Ahogy közeledünk a reformáció félezer éves évfordulójához, egyre több tanácskozás, konferencia, újságcikk, értekezés és könyv tárgyalja történelmi jelentőségét.

Hiszen 1517 az európai kereszténység történetének talán az 1054-es egyházszakadást követő legkatartikusabb eseménye volt. Habár a művelődés történetében is jelentős fordulatot hozott, most csupán a protestáns iskolarendszer létrehozásának jelentőségét méltatom.

A reformáció egyik legnagyobb teljesítménye az új típusú iskoláztatás megteremtése volt, aminek minden fokán, néhány évtized leforgása alatt bevezették az anyanyelvi oktatást, és széles néprétegek számára tették lehetővé a művelődést. Egyfajta tömegigény kielégítéséről beszélhetünk, szemben az előző századok elitizmusával. A nagy protestáns központokban – hogy csak a hazai református példákat idézzem – valamennyi fokozat megtalálható volt, egymásra épülve, az elemitől a főiskolai szintig (Pápa, Patak, Debrecen, Enyed). A kisebb régiók kollégiumaiban (például Mezőtúr, Csurgó, Zilah, Székelyudvarhely) csak az alsó két fok volt elérhető, a falusi eklézsiákban pedig az elemi.

Ez a rendszer működött kisebb-nagyobb változtatásokkal az első világháborúig! A legeldugottabb település jó eszű gyermeke is (mondjuk egy Apáca nevezetű falu Csere Janikája) továbbtanulhatott és eljuthatott akár Nyugat-Európa legnevesebb protestáns egyetemeire is. Onnan hazajőve lehetett aztán valamelyik hazai kollégium professzora. A „csak” lelkészként, jogászként vagy tanítóként végzettek, ha megválasztották őket, szolgálhattak a régió bármely településén, és lettek a nemzet napszámosai, lánglelkű papjai, népben-nemzetben gondolkodó politikusai. De ehhez, a már említett tömegigényhez mindenki számára hozzáférhetővé kellett tenni a korabeli legfontosabb információhordozót, a könyvet. Johannes Gutenberg mester találmánya a reformáció első évtizedeiben nyert igazán értelmet, és csinált – mai szóval élve – szédületes karriert. A protestáns kollégiumok mindenütt könyvtárakat hoztak létre, legtöbbször az ott végzett tehetős diákok adományaiból vagy a peregrinusok „köteles példányaiból”, és nyomdákat működtettek az anyanyelvű szent iratok meg tankönyvek, szakkönyvek sokszorosítására. (E stratégiai ágazat nélkül nem jöhetett volna létre az idén 425 éves Vizsolyi Biblia sem!) A nyomdatechnika tette lehetővé továbbá a sokszorosított grafikai műfajok elterjedését meg a térképészet nagy ívű fejlődését is.

Reformátor eleink az értékteremtés és értékmentés mesterei voltak – van mit tanulni tőlük ötszáz év múltán  is!

Ozsváth Sándor
Művelődés történész
A Napsugár csapat Honismereti- és Kultúra szirmának tagja

Manapság mikor a tájékozódás, információszerzés nagyon egyszerű és gyors, a globalizáció következtében egyre több ünnep kerül át más kultúrákból hazánkba. Ennek eredményeként, és mert a magyar tradíciók jelentőségével kevésbé vagyunk tisztában, hajlamosak vagyunk elfelejteni hagyományos ünnepeinket. Ismerkedjünk meg ezekkel a szokásokkal.

A Halloween az egyik legrégibb kelta¹ eredetű ünnep, a kóbor lelkek, és a kelták halotti istenének éjszakája. Az angol szó szószerinti fordításban a Mindenszentek napjának (angolul All Hallow's Day, „Szentek napja”) előestéje (,,All Hallow's Eve”), rövidítve: Halloween.

A kelták a természetet dicsőítették, több istent imádtak, de a Napisten - Samhain - volt a legfontosabb. Ő jelképezte a munka és a pihenés, az élet és a halál körforgását, gyönyörűvé tette a földet és növesztette a termést, biztosította a tél (sötétség) túlélését.

Október 31-én, miután a termést betakarították és a hosszú, hideg télre elraktározták, megkezdődött az ünneplés... Úgy tartották, hogy október utolsó napján a legvékonyabb a választóvonal az élők és a holtak világa között, ezért az eltávozott lelkek ilyenkor útra kelnek, addig barangolnak, amíg meg nem találják egykori lakhelyüket, és ezen az éjszakán megpróbálnak visszatérni a világba. Már a kelták is védekeztek a biztonságukat veszélyeztető esemény ellen: házaikban eloltották a tüzet, hogy a hideg és barátságtalan tűzhely ne vonzza a hazalátogató szellemeket, és a tökéletes megtévesztés érdekében szellemnek öltözve parádéztak az utcákon, hogy a Gonoszt a végsőkig megzavarják, hogy aztán könnyebben elűzhessék.

Mivel kelta újévet november 1-jén tartották, nagy mulatságot rendeztek, mely a nap uralkodásának végét búcsúztatta, ezért ez az ünneplés a szilveszteri mulatságnak feleltethető meg.

A kereszténység elterjedésekor az őskeresztény gyakorlat az volt, hogy a Biblia kijelentéseivel ellentétes ünnepeket nem fogadtak el, így lehetőség szerint a keresztény szokásokat a pogány ünnepekhez igazították, így sorvasztva el eredetei jelentésüket. 835-ben a IV. Gergely pápa egyetemes ünneppé tette november 1-jét, Mindenszentek² ünnepének nevezve ki.

Később az egyház november 2-át is szent nappá, a Halottak napjává³ nyilvánította. Ezen a napon sokan gyertyát, mécsest gyújtanak elhunyt szeretteik emlékére, és felkeresik a temetőkben hozzátartozóik sírját. Magyarországon a halottak napja fokozatosan vált a katolikus egyház ünnepnapjából – általános, felekezetektől független – az elhunytakról való megemlékezés napjává. Általános szokás szerint az előtte való nap délutánján, Mindenszentekkor a „halottak estéjén” rendbe hozzák a sírokat; virágokkal, koszorúkkal feldíszítik, és az este közeledtével gyertyákkal, mécsesekkel kivilágítják, „hogy az örök világosság fényeskedjék” az elhunytak lelkének. Idegenben elhunyt, ismeretlen földben nyugvók emlékének a temetőkereszt vagy más közösségi temetőjel körül gyújtanak gyertyát. Elterjedt szokás szerint ezen az estén otthon is égett a gyertya, mégpedig annyi szál, ahány halottja volt a családnak.

Az angolszász országokban is megemlékeznek persze elhunyt szeretteikről az emberek, ám ezt a napot az Emlékezés Napjának (Memoryal Day) hívják, és tavasszal tartják. Akkor náluk sem táncolnak és szórakoznak ezen a napon.

Minden országnak meg van a maga ünnepe, és ennek a maga ideje. Nálunk ez az időszak csendes visszaemlékezés, a kegyelet ideje.

Kegyelettel teljes megemlékezést kívánok Mindenkinek!

Szeretettel
Berecz Ildikó
a Napsugár csapat Honismereti- és Kultúra szirmának vezetője

Pilisszentiván, Mindenszentek hava 28.

[1] a mai Nagy-Britannia és észak-Franciaország területén éltek
[2] az üdvözült lelkek emléknapja, minden olyan szent ünnepe, akiknek nincs külön nap kijelölve naptárban. Emlék napja a „Szent Szűznek, minden apostolnak, vértanúnak, hitvallónak és a földkerekségen elhunyt minden tökéletes, igaz embernek”
[3] A katolikus egyházban a Mindenszentek utáni nap (nov. 2., ha az vasárnap, akkor nov. 3.). ünnep az elhunyt, de az üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótűzben lévő hívekért.

Az Állatok Világnapján szeretnék egy személyes történetet elmesélni.

Jancsika egy 10 év körüli Beagle. Úgy 8 éve fogadtuk magunkhoz, mint mindenki mást is, aki velünk él: cicákat, kutyákat, madarakat, egereket… és sok növényt is.

Jancsi július elején lebénult. Kórházba vittük, megoperálták, és utána hősies küzdelem kezdődött a normális életért.

Félreértés ne essék: elsősorban ő küzdött hősiesen. Az egész nyár az ő lábadozásával telt. Valamelyik családtag mindig mellette volt a nap 24 órájában. Eleinte mindketten a férjemmel, mert amíg nem tudott lábra állni, egy lepedő segítségével hoztuk vittük szükségleteinek megfelelően.

Hamarosan fizioterápia következett, ahol masszázs és gyógytorna segítette a felépülését. Hadd mondjam el, milyen szívmelengető érzés volt találkozni ott azokkal a fiatal nőkkel, akik az életüket tették fel arra, hogy sérült állatokon segítsenek. Sohasem fogom elfelejteni, és hála nekik, akik pontosan úgy éreznek az állatok iránt, mint mi: testvérként tekintenek rájuk, vagy, ahogy Csányi Vilmos megfogalmazta: szőrös gyerekekként. Mert olyanok.  Édes, szeretni való, szeretetre éhes, pajkos, néha rafinált, fejlődő lelkek – akiket neveléssel önfeláldozó hőssé vagy akár sanda gonosztevővé tud formálni az Ember.

Két hónap telt el, mire Jancsi lábra állt, csak közben sajnos a műtét következményeként súlyos vesebeteg lett. Az orvos azt mondta, többé nem ehet húst. És most itt állunk egy vegetáriánus Jancsival, aki köszöni szépen, jól van. Imádja a főztömet, amely a gyökérzöldségeken alapul és mindenféle változatos idénynövényekkel bővül. Szedi a Halolaj kapszulát, a Nahrin zöldségleves, Fokhagyma, Algás só, a Nahrom, és minden egyéb Nahrin-fűszer valamint a zöldség-csipsz lelkes híve.  Itt a happy end.

Ne feledjük: október 4. az Állatok Világnapja. A Nők, a Pedagógusok, az Anyák, a Siketek és más hátrányos helyzetű népcsoportok Napja mellett immár 84 éve ünnepeljük az Állatok Világnapját is.

1931 óta tartjuk minden év október 4-én, Szent Ferenc emléknapján, ugyanis Assisi Szent Ferenc, az állatok védőszentje ezen a napon halt meg. Róla pedig azt kell tudni, hogy nemcsak értette az állatok nyelvét, hanem beszélgetett is velük, s már a 13. század elején azt hirdette, hogy mindent szeretnünk kell, ami körülvesz minket, legyen az élő vagy élettelen.

A világnapon ma már nem csak a vadon élő, hanem minden állat védelmére felhívják a figyelmet. A haszonelvűségnek sok állat esik áldozatul, a kedvtelési állattartás pedig nem mindig alapul a felelősségen. Magyarországon évente több százezer "kedvenc" állat válik kóborrá.

Nemcsak az állatok világnapján, de a hétköznapokban sem szabadna elfeledkeznünk a bennünket körülvevő természetről, élőlényekről. Akkor kedvenceink is azt hihetnék, hogy minden nap születésnapjuk van.

Sok szeretettel,
Acél Anna
Napsugár csapat
Pilisszentiván, 2015. október 4.