RADNÓTI MIKLÓS

RADNÓTI MIKLÓS:

„Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.''

Ha semmi mást nem tudunk Radnóti Miklósról, ezt a versét ismerjük és szeretjük. A hazaszeretet egyik legmeghittebb dala ez, reménykedem benne, hogy még szerepel a kötelező tantervben….
Radnóti Miklós, az egyik legmagyarabb magyar költő 1909. május 5-én született Budapesten, a Lipótvárosban, egy asszimiláns zsidó családban. Költőink származását nem szoktuk emlegetni, de az ő esetében ez egész életének és halálának meghatározója volt.  Még ha ő nem is tulajdonított túl nagy jelentőséget neki: „Zsidóságomat soha sem tagadtam meg, … de nem érzem zsidónak magam, a vallásra nem neveltek, nem szükségletem, nem gyakorlom, a fajt, a vérrögöt, a talajgyökért, az idegekben remegő ősi bánatot baromságnak tartom és nem szellemiségem, lelkiségem és költőségem meghatározójának.”
Édesapja 1921-ben meghalt, és a fiú csak ekkor tudta meg, hogy akit eddig édesanyjaként szeretett, nem a szülőanyja. További három év telt el, mire a születése minden körülményéről fellebbent a fátyol. Mindezt sosem heverte ki. „Iker gyerek vagyok, öcsém és édesanyám meghaltak születésemkor. Anyámat az ikerszülés ölte meg, nem bírta a szíve, öcsém gyönge volt, elszívtam tán tőle az életerőt. Tizenkét éves voltam, meghalt apám is. Az anyámat nem ismertem, az apámra valójában alig emlékszem, néhány éles, de összefüggéstelen képet, emléket becézek róla magamban…”

Anyai nagybátyját nevezték ki gyámjául, aki vagyonos textilkereskedő volt, és remélte, hogy unokaöccse majd tovább viszi az üzletet. Be is íratta az 1927-28-as tanévre a csehországi Liberec textilipari főiskolájára. „Az iskola egy marhaság. Egy szót sem értek az előadásokból, németül folyik. Egyrészt ezért, másrészt pedig nagyon nehéz szakdolgokat tanítanak. … Egész vicces, mikor kék munkásruhában ott állok egy bömbölő gép előtt, olajtól és verejtéktől csurogva rángatom a fogantyúkat. Mivel nincs gyakorlatom, következetesen elrontok mindent… De van egy szép tárgy is, a Musterzeichen. Mintatervezés. Ezeken az órákon nekiengedem a fantáziámat, és olyan szövetterveket produkálok, hogy a prof. sír a gyönyörűségtől. (Ilyen növendékem még nem volt! – mondja.)” Tanulás helyett inkább rajzolt és verseket írt.

Imádta a mozit, Chaplinről cikket is írt. Egykori diáktársai azt hitték, focista lesz, olyan tehetséges center volt. Kiváló atlétaként is számon tartották, több versenyen is érmet nyert. Jól teniszezett és síelt… Vagány srác volt, nem befelé forduló alkat. Mégis inkább az irodalmat választotta.

Már túl volt első verseskötetén és folyóiratot szerkesztett, amikor 1930. őszén megkezdte tanulmányait a Szegedi Ferenc József Tudományegyetem magyar-francia szakán. (Pestre a numerus clausus miatt nem vették fel.) Itt egyhamar bekerült Sík Sándor költő, piarista paptanár, cserkészvezető és neves irodalomprofesszor privát szemináriumába. Sík Sándor a fiaként szerette Radnótit, s a költő későbbi katolizálásában is döntő szerepe volt.

1934 júniusában summa cum laude minősítéssel a bölcsészettudományok doktorává avatták. A Nyugat 3. nemzedékének munkatársa lett.

A dicsőséges iskolaévek után még egy évtized adatott meg neki. Európa zavaros, beteges éveket élt, rohant a háborúba. Radnóti állandó munkát nem kapott zsidó származása miatt. Alkalmi felkérésekre előadásokat tartott, fordított, cikkeket írt, és gyönyörű, fegyelmezett, klasszikus, időmértékes versekben örökítette meg a világot.
1943-ban feleségével, Gyarmati Fannival közösen római katolikus hitre tért, a budapesti Szent István bazilikában Sík Sándor keresztelte meg. Már korábban elhatározta, hogy a krisztusi korba érvén felveszi a keresztséget. Nem befolyásolta politikai megfontolás, a zsidótörvények így is vonatkoztak rá. Lelki igénye, meggyőződése okán döntött így.

A háború idején háromszor hívták be munkaszolgálatra. Utoljára 1944. május 20-án vonult be Vácra, ahonnan marhavagonokban Szerbiába szállították a foglyokat. Bor közelében rézbányáknál, vasútépítésen dolgozott. Fehér karszalagot kellett viselnie, a keresztény vallásúak megkülönböztetéseként.

Augusztus végén, amikor közeledett a szovjet hadsereg, a foglyokat erőltetett menetben útnak indították észak nyugat felé. Két turnusban indultak „haza” az utolsó táborból. (Valóban a hazatérésben reménykedtek.) Radnótit eredetileg a második menetoszlopba osztották be, ám egy emberséges tiszt áthelyezte őt az első csoportba, amely korábban indult. A második csoportot a partizánok néhány nappal később felszabadították, és mindenki megmenekült. Az első csoport létszáma viszont jócskán megfogyatkozott, mire a nyugati magyar határhoz értek. Győrben éppen szőnyegbombázás volt, a kórházak telve súlyos sebesültekkel, ezért a beteg munkaszolgálatosokat – köztük Radnótit – egyetlen intézmény sem fogadta be.

Radnóti Miklós halálának körülményei tisztázatlanok. A legelterjedtebb verzió szerint Abda község határában magyar keretlegények 21 társával együtt kivégezték. („Tarkólövés. – Így végzed hát te is…”- ahogy a 4. Razglednicában írja)… Az áldozatokat Abda határában tömegsírba temették.

A holttesteket 1946. június 23-án exhumálták, ekkor találták meg az egyik áldozat zubbonyának zsebében Radnóti noteszét (az ún. Bori noteszt), benne utolsó verseivel. Felesége azonban nem tudta azonosítani a holttestet.

1946 augusztus 14-én harmadszor is eltemették a költőt, ezúttal Budapesten a Kerepesi úti temető 41-es parcellájának 41-es számú sírjába. A gyászszertartást Sík Sándor végezte.

Gyarmati Fanni azonban soha nem látogatta azt a sírt, nem hitte, hogy a férje nyugszik benne. Fogolytársai közül pedig volt, aki állította, hogy Abda után, sőt, később, egy németországi táborban is látta őt…

Pilisszentiván, 2017.05.04.

Szeretettel
Acél Anna
Az Életfa Program Honismereti-
és Kultúra szirmának tagja 

• Előző
• Tovább

Tweet