ÁRPÁD-HÁZI SZENT KINGA
- Írta: Berecz Ildikó
- Kategória: Kultúra
- Találatok: 5918
Július 24-én ünnepeljük a Kingák névnapját, a magyar és lengyel nép közötti több évszázados kapcsolatot, valamint a lengyelek védőszentjének - Árpád-házi Szent Kinga - emléknapját.
Ki volt ez a magyar királylány, majd lengyel királyné, aki bár az Árpád-házi szentek közé tartozik, mégis kevéssé ismert a sorsa.
Kinga (Kunigunda) Esztergomban született, 1224. március 5-én IV. Béla magyar király és Laszkarisz Mária (görög hercegnő) első gyermekeként.
Árpád-házi Szent Margit és Árpád-házi Boldog Jolán nővére, nagynénje Árpád-házi Szent Erzsébet. Ilyen példa értékű életet élő rokonsággal körülvéve, Kinga egész fiatalon arra az elhatározásra jutott, hogy szüzességi fogadalmat tesz, és életét teljesen Istennek szenteli.
Akkori szokás szerint, dinasztikus okokból szinte már születésükkor eljegyezték a királyi sarjakat. Nem történt ez másképp Kinga esetében sem, bár itt inkább, a gyorsan és közvetlenül kapható katonai segítség lehetett a döntő szempont vőlegénye választásakor, a Piast-házbeli V. Boleszláv lengyel fejedelem jegyese lett, akihez tizenöt éves korában, 1239-ben, feleségül is ment.
A házasság jó hatással volt a lengyel-magyar kapcsolatokra, dacára annak, hogy a királyi pár ún. Szent József-házasságban élt1. Ugyanis Kinga fogadalmát Boleszláv tiszteletben tartotta, és maga is örök tisztaságot fogadott.
Kinga teljes hozományával hozzájárult a tatárok elleni védelemhez, akik ennek ellenére 1241-42-ben végigdúlták Lengyelországot is. A fejedelmi pár előbb a szepességi Podolinba, majd a Dunajec bal partján álló Csorsztin várába menekült. A tatárjárás után a királyné újabb adományokkal járult hozzá az ország újjáépítéséhez: kórházakat, templomokat, kolostorokat építtetett.
Kinga 1249-ben hazalátogatott, hogy édesapjától kérjen segítséget a nélkülöző lengyel nép számára. Ekkor kapta ajándékba a máramarosi sóbányát és annak teljes jövedelmét fogadott hazája javára fordította. Az innen áttelepülő bányászok segítségével kezdték meg híres bochniai sóbányák (Wieliczka) kitermelését 1251-ben.
Kinga és Boleszláv buzgósága elősegítette Szent Szaniszló2 boldoggá, majd szentté avatását, melyre 1253-ban került sor.
1257. március 2-án Boleszláv király, kimutatva háláját felesége ország építő tevékenysége iránt, oklevélben neki adományozta a Krakkótól délre eső Szandec tartományt, ahol a királyné megalapította az ószandeci (Stary Sacz) klarissza kolostort.
Férje hosszabb betegeskedés után, 1279-ben meghalt. Temetésén Kinga már a ferences apácák (klarisszák) ruhájában vett részt, így is jelezve élete özvegyi szakaszát, annak irányát és tartalmát. Ettől kezdve Istennek szentelte életét, húgával, a fél évvel korábban megözvegyült Jolánnal együtt.
Bár a lengyelek kérték, hogy vegye át az ország kormányzását, de Kinga ezt visszautasította, és klarissza apácaként az általa alapított ószandeci kolostorba vonult vissza. Ennek 1284-től haláláig priorisszája (rendfőnök asszonya) volt. Az első templomot 1285-ben építette. 1287-ben egy tatár betörés során az apácáknak Csorsztin várába kellett menekülniük; az ostromlókat Baksa Simonfia György magyar csapata futamította meg. A kolostort a tatárok feldúlták, az újjáépítést Kinga irányította.
Itt hunyt el 68 éves korában (1292-ben), 10 hónapnyi betegség után. Még holtában is ellenséges betörés zavarta a kolostor életét: cseh csapatok garázdálkodtak a környéken. Tőlük való félelmükben a nővérek 3 napig titkolták főnöknőjük halálának hírét...
1690-ben VIII. Sándor pápa boldoggá avatta, öt évvel később pedig XII. Ince pápa Lengyelország egyik védőszentjévé tette. 1999. június 16-án avatta szentté II. János Pál pápa Ószandecben. Ünnepe július 24.
Ószandecben, a klarissza kolostor udvarában működik a Szent Kinga Háza múzeum, melyben Szent Királyné kultuszának emlékei láthatók.
A kolostort körülvevő fal mellett áll az a székely kapu, amit Magyarország ajándékozott a városnak Kinga szentté avatása emlékére.
A belvárostól fél óra sétára áll a fából épült szabadtéri oltár, ahol II. János Pál pápa 1999-ben szentté avatta őt.
Szülővárosában, Esztergomban és Budapesten is közterület (Kunigunda útja) viseli a nevét.
A Veszprém megyei Küngös településen található az ország egyetlen Szent Kinga Római Katolikus temploma. A templom elnevezése a község alapításáig vezethető vissza, mikor IV. Béla Kingának ajándékozta a területet.
Mint minden szenthez Kingához is kapcsolódnak legendák.
Születése előtt anyja álmot látott és e szavakat hallotta:
,,Ne félj, Mária, könyörgésed meghallgatásra talált az Úr előtt. Íme, olyan gyermeket szülsz, aki néked és a népnek mondhatatlanul sok örömet fog szerezni. Mert az Úr ezen gyermek életével, példájával és érdemével szándékozik megvilágosítani és megsegíteni egy veletek szomszédos nemzetet.''
Kinga gyűrűje: Egyszer, amikor Kinga hazalátogatott a tatárjárás után, édesapja kíséretében eljutott a máramarosi sóbányákba. Az egyik aknaszlatinai tárnában gyönyörködve nézte a csillogó, hófehér sótömböket, és eszébe jutottak lengyel alattvalói, akik csak sós forrásokból párologtatott, (ún. főtt) sóval voltak kénytelenek beérni, így szólt atyjához: „Atyám, add nekem ezt a sóaknát, és engedd meg, hogy innen egyenesen Lengyelországba vihessék a sótömböket.” A király teljesítette leánya kérését, Kinga pedig lehúzta ujjáról a jegygyűrűjét, és az akna birtokbavételének jeléül a mély aknába dobta. Később, a wieliczkai sóbányák megnyitásakor a bányászok az első kitermelt só tömbben megtalálták Kinga gyűrűjét.
Kinga fésűje: Egy másik legenda szerint Kinga a tatárok elől menekült, és amikor a Pieninek hegységhez ért apácatársaival, egy szalagot dobott a háta mögé, ami kanyargós folyóvá vált; így jött létre a Dunajec. Ezen a tatárok keservesen ugyan, de átjutottak, ezért a fésűjét dobta háta mögé, amiből pedig egy sűrű erdő lett, amin a tatárok már nem tudtak átjutni.
Árpád-házi Szent Kinga a sajátjaként szerette második hazáját, Lengyelországot, és annak népét. Királynőként szerették és tisztelték, jóllehet Kingát kevésbé az uralkodói stílus, sokkal inkább a szolgálat jellemezte.
Emlékét Küngösön a 2015-ben alapított Szent Kinga Éléstára is őrzi, melynek célja a helyben termelt idényzöldségek gondos betakarítása utáni gyors tartósítása, amelyet saját korszerű üzemünkben végeznek. A vásárlók a legrövidebb úton jutnak házi receptek alapján feldolgozott kerti ízekhez.
Pilisszentiván, 2017. 07.24.
Szeretettel
Berecz Ildikó
A Honismereti- és
Kultúra Team vezetője
[1] A) szoros értelemben szűzi házasság, melyben a házasfelek Szt. József és a Boldogságos Szűz Mária példáját követve kölcsönösen elhatározzák, hogy szüzességüket házasságukban is megőrzik.
B) tágabb értelemben a házasélet közös elhatározásból fakadó beszüntetése.
[2] Krakkó hajdani vértanú-püspöke
forrás:
http://www.romkat.ro/hu/node/2883
https://hu.wikipedia.org/wiki/Szent_Kinga
http://www.katolikus.hu/szentek/0724.html
Weöres Sándor költészete irdatlan útvesztő. De legyünk őszinték: legtöbben csengő-bongó gyermekverseiről ismerik. És nagyon szerencsések vagyunk, hogy gyerekeink az óvodától kezdve ezeken a verseken át ismerkedhetnek meg nyelvünk zamatával. Még sokkal-sokkal többet kellene megismertetni belőlük!
Civil életében könyvtáros lett, előbb Pécsett, majd Székesfehérvárott, végül Budapesten az Akadémiai Könyvtárban. Itt, a fővárosban, hamarosan meg is nősült. Felesége, Károlyi Amy költőasszony, Weöres Sándor kiegészítő társa, munkatársa, alapvetően rendetlen életmódjának üdvös rendben tartója. Nem hétköznapi házasság volt az övék: Sanyika, ahogy barátai hívták a gyereklelkű poétát, semmit nem vett komolyan a költészeten kívül, így Károlyi Amyra maradtak az e világi dolgok, a pénz beosztásától a korlátok felállításáig. Korlátokra márpedig szükség volt, hogy például a borért rajongó Weöres ne juthasson hozzá kedvenc italához (saját bevallása szerint olyankor nem tudott alkotni). Kötelezvényt kellett aláírnia, hogy napi fél liter bornál nem fog többet inni. De ő ezt leleményes módokon rendre kijátszotta. Az erős és nyugodt Amy mellett azonban megőrizhette alkotóképességét.
Weöres állatszeretete legendás, a verseiben is vissza-visszatérő motívum. Polcz Alaine erről így emlékezik meg: „Ott volt velünk a macska. Sanyika nagyon szerette. Úgy húszpercenként megszólalt: „Nem kéne neki egy kis húst adni?” És Amy, akinek fájt a térde, szó nélkül felállt, sántikálva ment és hozott két-három kockára vágott, nagyon szép, nyers marhahúst. A macska evett is, nem is. Láttam, ezt így szokták. Aztán később tudtam meg, hogy a macskának leukémiája vagy rákja volt, beadtak neki egy injekciót, hogy elaludjon, meghaljon. De nem hatott eléggé, és kínjában mászott fel a kerítésen, esett vissza, mászott… A macska halála után Sanyika öngyilkos akart lenni, egy villamos elé dobta magát. De az időben lefékezett. (…) A házvezetőnőjük elmesélte, hogy az elején az volt a helyzet, hogy vagy megszereti a macskát, vagy elmegy. Megszerette a macskát a Sanyika kedvéért.”
Weöres Sándor 1989. január 22-én halt meg. Előtte négy évig betegeskedett, de alkotóképessége végig megmaradt. Károlyi Amy így emlékszik vissza:
A nyári napforduló alkalmával a nappal, a téli napfordulókor pedig az éjszaka a leghosszabb, ugyanakkor a téli, illetve nyári napforduló ellentétes a Föld déli és északi felén.
A magyar nép hagyományaiban kezdetektől fontos ünnepként jelenik meg, a Nap életének felezőpontja, az év leghosszabb napja, amikor a föld bősége, szépsége, ereje teljében van. Ezt közös játékokkal, jövendőmondással, bállal ünnepelték/ünneplik ma is. Éjjel ünnepélyes keretek között hatalmas máglya gyújtására kerül sor, amit pirkadatig körbe-körbe táncolnak, a párok átugranak felette.
A hiedelem szerint ezen a napon virágzik a páfrány, és aki ezt a ritka virágot megleli, azt a szerencse és boldogság is megtalálja hamarosan. A páfrány virágát vagy magját egykor Európa-szerte láthatatlanná tevő varázsszernek tartották. A néphit szerint azonban szinte lehetetlen megszerezni a páfrány virágát, mert a bimbó fakadását kísérő mágikus fuvallat mély álmot bocsát az emberre.
Imádta a mozit, Chaplinről cikket is írt. Egykori diáktársai azt hitték, focista lesz, olyan tehetséges center volt. Kiváló atlétaként is számon tartották, több versenyen is érmet nyert. Jól teniszezett és síelt… Vagány srác volt, nem befelé forduló alkat. Mégis inkább az irodalmat választotta.