Bizonyára sokan ismeritek az egykori nagysikerű „Kész átverés” show műsort! Jókat mulattunk – nézők és „kárvallottak” egyaránt – azon, ahogy kihasználták a műsor kedvéért a szereplők hiszékenységét. A show véget ért, a „Kész átverés” viszont folytatódik…

A napokban az egyik közismert, nagyreményű multinacionális értékesítő hálózat magyarországi bedőléséről kaptam több helyről információkat. Igazából nem az a gond, hogy egy cég tönkremegy, ez országunkban általános napi gyakorlat. Az elgondolkoztató az, ahogy ez megtörténik!

A probléma abban rejlik, hogy az esemény ezrek és ezrek segítségével, statisztálásával zajlik. A probléma az, hogy ma Magyarországon, felnőtt emberek még mindig hisznek a mesékben.

Kedves Olvasóm!

Egyre erőteljesebb kopogtatást hallok az ajtómon. Kinézek. Hát persze! 2013 áll odakint!

Várva várt vendég? Vagy inkább olyan látogató, aki elől az „italt-süteményt” el kell dugni? Mit akarhat? Hiszen annyi időm van még!

Hűha, tényleg olyan sok időm van még arra, hogy 2012-vel töltsem a napjaimat? Ha jobban belegondolok, már két szűköcske hónap, és „itt a vége, fuss el véle”!

Mit tehetek ebben a helyzetben? Elmesélem Neked.

Először is leültetem 2013-at a „kedvenc várakozóim” kényelmes karosszékébe. Elmondom neki, mennyire örülök, hogy hamarosan együtt ünnepelhetünk. Egy kis időt kérek arra, hogy felkészülhessek a minőségi együttlétünkre. Megtervezem a közös sikerpontjainkat, „felöltöztetjük a lelkünket” a méltó ünnepi találkozásainkra. Már most örülünk egymásnak, és én még foglalkozom egy kicsit 2012-vel, hogy szép legyen tőle a búcsúnk.

AZ ÉLETFA PROGRAM ALAPJAI

Kedves Olvasóm! 

Szerinted van olyan kisgyerek, aki nem szeretne fejlődni? Aki nem szeretne megtanulni járni, szaladni, biciklizni? És az anyukák-apukák milyen büszkén mesélik, hogy az én gyerekem már ezt is, meg azt is … ! Mi felnőttek, mi mindent megteszünk azért, hogy a gyermekünk egyre több mindenre képes legyen! … És ez így van jól!

Mi a helyzet a felnőttekkel? Meddig tart a fejlődés iránti vágy? Meddig vagyunk hajlandóak fejben, gondolkodásban is gyarapodni, majd a döntéseinket is ebben az irányban meghozni, és a fejlődés érdekében cselekedni? Mikor érjük el azt a szintet, amikor rájövünk arra, hogy együtt, egy cél érdekében sokkal könnyebb egyre magasabbra jutnunk? Mikor döbbenünk rá, hogy egyedül már tovább nem megy, viszont együtt bármit elérhetünk? Mikor éljük meg azt a felismerést, hogy ahhoz, hogy egy fejlődőképes, jó szellemű csapatba kerülhessek, először nekem kell úgy gondolkodnom és akarnom? Nagyon sokan felnőttkorban egyszerűen lemondanak a fejlődésről! … És ez így nem jó!

Képzeld, a napokban tárgyaltam egy komoly üzletemberrel, aki meg van győződve arról, hogy az emberek gondolkodását nem lehet megváltoztatni! (Természetesen ő ezt makro szinten értette.) Akkor, hogy is van ez?