JELES NAPOK: A PÜNKÖSDI ÜNNEPKÖR
- Írta: Berecz Ildikó
- Kategória: Kultúra
- Találatok: 8015
A kevéssé-, vagy egyáltalán nem vallásos emberek körében közismert, hogy mit ünneplünk karácsonykor, húsvétkor, de a pünkösdi ünnepkör hátterét már jóval kevesebben ismerik. Lássuk mit és hogyan ünnepelünk pünkösdkor!
Pünkösdkor a Szentlélek kiáradására emlékezünk, mely az egyházi év1 harmadik legnagyobb ünnepe. Ez adventtel kezdődik, amit a karácsonyi idő, majd néhány évközi vasárnap, az ún. farsangi időszak követ, ezután jön a nagyböjt, majd a húsvéti idő, s végül az év legnagyobb részét felölelő, Krisztus Király vasárnapjával véget érő évközi idő.
Az egyházi ünnepeket két csoportba soroljuk.
Az ún. állandó ünnepek minden évben azonos naptári napra esnek (Karácsony).
A mozgó ünnepek évről-évre más-más napon kerülnek megünneplésre, mindig a hét azonos napjára esnek, és a Húsvét előtti vagy utáni valahányadik napon ünnepeljük őket. Maga Húsvét ünnepe mindig a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni vasárnap.
Az ünnepkörhöz tartoznak az alábbi napok:
Áldozócsütörtök: Jézus mennybemenetelének ünnepe, a húsvétot követő negyvenedik nap. Nevét onnan kaphatta, hogy az Egyház a húsvét környéki, évi egyszeri kötelező áldozás határidejéül valamikor ezt a napot adta meg. Sok templomnak ez a búcsúnapja.
Pünkösd mindig május 10-e és június 13-a között van. A húsvétot követő ötvenedik nap, a Szentlélek eljövetelének ünneplése mellett egyben a Katolikus egyház születésnapja, a májust ezért Pünkösd havának is nevezik.
Pünkösdkor váratlanul hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol Mária és a tanítványok ültek. Lángnyelvek jelentek meg és leszálltak a jelenlévőkre, akik ezt követően különféle nyelveken kezdtek beszélni. A népek meglepődve vették észre, hogy amit az apostolok beszélnek, ki-ki a maga nyelvén érti, ezért sokan megtértek, és belőlük alakultak az első keresztény gyülekezetek.
Az ószövetség idején aratási ünnep és a sínai-hegyi szövetségkötés emléknapja volt. Elnevezése a görög pentekoszté, az ötvenedik szóból származik, mivel húsvét után az ötvenedik napon van a helye a naptárban. A húsvéthoz alkalmazkodó pünkösd is tehát mozgó ünnep a niceai zsinat (Kr. u. 325) határozata óta.
Liturgikus színe a piros, jelképei zöld ág és a rózsa. Árpád-házi Szent Erzsébet nevét sokszor említik a pünkösdi köszöntők szövegében, aki alakjához számos legenda fűződik, az egyik legismertebb az úgynevezett rózsacsoda, amelyet először XIV. századi forrás említ. Ilyenkor a búcsújáróhelyen búcsújárónapot tartottak, s bár már több helyen elvesztette jelentőségét, de Csíksomlyói búcsúra napjainkban is több százezren zarándokolnak el.
Úrnapja: Az Oltáriszentség ünnepe, pünkösd utáni második csütörtök, körmenet.
Szentháromság napja: Pünkösd utáni vasárnap. Kultusza a barokk korban teljesedett ki. Számos szobrot állítottak tiszteletére, sok helyen pedig a templom búcsúnapja.
Úrnapja (Corpus Domini): a 13. század óta tartott mozgó ünnep, a Szentháromság vasárnapját követő csütörtök, amikor az egyház újra megünnepli az Utolsó vacsora misztériumát, minthogy erre a nagy heti gyász miatt nem volt igazi alkalom. Ez az ünnep azt hangsúlyozza, hogy Jézus mennybemenetele után is a hívek között maradt az Oltáriszentség képében. Mindenütt körmeneteket tartanak, ahol körbehordozzák az Oltáriszentséget, a négy égtáj szerinti, zöld ágakkal, virágokkal díszített alkalmi oltároknál megállnak, imát mondanak. A vallásos körmeneteket - különösen a középkorban - nagy vigasságok követték, pl. feljegyezték, hogy 1501-ben, a budavári úrnapi ünnepségen a főtér díszes szökőkútjából bor folyt, s mindenki ihatott belőle kedve szerint.
A népi hitvilág a Szentség körülhordozásának a gonoszt, a betegséget, a természeti csapásokat elűző varázserőt tulajdonít. A magyar katolikus vidékeken e napon koszorút fonnak virágokból, elviszik a templomba, megszenteltetik. A tornácra, az ajtó fölé akasztják az úrnapi koszorút. Ha jön "a nagy idő", három szál virágot kihúznak a koszorúból, és egyesek tűzben, mások szentelt gyertya lángjában égetik el, a hamuját a védendő termény földjébe, a szőlő négy sarkába elássák. A Balaton-felvidéken az úrnapi körmenet sátrának növényeit hazavitték és kis kereszt alakba összekötve a szőlőterület négy sarkára szúrta a szőlősgazda, ezzel is bekertelve, védve a szentelmény erejével a szőlőterületét és a szőlőtermését.
Pünkösdi népszokások:
Katolikus területeken pünkösdkor galambot (Szentlélek szimbólum) bocsátottak szabadon a templomban, vagy égő kóccsomókat szórtak szét a lángnyelvek emlékére.
Az ablakokba, vagy a ház kerítésének lécei közé zöld ágakat, nyíló virágokat tűznek, azért, hogy a házba ne csapjon bele a villám.
Azokon a helyeken, ahol nem 1-re virradóra tették2 a lányos házakat díszítették fel zöld ágakkal, virágokkal, május fával. A májusfa, a zöld ág a természet megújhodásának a szimbóluma, és legtöbb esetben az udvarlási szándék bizonyítéka, szerelmi ajándék is.
A pünkösdi király és/vagy királyné választás Európa-szerte elterjedt szokás volt, a középkor óta vannak leírások, amikor a legények, fiatal férfiak erőt, ügyességet, gyorsaságot követelő versengés (májuskerék mászás, bikafékezés, bothúzás, lóverseny,stb.) keretében döntötték el, ki közöttük a legrátermettebb, ki közöttük a ” király”. A győztes büszkén viselte „ hivatali ideje alatt” a pünkösdi király címet, ami bizonyos előjogokkal járt: ingyen ihatott a falu kocsmájában, „ alanyi jogon” részt vehetett mulatságokban, kortársai kötelessége volt minden ellenszolgáltatás nélkül őrizni a jószágait. Hatalma néhol egy napig, máshol egy esztendeig tartott. Ezért a mondják, hogy: Pünkösdi királyság, nem nagy uraság! és Rövid, mint a pünkösdi királyság.
Pünkösd volt a legényavatás ideje is, aminek lényege az volt, hogy ettől kezdve udvarolhatott, járhatott kocsmába meg bálba. A bálteremben letettek egy csokor pünkösdirózsát a padlóra, az avatásra várónak azon kellett áthajolnia, és a legények sorra rácsaptak a fenekére. Azután annyit ihatott, amennyit bírt.
Ennek gyermekjáték változata amikor a fiúk gallyakat dugtak le a földbe, két fiút befogtak lónak és hajtották a gallyak között, és körül (mint a lovas kocsi versenyeken), miközben énekelték a „Mi van ma, mi van ma…” kezdetű jellegzetes pünkösdölő éneket.
A 16. század óta a katonáknak a pünkösd volt a legkedvesebb ünnepe. A 17. század végén és a 18. század elején a huszárezredek századonként májuskirályt választottak, akinek mindenkinek engedelmeskedi kellett, törvényt ült, ítélkezett, vigyázott arra, hogy a huszárok mulatozás és tánc közben az illem ellen ne vétsenek.
A pünkösdi királyné választáskor a falu leányai közül választottak egy hajadont, aki elsősorban erényessége (szelídsége, szerénysége, szemérmessége, szorgossága) miatt nyerte el a kitüntető címet. Bár falu szépe lett, de ezt belső jó tulajdonságaiból következőnek tartották, nem szépségkirálynő választás volt. Koronája rózsából készült koszorú volt. Sok helyen a földesúr kisebb ajándékokkal látta el őt és családját. A lányok hajnalban a fehér lepedővel harmatot szedtek, s megfürödtek a patakban. Az állatokat zöld ággal ékesítették és az „életvesszővel” meg is veregették őket.
A leánykák pünkösdi királynéjárással ünnepeltek. Egy kisebb virágkoszorúval megkoronázott leány arcát elkendőzték, feje fölé nagyobb társai selyemkendőből baldachint tartottak, így jártak köszöntőjükkel házról házra. Énekeik a pünkösdi ünnephez kapcsolódtak, végül a kicsi királynét derekánál fogva magasra emelték és elkiáltották magukat: Ekkora legyen a kendtek kendere!
1998-ban ismét felújították a Pünkösdi királynézás szokását Siklódon, amikor népviseletbe öltöznek a résztvevők, rúdra felkötött szőtteseket visznek magukkal, és énekelve vonulnak a falu utcáin. A bámészkodók közül valaki mindig megpróbálja ellopni a királynét, akit minden oldalról védenek a szokásban részt vevő fiúk. Miután bejárják a falut, szép időben a falu melletti rétre vonulnak, ahol különböző gyerekjátékokat játszanak. Ezután következik a tánc az erre az alkalomra feldíszített csűrben, a kicsidek itt, és hasonló alkalmakkor tanulták meg a helyi táncokat.
Itt a lehetőség, hogy a pünkösdi utazások alkalmával készült képeket elküldjétek a Honismereti Kihívásra a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címre.
http://www.eletfaprogram.hu/index.php/honismeret
Áldott Pünkösdöt kívánok mindenkinek, szeretettel!
Berecz Ildikó
A Honismereti- és
Kultúra team vezetője
Pilisszentiván, 2018. Pünkösd hava 17.
[1] A katolikus egyházi év Advent első vasárnapjával kezdődik és a következő év első adventi vasárnapját megelőző vasárnappal, Krisztus Király ünnepével zárul. Az ünnepek napjait természetesen a XIII. Gergely pápa nevéhez fűződő ún. Gergely-naptár szerint tartják.
[2] A május elsején állított fákat pünkösdkor bontják le.
Forrás:
Karácsony Molnár Erika - Tátrai Zsuzsanna: Jeles napok, ünnepi szokások, Mezőgazda Kiadó
Magyar Néprajzi Lexikon
Sebestyén Gyula: A pünkösdi király és királyné (Ethn., 1906);
Dömötör Tekla: Naptári ünnepek – népi színjátszás (Bp., 1964);
Tátrai Zsuzsanna: A pünkösdi királynéjárás dunántúli változatainak szerkezeti elemzése (Népi Kultúra – Népi Társadalom, 1977).
Kosztolányi Dezső Omelette á Woburn írását akkor érezhetjük igazán magunkénak, ha keveredtünk már be külföldön puccos étterembe, ahol az étel nevéből nem tudtuk mit fogunk enni, ám evés közben azon járt az eszünk, ki tudjuk-e fizetni a számlát. Esti Kornél ugyanis pontosan így jár(t) a novellában: Svájcban gyorsan enni akart valami egyszerűt, de olyan helyre került, ahol egyszerre nyolc pincér szolgálta fel neki a megrendelt rántottáját. (Milyen jó, hogy a svájci jutalom úton velünk nem fordulhat elő ilyen!)
A világirodalomban is találunk példát arra, hogy író tett világhírűvé egy ételt, mint Proust, akinek kedvenc édessége volt a madeleine. Az eltűnt idő nyomában ez a süti7 váltja ki az emlékeket, és mintegy varázsütésre hozza elő a múltat. Ezt az akaratlan emlékezést a regény nyomán Proust-jelenségnek nevezik. A regény megjelenése óta eltelt bő száz évben számtalanszor idézték a híres teasüteményes jelenetet, de tudományosan eddig még nem bizonyították be, hogy az emlékezés valóban így működne.
Márai Sándor magyar író, költő, újságíró Kassán született 1900. április 11.-én, márai Grosschmid Sándor Károly Henrik néven. Kevéssé ismert, hogy Radványi Géza1 filmrendező bátyja.
Népszerűségét bizonyítja, a Madách Színház által 2012-ben bemutatott: Az Én, József Attila musical, mely azóta is műsoron van. Vizy Márton és Tóth Dávid Ágoston műve a Madách Musical Pályázat legjobb hét versenyműve között végzett. Az alkotók József Attila életének sorsdöntő eseményeit állították színpadra, az első felvonás a költő és nagy szerelme, Vágó Márta története, a második felvonás bemutatja utolsó, betegséggel folytatott küzdelmes évét, és a közben Kozmutza Flórával4 kialakult kapcsolatát.
Az évszak és a tavaszpont allegorikus ábrázolásai is különböznek egymástól, írja Jankovics Marcell a Jelképtár című könyvében.
A költészet világnapja (UNESCO)
2006 óta a Down-szindróma világnapja is március 21-e, ekkor tartották Svájcban az első megemlékezést, melynek célja a figyelem felhívása arra, hogy a Down-szindrómások3 méltósággal és a társadalom aktív tagjaiként élhessenek. Az ötlet eredetileg Stylianos E. Antonarakis4 genetikustól származik. A világnap célja felhívni a figyelmet a genetikai eltérésre és annak elfogadására, de a világnap kapcsán szót kell ejteni a szűrővizsgálatokról is, melyek segítségével már időben és kockázatmentesen megkaphatjuk a választ szülői életünk talán egyik legfontosabb kérdésére: egészséges-e gyermekünk.