. Virágzata tömött álfüzér, jellegzetesek tobozszerű murvalevelei, ezek hónaljában nyílnak apró fehér virágai. Melegigényessége fényigénnyel is párosul, még gyenge árnyékot sem tűr. Kifejezetten a napos oldalak növénye, virágainak kialakulásához hosszú nappalokra van szükség. A föld feletti részét (virágos, leveles szárát) használjuk gyógyászati célokra.

Hazája a Földközi-tenger keleti partvidékén, Észak-Afrikában, Elő-Indiában található. Európában, Észak-Amerikában és Ázsiában egyaránt termesztik, a Kárpát-medencébe a 16. században a törökök hozták be, és terjesztették el. Külföldön nagy keletje van a magyar majoránnának, hazánkban a Duna környéki mikroklíma alkalmas a termesztésére.

Neve latin jövevény szó, de ismert még: majorána, majoranna, pecsenyevirág néven. Ez utóbbi, beszélő név, hisz sokunk kedvenc fűszere sültekhez, főzelékekhez, levesekhez és pörköltökhöz, nagyon jól illik a sertéstől a csirkéig. Nemcsak finomabbá, hanem jobban emészthetőbbé és egészségesebbé is teszi az ételeket.

Az ókorban szent növénynek tartották, a boldogság szimbólumaként, Aphrodité/Vénusz istennő kedvelt gyógyfüve volt, és afrodiziákumnak tartották. A hagyomány szerint gyógyítja a szomorúságot és a lelki fájdalmat, megóv a gonosztól és megkönnyebbülést hoz a nehéz szívnek. A mágikus szertartások során soha nem hiányozhatott a szerelmi bájitalokból vagy a házasságkötésekről. Azon növények egyike, amelyeket az eltávozott lelkek nyugalmának megóvására ültettek a megboldogultak sírjain.
Nem véletlen, hogy olajának üzenete: ,,Lépj ki a sötétségből a világosságba!"

A majoránna az erdélyi konyha népszerű fűszere is, már a 17. század eleji szakácskönyvekben említik. Adják levesekbe, főzelékekhez, nehezebb, zsíros ételekbe, különféle húsokhoz, hüvelyesekhez, káposztafélékhez, különösen vadas ételekhez, mivel előnyösen hat az emésztésre, segíti az epe kiválasztását és megelőzi a felfújódást.
A középkorban gyomorpanaszok és fejfájás ellen, illetve emésztési gondok, puffadás és hasgörcs esetén használták, és gyógyborokat ízesítettek vele, emellett fokozatosan terjed a légzési nehézségek, valamint az ízületi gyulladások kezelésében.
Napjaink kutatásai révén a majoránna bizonyítottan étvágygerjesztő és emésztést segítő hatású levélének forrázata köptető, vizelethajtó és izzasztó hatású, görcsoldó, nyugtató és fájdalomcsökkentő.
Ezek a hatások elsősorban a benne lévő illóolajok: a kámfornak és borneolnak köszönhető, melyek köptető hatásúak. A cser- és keserűanyagok (pl. a terpenol), serkentik az étvágyat és az emésztést. A rozmaringsav tartalma antibakteriális és antivirális hatású, az ásványi sókkal együtt lerövidíti a betegség utáni felépülési időt, és erősítik a szervezetet. A karotinoidok (A-provitamin) és a C-vitamin megvédik a sejteket a szabad gyököktől, és erősítik a szervezet ellenálló képességét.
A majoránna az idegrendszerre is hat, nyugtató, harmonizáló. A leveleiből készített forrázat belsőleg segít fejfájás, idegkimerültség, ingerlékenység és alvászavar esetén, különösen jótékony a kimerültség és a túlzott lelki terhelés miatt kialakult fejfájásra.
Kora tavasszal nagyon könnyen megfázhatunk a szélsőséges időjárási viszonyok miatt, a majoránnának kissé hűsítő és nyugtató hatása révén teáját megfázásos megbetegedések ellen használják. Ha a majoránnát kakukkfűvel keverjük, még jobb hatást érhetünk el.
A tea elkészítése igazán egyszerű, egy teáskanál majoránnára és kakukkfűre forrásban lévő vizet öntünk, állni hagyjuk 5 percig. A leszűrt folyadékot ízesítés nélkül is elfogyaszthatjuk. A gyógyteákat nem ajánlatos huzamosabb ideig alkalmazni, a majoránna tea pl. több héten át tartó fogyasztása esetén fejfájást okozhat, illetve a magas vérnyomással rendelkezőknek is ajánlott odafigyelni a bevitt mennyiségre.
Külsőleg is segít fejfájás, idegkimerültség, ingerlékenység és alvászavar esetén, ha a főzetet fürdőbe öntjük és/vagy belélegezzük.

A majoránna azok közé a gyógynövények közé tartozik, amelyek szárítás után is megőrzik erejük nagy részét. A majoránna egészben szárított levelei tovább megőrzik aromájukat, mint a morzsolt változat. Törekedjünk arra, hogy friss majoránnát használjunk, amely ízletesebb és több vitamint tartalmaz.
A majoránna nagyon hatásos ízesítő kakukkfűvel, bazsalikommal, borssal és rozmaringgal keverve. A főzés elején csak a majoránna kis részét adjuk az ételhez, majd az elkészült ételt fűszerezzük a maradék mennyiséggel, mert így intenzívebben élvezhetjük aromáját.

A majoránnaolaj, amelyet a majoránna leveleinek gondos desztillációja útján nyernek, segít fejfájás esetén, és nyugtató hatású. Mivel 200 kg növény kell 1 liter olaj kinyeréséhez a drágább olajok közé tartozott sokáig. A mai modern eljárások során, könnyebb a minőségi olaj előállítása, a terápiás minőségű illóolajokat leggyakrabban alacsony hőmérsékletű, nyomás alatti vízgőz-desztillációs eljárással vonják ki. A kivont olaj legjobb minőségének és helyes összetételének biztosítására a hőmérséklet és a nyomás szigorú ellenőrzés alatt áll. A több néven is ismert „wintersweet” vagy a „hegyek öröme” mindkét, a gasztronómiai és az egészséges előnyei miatt gyakran használt illóolaj.
Hatása a növénnyel megegyező, de intenzívebb pl. a baktériumölő tulajdonsága. Enyhíti a görcsöket, csillapítja a menstruációs fájdalmakat és a fogfájást is, pozitív hatást gyakorol az idegrendszerre, támogatja az immunfunkciót és a szív- és érrendszer egészséges működését. Serkenti az emésztést, segít emésztőrendszeri panaszok, székrekedés vagy puffadás esetén, és csillapítja az eltúlzott evés következményeit. Az illóolajokat az érzelmi és fizikai jólét megteremtésére egyaránt alkalmazhatjuk. Használható aromalámpában, fürdőben, bőrre kenve. Várandós nőknél ellenjavallt!

RECEPTEK

Majoránnás kacsasült
Kacsa comb, 4-5 gerezd fokhagyma, majoránna, szárnyas fűszer só.
A húst tisztítás után belsejét és külsejét egyaránt erősen fűszerezzük. Én szeretem, ha áll a fűszerekben 1-2 órát. Tepsibe tesszük, 1,5 dl száraz fehérbort vagy rosét öntünk alá, és alufóliával letakarva 45 percen át pároljuk, majd ha elfőtte a folyadékot és megpuhult, levesszük róla a fóliát és pirosra sütjük.

Majoránnás töltött dagadó
80 dkg dagadó, 2 zsemle, egy kis fej vöröshagyma, paradicsom, zöldpaprika, 2 tojás, 1 csomó zöldpetrezselyem, egy marék friss majoránna (1 ek. szárított), 3bors, Nahrom, tengerialgás só.
A beáztatott zsemlét kinyomkodjuk. Hozzákeverjük a megpirított vöröshagymát, az apróra vágott paradicsomot és zöldpaprikát, a nyers tojást, az aprított petrezselymet. Fűszerekkel ízesítjük, majd a töltelékkel a dagadóba nyomkodjuk, hústűvel lezárjuk, majd kívül is megfűszerezzük majoránnával. Tepsibe rakjuk, kevés vizet öntünk alá, fóliával letakarjuk és puhára pároljuk, miközben a levével locsolgatjuk.

Majorannás zöldborsó püré (kb. 2 adag)
1 közepes vöröshagymát megtisztítunk és lereszelünk. 2 darab burgonyát hámozás után kis kockákra vágunk. Felhevítünk 1 ek. zsiradékot (én vajat szoktam), majd hozzáadjuk a lereszelt vöröshagymát. Keverés után beletesszük a zöldborsót és a burgonyát, felengedjük 4 dl Nahrin zöldséglevessel és hozzáadjuk a majoránna 1/3-át, puhára főzzük, majd botmixerrel pürésítjük.  

Jó étvágyat kívánok hozzá!

Pilisszentiván, Pünkösd hava 25.

szeretettel, Berecz Ildikó
A Honismereti- és
Kultúra team vezetője

forrás:

http://www.egeszsegtukor.hu/gyogynoveny-lexikon/majoranna.html
https://hu.wikipedia.org/wiki/Major%C3%A1nna
http://blog.egeszsegeletmod.hu/gyogynovenyek/nemcsak-az-izesitesben-remek-a-majoranna/
https://terebess.hu/tiszaorveny/zoldseg/majoranna.html
https://www.receptmuhely.hu/recept/majorannas-zoldborso-pure
Michael Kraus: Aroma lexikon
Biggelbauer Pál: Gyógyító illatok