Ebben az évben sok család számára sikerült a „szürke” januárt „ezerszínűvé” változtatni. Kik jártak jól vele? Úgy érzem, hogy nem csak én!

A mi „varázslatunk” nem varázspálcával történik, nem is a virtuális világban, hanem általunk, itt, e „lángoktól ölelt kis országban”, a hazánkban.

Azért tettük ezt, mert hisszük, hogy minden hónap lehet gyönyörű, még akkor is, ha a csillogó-villogó december után következik. Azért, mert tudjuk, hogy az időnk telik, és egyetlen olyan esélyt sem szabad pazarlóan elszalasztani, ami boldoggá tehet minket.

Karácsonytájt tele van a lelkünk szép vagy kevésbé szép, öröm- vagy éppen bánatkönnyeket előcsalogató emlékekkel, történetekkel.
Ahogy egyik reggel húztam fel a cipőmet, eszembe jutott a gyerekkorom mindennapos sikert eredményező kis története.

Örülök, hogy újra köszönthetlek, kedves Olvasóm!

Feltetted már Magadnak a kérdést, hogy szereted-e a novembert és a decembert?

Itt az ősz, és jön a tél. Hányszor gondoljuk, mondjuk azt, hogy de jó lenne, ha nem lenne hó, ha meleg lenne továbbra is, ha … ha már tavasz lenne? De hát, akkor mi marad nekünk a télből? Mit veszítenénk, ha nem lenne?

Van egy ötletem: Kérdezd meg a gyerekeket!

Én megkérdeztem, s a válasz meglepő volt: Már nagyon várom a telet!

- Miért? – kérdeztem.

- Mert hull a hó!

- Mert építhetünk hóembert! És hókunyhót!

- Mert korcsolyázhatunk!

- Mert jön a Mikulás!

- Mert együtt díszíthetjük a karácsonyfát!

- Mert kapunk ajándékot!

…

Szinte véget sem ért a kedves téli emlékképek felsorolása. Rájöttem, hogy mitől szép a hó, mitől meleg a tél, mitől ragyog a december. Legyen kint bármilyen idő, bent a szívünkben melegség és békesség lehet. Ilyenkor fontossá válik a család, a barát. Igen, szeretem a telet!