Folytatjuk ismertetőnket, a K⁴, avagy az Életfa Klubok körüli kulturális kalandozásainkat. Szent Mihály havában az Életfaprogram első klubjáról, a Csupaszív Csapat környezetéről olvashattok.
Remélem az írás, és a képek hatására kedvet kaptok a bemutatott helyszínek megtekintésére!

A Csupaszív Csapat Klubja Hajdúböszörményben található.
Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy az országban elsőként itt alakult meg Életfa Klub. Gyorsan terjedt a híre, nőtt a látogatók száma. Nem is csoda, hogy a klubvezetők, Balogh Andrásné Erzsike és Balogh András immár 22 éve elkötelezett vezetői az Életfa Programnak.

A jellegzetes alföldi város, mely az ország negyedik legnagyobb (területi nagysága szerint) települése, a két világörökséggé nyilvánított terület találkozásánál, a Hortobágy és Tokaj-hegyalja között helyezkedik el.

Hajdúböszörmény a Hajdúság legnagyobb városa. A terület az őskor óta lakott, ennek emlékeit a városi múzeum őrzi.

A város a nevét a hajdúkról¹ és a böszörményekről² kapta. Magát a települést 1248-ban említik először, Nagyböszörmény néven. A 14. században a debreceni uradalomhoz tartozott, 1410-ben lett mezőváros.

A hajdú előtagot a város azokról a hajdúkról kapta, akik támogatták Bocskai István³ szabadságharcát. Bocskai nekik adományozta Kálló városát, ahol viszont nem tudtak megtelepedni, ezért 1609-ben Báthory Gábor⁴ Böszörményben telepítette le a hajdúkat, ők hozták létre a Hajdúkerületet a hat hajdúvárossal, amelynek Hajdúböszörmény lett a székhelye. 1876-ig közigazgatási egységként állt fenn, ekkor azonban megalakult Hajdú vármegye.

A város a mai napig őrzi a középkori gyűrűs településszerkezetet, külső gyűrű, árokkal és palánkkal megerősített kertség védte, a városközpontot, ahol az erődített templom állt. A 18. századtól ezek a véd- kertségek lakóövezetté váltak.

A 19. század végén történt nagyszabású városrendezés nyomán kialakított főtér a legszebbek közé tartozik az Alföldön. Kevés olyan város található világszerte, amelyik szerkezetében, struktúrájában olyan híven, és szép egymásra rétegződöttségben viselné magán sok évszázados fejlődésnek nyomait, mint Hajdúböszörmény. Az elliptikus belső városmag sűrűn beépített, a belső magot a négy égtájba vezető utca négy részre osztja. Ezek kereszteződésében jött létre a mai Bocskai tér.

Ezért is város egyik legértékesebb műemléke maga a város településszerkezete, mely látványosan rajzolódik ki a NASA Earth Observatory által felbocsájtott Landsat műhold 2012-es felvételén, ami egy 1789-es térképen is már megfigyelhető. A centrumban az erődített templom található, majd a még mindig jól védhető belső területeken lakóházak vannak, a gyűrű alakon túl pedig a kert- vagy ólaskert övezete helyezkedik el. A térképen jól látható a település alakja, valamint a közelben művelt földek területe. A különlegességét az adja, hogy szerkezetében még ma is jól kivehető az úgynevezett "kétbeltelkes" gazdálkodás, ahol a lakóház és a gazdasági tevékenység helyszíne elkülönül egymástól. A lakótelek kicsi volt és általában kerítetlen, csak a lakóház állt rajta, gazdasági rendeltetésű épületek nélkül. A szálláskertnek, akókertnek, nevezett második telek volt a gazdasági udvar. Itt teleltették az állatokat, itt nyomtatták a gabonát, itt tartották a gazdasági eszközöket. A két bel telek a munkamegosztás rendjének megfelelően tulajdonképpen térben is megosztotta a családokat. A férfiak a nap nagyobbik részében a szálláskertben tartózkodtak, sőt több helyen aludni is odajártak. A lakóház valójában csak a nők, gyerekek és öregek otthona volt.

A település lakói nagy hangsúlyt fektetnek a város gondozottságára, tisztaságára, zöldterületeinek karbantartására, fejlesztésére.

A hosszú időre visszanyúló mezővárosi múlt révén az egyéb turisztikai értékek is a népi hagyományokhoz, a város előző századokban betöltött Hajdúkerületi székhelyi rangjához kötődik.

A Bocskai téren álló Városháza épülete késő eklektikus stílusban, Dobay Károly tervei alapján épült 1907‑ben, s a régi megyeházák formai hagyományait követi. A bejáratnál árkádsorral díszített Városháza lépcsőfordulójában márványtáblába vésve az első világháborúban elesett hajdúböszörményiek neve olvasható. A Báthory-terem kazettás mennyezetén pedig a hajdúvárosok nevei és címerei láthatók.

A Városházával szemközti park közepén magasodik a város egyik református temploma, mely eredetileg gótikus stílusban épült, s erődfallal, sarokbástyával körülvéve a város erődtemploma volt. 1880 és 1882 között romantikus stílusúvá építettek át. A monumentális templombelső kiképzése méltó külső megjelenéséhez. Impozáns látványt nyújt az épület stílusához igazodó, a közelmúltban felújított orgona, amely a világhírű Angster-cég terméke, s egyben a hazánkban található vidéki orgonák közül az egyik legnagyobb. A templombelsőben a szószék felett található az a városcímer, amely a korábbi templom kazettás mennyezetét díszítette.

A Szent István téren égbeszökő oszlopon áll a csodaszarvas, Horváth Tibor alkotása a millecentenáriumi emlékmű, amit 1996‑ban, a honfoglalás 1100. évfordulóján állítottak fel. A templom előtt található Kosina László alkotása, az Őseink című szoborcsoport, melyet 2009-ben a hajdúk Böszörménybe telepítésének 400. évfordulója alkalmából  adtak át.

A város egyéb látnivalói, a teljesség igénye nélkül:

Hajdúsági Múzeum
Káplár Ház⁵
Bocskai István Gimnázium (Hajdúböszörmény)⁶
Táncoló hajdúk szobra Kiss István alkotása
Bocskai szobor Holló Barnabás szobrászművész alkotása)
Hajdúböszörményi Városi Fürdő
Trianon emlékmű

Templomai között meg kell említeni a legrégibb műemléket, a Zeleméren található középkori templommaradványt, a Zeleméri csonkatornyot. Neolitkori mesterséges halmon, késő gótikus stílusban épült, s első említése 1332‑ből származik. A templomromhoz és a környező területekhez számos monda fűződik.

A hely idegenforgalmát meghatározó értéke a Bocskai Gyógyvíz, mely lehetővé tette, hogy a város zöldövezetében egy komplex gyógy és üdülőközpont jöhessen létre. A Bocskai Strand- és Gyógyfürdő különböző élményelemekkel- nyakzuhany, derékmasszázs, pezsgőfürdő – ellátott termálmedencéi mellett a feszített víztükrű sportmedence a fiataloknak az úszás szabad világát, a gyermekmedencék a legkisebbek önfeledt kikapcsolódását kínálják.

Hajdúböszörmény városa méltán büszke múltjára, mert történelmének ismerete, és megismertetése fontos szerepet játszik a város kultúrájában.
2010 szeptemberében a város mezővárosi rangra emelésének 600. évfordulóján,  mutatták be azt a nyolc történelmi zászlót, amely szorosan kötődik a város történelméhez.

2012-ben egy film elkészítésével és kiállításokkal, színelőadásokkal ünnepelte a magyar kultúra napját. A DVD-n a város történelméhez köthető történelmi zászlók és korok elevenednek meg egy verses-zenés színdarabban. A zenés-verses színjáték egy templomi tanítómester és tanítványa párbeszédén, a fiú kérdéseivel és a mester rá adott válaszaival kalauzolja a nézőt a történelmi korokon át, az Árpád-kortól Zsigmond királyon, Bocskain és Báthoryn át az 1848-as szabadságharcig tekinti át a város történelmét.

Pilisszentiván, Szent Mihály hava 19.

Berecz Ildikó
az Életfa Program Honismereti-
és Kultúra szirmának vezetője

[1] A hajdúk eredetileg fegyveres marhapásztorok voltak. Nevük valószínűsíthetően a hajtó vagy hajdó szavakból eredeztethető. Feladatuk volt a csorda őrzése, ami időnként fegyveres fellépést is igényelt.
[2] A böszörmények muzulmán vallású bolgár-török nép, akik a honfoglalókkal együtt érkeztek a vidékre, az Árpád-korban,  kereskedelemmel foglalkoztak, de a tatárjáráskor eltűntek, mint önálló népcsoport.
[3] Kismarjai Bocskai István magyar államférfi, Bihar vármegye főispánja, 1605 és 1606 között Erdély fejedelme. A három részre szakadt Magyarország egyik jelentős hadvezére és az Erdélyi Fejedelemség további jövőjét meghatározó politikai vezető
[4] Somlyói Báthory Gábor (Nagyvárad, 1589. augusztus 15. – Nagyvárad, 1613. október 27.) erdélyi fejedelem, a Báthori-család utolsó uralkodója az Erdélyi Fejedelemség trónján
[5] Káplár Miklós festményeinek gyűjteménye
[6] Épületét  Vecsey Imre debreceni építőmester tervei alapján,1864-ben,  emelték romantikus stílusban . Az előtte levő parkban a visszaállított országzászló látható.

forrás:

http://hajduerdo.hu/latnivalok-hajduboszormenyben/
http://hajdusagimuzeum.hu/
http://www.boon.hu/tuzes-borok-es-finom-etelek-a-bezermeni-vigassagokon-jartunk-hajduboszormenyben/3182839
Erdei Ferenc: Magyar város (Bp., 1939)
Györffy István: Magyar falu–magyar ház (Bp., 1943)
Hofer Tamás: A magyar kertes települések elterjedésének és típusainak kérdéséhez (Műveltség és Hagyomány1960)
Tálasi István: Adatok és szempontok a szálláskertes települések kutatásához (Ethn., 1972). 

Folytatjuk az Életfa klubokról szóló ismertetőnket, mely a K4, avagy az Életfa Klubok körüli kulturális kalandozás címet kapta. Sorozatunk célja, hogy megismertessük, megismerhessük az Életfa Programban tevékenykedő csapatok szűkebb környezetét.

A Napsugár csapat a város szívében, az egyik legreprezentatívabb épületben, a Grand Hotel Aranybika, Holló László termében tartja hétfőnkét az Életfa Klubot. A szintén debreceni Bagolyodúból történt kitekintés után, most a Napsugár csapat háza táját  járjuk körül Debrecenben. Fogadjátok szeretettel!

Berecz Ildikó
Az Életfa Program
Honismereti- és Kultúra szirmának vezetője

Először is tekintsük át a Hotel történetét.

Az épület Debrecen szívében,a Bajcsy-Zsilinszky és a Piac utca sarkán, a Kossuth tér mellett, a Nagytemplom szomszédságában található.

A Bika család 1536. óta debreceni illetőségű dinasztia volt. 1699-ben a család egykori házát fogadóvá alakították, a jó hírnév okozta megnövekedett forgalom miatt, 100 évvel később, emeletet húztak fel az épületre. 1810 óta egy vasból vert, rézzel bevont, öklelő bikát ábrázoló cégér került a homlokzatra, s így lett Bika János egykori fogadójából Aranybika Szálló.

A város gyorsan fejlődött, de konzervativizmusát mindig megtartotta. A történelem úgy hozta, hogy az utóbbi két évszázadban kétszer is meghatározó szerepet játszhatott Magyarország történetében.¹ A szabadságharc után Debrecen lassan újra virágzásnak indult. 1857-ben elérte a vasútvonal, amely összeköti a mai Budapesttel, majd hamarosan vasúti gócponttá vált.

1882-ben a régi épületet Steindl Imre² tervei alapján átépítették, majd megnövekedett igények miatt 1913-ban ezt lebontották. Helyére épült fel a Hajós Alfréd³ tervezte eklektikus stílusú jelenlegi épület. Emlékét tábla örökíti meg a szálló előterében.

A közel 500 ágyas, négycsillagos szállodában helyet kapott egy koncertteremben Bartók Béláról több hangversenyt adott, a termet róla nevezték el.

A történelmi múltú szálloda visszatérő vendége volt a XX. század számos híres művésze és politikusa, Móricz Zsigmond, aki az utolsó regényét itt írta, és Szabó Magda. Kedvenc szobájukat ma emléktábla őrzi.

Az igazán patinás, nagy történelmi múlttal rendelkező épület Holló Lászlóról⁴ elnevezett termében gyűlik össze a lelkes Napsugár csapat hétről-hétre, a Klubunk immár 12. éve működik itt. 2004 szeptemberi nyitásunk óta nem volt olyan hétfő, amikor ne vártuk volna nagy szeretettel a hozzánk látogatókat! Ez a biztonság, a hétfő 17 óra valamennyiünk öröme és büszkesége! Mindannyian imádjuk, ahogy télen a feldíszített, ünneplőbe öltözött Kossuth tér "becsillog" a foglalkozásainkba, hogy nyáron a Nagytemplomra néző teraszunkon is klubozhatunk, s ha úgy van kedvünk, a Klub után, vagy éppen előtt, a kávézójában teázhatunk, sütizhetünk. S, hogy mennyire itt a helyünk, mutatja ezt egy jel, amire egy évvel ezelőtt lettünk csak figyelmesek: a Klubszobánkból kilépve, kicsit szemmagasság fölött, a többi gyönyörű festett ablak között, pontosan középen, egy NAP mosolyog a teremből kilépőre...Itthon vagyunk, Napsugár Csapat!

Kulturális kalandozáshoz csak ki kell lépnünk a teremhez tartózó erkélyre s máris előttünk van a város ikonikus épületeinek legtöbbje.

Az erkélyre lépve a történelmi városmagot és a város tengelyét képező Piac utcára tekintünk, mely az egykori árokkal megerősített városfallal körbekerített területen belül jött létre. Az árok építését még Zsigmond király rendelte el a 15. század elején, eredetileg kőfallal.

Az alföldi város híján volt a kőnek ezért kőfal sohasem épült, helyette fakerítést építettek, mely 450 évig állt fenn. A kör alakú kerítést a nagyobb utcák torkolatánál kapuk és kisajtók (gyalogosátjárók) szakították meg, megfelelő őrséggel ellátva,így hét nagyobb kapu és ugyanannyi kisajtó volt. A magisztrátus szigorúan büntetett minden, a kerítéssel kapcsolatos kihágást A városárkot feltöltötték 1862-ben, ekkor bontották le az őrházakat is, helyettük vámházakat emeltek. A város központi területe a Nagytemplom szűkebb környéke, innen indul ki a város főutcája, mint írtam, a Piac utca, kelet-nyugati irányban keresztezik az ú.n. "derék-utcák" (mint Széchenyi, Kossuth, Csapó utcák). A belváros emeletes házai főleg a Piac utca vonalán és a keresztutcák első felében találhatóak.

Balra nézve a Piac utcát lezáró, Kossuthról elnevezett téren álló monumentális épületre, Debrecen és a magyar reformátusság jelképére, a Nagytemplomra tekinthetünk. Elődje, a gótikus András-templom az 1564-es tűzvész áldozata lett. Helyén 1648-ban épült fel a Veres-torony, amelyben I. Rákóczi György ajándéka, a harminc éves háború ágyúiból öntött harang hívta istentiszteletre a gyülekezetet. Az újjáéledt katedrális is tűz martaléka lett, melyben a Rákóczi-harang is súlyosan megsérült.

A jelenlegi klasszicista stílusú Református Nagytemplom 1805 és 1820 között épült fel Péchy Mihály⁵ tervei alapján. Hamarosan a református nemzeti építészeti stílus mintájává vált, mely  a puritán jellem, a hagyomány, és a nemzeti sors szimbóluma is.

Nevezetességei közül kiemelkedik az 1938-ban készült műemlék orgona, amely az ország második legnagyobb mechanikus orgonája. A dúsan aranyozott empire stílusú szószéket az ország legszebb hasonló emlékei között tartják számon, úrasztala és a padok debreceni mesterek keze munkáját dicséri. A Debreceni Nagytemplom nemzeti történelmünk egyik kegyhelye. 1849. április 14-én itt kiáltották ki Magyarország függetlenségét s választották kormányzó elnökké Kossuth Lajost, akinek széke a Nagytemplom féltve őrzött ereklyéje.

Az erkélyről jobbra tekintve a Piac utca páratlan oldalán látható a Református Kistemplom, a „Csonka” templom a Révész téren. A tér a múlt század nagyhírű református egyháztörténészéről, Révész Imréről⁶ kapta nevét. A 18. századig egyszerű faalkalmatosság szolgált itt istentiszteleti helyként, amelyet eleinte csak „szín”-nek neveztek, majd „kistemplom” lett, hiszen a nagytemplom az András templom volt. A fatemplom sorsát az 1719-es tűzvész pecsételte meg. Az új, 1600 férőhelyes kőtemplomot egy debreceni polgár, Báthory Szabó András adományából kezdték építeni. 1726-ban felkerült a rézgomb a tetejére. A tűz azonban ezt az épületet sem kímélte. 1727-ben súlyos károkat szenvedett, s csak négy év múltán állították ismét helyre. 1790-ben készült különleges, copf stílusú szószéke, orgonáját a múlt század közepén építette Kiszely István. A tornyot eredetileg hagymaszerű toronysisak zárta. 1907-ben azonban a sisakot megrongálta egy óriási vihar. Megjavították, ám később a szél egészében ledöntötte a toronytetőt. Az építészek belenyugodva Isten akaratába kupola nélküli, bástyaszerű kiképzést adtak a toronynak. Azóta „Csonka” templomnak is hívják. Többször is le akarták bontani, de Schulek Frigyesnek⁷ köszönhetően megmaradt.

2016. Új kenyér hava 11.

Szilágyi Ildikó és Berecz Ildikó
Napsugár csapat

[1] Először 1849 januárjában lett az ország fővárosa, és vált – Kossuth szavaival élve – a „magyar szabadság őrvárosává”, amikor a forradalmi kormány Pest-Budáról ide menekült. Másodszor: 1849 áprilisában Kossuth a Debreceni Református Kollégium oratóriumában mondta ki a Habsburg-ház trónfosztását és Magyarország függetlenségét.
[2] Steindl Imre (1839-1902), magyar építész, a budapesti Országház tervezője, műegyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja
[3] Hajós Alfréd (1878-1955) magyar építészmérnök, gyorsúszó, labdarúgó, labdarúgó-játékvezető, újságíró, a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya, az első magyar olimpiai bajnok. A sportsajtó által adományozott beceneve a „Magyar delfin”.
[4] Holló László (1887-1976) Az alföldi iskola jeles képviselője. A nagybányai iskola hagyományait követi, de a 19. és 20. század fordulóján élő művészeti irányzatok eredményeit is hasznosítja az alföldi emberek és tájak megjelenítésében.
[5] Péchy Mihály (1755-1819) építész, mérnökkari tábornok. Korai építészeti műveire a klasszicizmusba hajló késő barokk a jellemző. Fő művei, a Debreceni Református Nagytemplom (1805–1821) és a Debreceni Református Kollégium (1804–1818) már a magyar klasszicizmus kiemelkedő alkotásai
[6] Révész Imre (1889-1967) református püspök, egyetemi tanár, egyház-, művelődés- és társadalomtörténész, az MTA tagja
[7] Schulek Frigyes (1841–1919) építész, műegyetemi tanár, az MTA tagja

Felvidéken, éppen a nyelvhatáron, hetvenre a magyar, fél kilométerre pedig az ukrán határtól fekszik Dobóruszka (Ruská), a Dobó-család ősi fészke. Itt temették el Eger várának híres főkapitányát!

A hányatott sorsú főúr alakja minden magyar számára ismerős Gárdonyi Géza regényéből.

Eger vár viadala után még húsz évig élt! Ferdinánd erdélyi vajdává nevezte ki, majd mikor 1556-ban ezen országrész elszakadt Magyarországtól, elvesztett birtokai helyett megkapta Léva várát, s Bars vármegye főispánja lett. (Időközben Izabella királyné „jóvoltából” börtönben is ült Szamosújváron, ahonnan azonban 1557-ben megszökött!) 1569-ben koncepciós pert indítottak ellene, elítélték, s élete utolsó éveit – egészen pontosan 1283 napot – a pozsonyi várbörtönben töltötte. 1572-ben hunyt el szerednyei otthonában (e település a mai Kárpátalján található, félúton Ungvár és Munkács között), s holttestét június 28-án hozták Dobóruszkára. Arról nem maradt fent irat, hogy pontosan hol s méltóképpen temették-e el. A helybéliek azonban mindig is számon tartották, s nemzedékről-nemzedékre hagyományozták, hogy Dobó István a ruszkai templomban nyugszik!

Alakja akkor került ismét a köztudatba, mikor 1912-ben, az eredetileg lápos-mocsaras hely kiemelkedésén álló templom bővítését elhatározták.

Ruszkának 12 filiája volt, a régi templomba már nem fért be a nép, ezért annak északi oldalához új hajót építettek. 1914-ben bizottság alakult Dobó hamvainak felkutatására, azonban az akkor feltárt kriptában nem találták meg (a hír az országos sajtóban is szerepelt). Trianon és az azt követő impériumváltások megakasztották a folytatást!

2006-ban fogtak csak hozzá újult erővel a keresésnek. Lakatos László polgármester vezetésével minden engedélyt megszereztek (államtól, egyháztól, műemlékvédelemtől), modern technikai eszközök segítségével, üregeket keresve mérték fel az egész templomot, s a ’14-es új szárny jobboldalán meg is találták a kriptát. Egy kamerát leengedve három koporsót és rengeteg csontmaradványt láttak – azonban rövidesen kiderült, ez a kripta a XVIII. században épült, így nem lehetett Dobó nyughelye. De nem adták fel a keresést! A helyi plébános és a polgármester, olykor a falu neheztelése ellenére is kitartott: „Addig ásunk, míg meg nem lesz!”

2007 őszén újraindították a munkálatokat, s ekkor találtak rá a szentély alatt hét XIV-XV-XVI. századi sírra. A Dobó-családéi voltak, s közülük a jobboldali első (egy hetvenes éveiben járó, 180 cm magas, robosztus férfi, akiről megállapították, hogy köszvényes) Dobó Istváné volt! DNS-vizsgálatokat is végeztek, s a feltárásnál, mint szakértő, mindvégig jelen volt a tőketerebesi múzeum egyik tudományos munkatársa. A sírmellékletek, ruhák és ékszerek, gazdagságról s kifinomult ízlésről árulkodtak – az ékszerek megmunkálása például arra utalt, hogy a család egy helyről rendelte azokat, nagyon tiszta aranyból készültek, s még Anjou-koriak is voltak közöttük! Ezeket ma sajnos nem lehet megtekinteni, az egyik tőketerebesi múzeumfiókban várnak sorsukra.

Dobó István újratemetése 2008. június 28-án volt. A hamvakat rozsdamentes ládikába tették - külön a családtagokét, külön Dobóét -, s abba a szarkofágba helyezték, melyet még 1610 körül készíttetett Ferenc fia. (A fedlap kivételével minden eredeti, az ugyanis Egerben látható, aminek pontos mását készíttették el Dobóruszkára.) Történelmi zászlók alatt, történelmi ruhákba öltözött hagyományőrzők tisztelegtek Eger várának főkapitánya előtt, s a szertartáson oly sokan vettek részt, hogy még a templomkertben is álltak helybéliek és anyaországiak.

Az újratemetésnek Magyarországon alig volt visszhangja. Pedig, ha van közismert magyar történelmi személyiség, akinek sírja nemzeti zarándokhely lehetne, akkor Dobó Istváné az! A ruszkaiak mindent megtesznek ezért. Szeretnének a falu főterén szobrot állítani neki, a templom szomszédságában lévő egykori kántorlakban pedig múzeumot berendezni, ahol végre méltó helye lehetne a tárgyi emlékeknek is. Mindehhez egy 610 lakosú, kis felvidéki magyar végvár önereje kevés. A megmaradásukért/megmaradásunkért küzdők nagylelkű támogatókra várnak!

Hogyan is hangzik Dobó esküje?:

„…a falak ereje nem a kőben van, hanem a védők lelkében!”

Debrecen, 2016. Július
Ozsváth Sándor
művelődéstörténész