Kedves Olvasóm!

Egyre erőteljesebb kopogtatást hallok az ajtómon. Kinézek. Hát persze! 2013 áll odakint!

Várva várt vendég? Vagy inkább olyan látogató, aki elől az „italt-süteményt” el kell dugni? Mit akarhat? Hiszen annyi időm van még!

Hűha, tényleg olyan sok időm van még arra, hogy 2012-vel töltsem a napjaimat? Ha jobban belegondolok, már két szűköcske hónap, és „itt a vége, fuss el véle”!

Mit tehetek ebben a helyzetben? Elmesélem Neked.

Először is leültetem 2013-at a „kedvenc várakozóim” kényelmes karosszékébe. Elmondom neki, mennyire örülök, hogy hamarosan együtt ünnepelhetünk. Egy kis időt kérek arra, hogy felkészülhessek a minőségi együttlétünkre. Megtervezem a közös sikerpontjainkat, „felöltöztetjük a lelkünket” a méltó ünnepi találkozásainkra. Már most örülünk egymásnak, és én még foglalkozom egy kicsit 2012-vel, hogy szép legyen tőle a búcsúnk.

AZ ÉLETFA PROGRAM ALAPJAI

Kedves Olvasóm! 

Szerinted van olyan kisgyerek, aki nem szeretne fejlődni? Aki nem szeretne megtanulni járni, szaladni, biciklizni? És az anyukák-apukák milyen büszkén mesélik, hogy az én gyerekem már ezt is, meg azt is … ! Mi felnőttek, mi mindent megteszünk azért, hogy a gyermekünk egyre több mindenre képes legyen! … És ez így van jól!

Mi a helyzet a felnőttekkel? Meddig tart a fejlődés iránti vágy? Meddig vagyunk hajlandóak fejben, gondolkodásban is gyarapodni, majd a döntéseinket is ebben az irányban meghozni, és a fejlődés érdekében cselekedni? Mikor érjük el azt a szintet, amikor rájövünk arra, hogy együtt, egy cél érdekében sokkal könnyebb egyre magasabbra jutnunk? Mikor döbbenünk rá, hogy egyedül már tovább nem megy, viszont együtt bármit elérhetünk? Mikor éljük meg azt a felismerést, hogy ahhoz, hogy egy fejlődőképes, jó szellemű csapatba kerülhessek, először nekem kell úgy gondolkodnom és akarnom? Nagyon sokan felnőttkorban egyszerűen lemondanak a fejlődésről! … És ez így nem jó!

Képzeld, a napokban tárgyaltam egy komoly üzletemberrel, aki meg van győződve arról, hogy az emberek gondolkodását nem lehet megváltoztatni! (Természetesen ő ezt makro szinten értette.) Akkor, hogy is van ez?

Nézz fel az égre, és ránk találsz!
Kitárjuk szívünk ajtaját,
Ne szalaszd el, itt várunk rád.

Tisztán jó élni, keresd az Élet Csillagát.
Csapatban együtt az erő.
Mutass hát példát, szép jövőt!

(Refrén, Kapitány Péter: Keresd az Élet Csillagát!)

Emlékszel, Kedves Olvasóm?

Együtt énekeltük az új dalunkat! Együtt lenni nagy öröm. Együtt ünnepelni még nagyobb öröm. És együtt énekelni, a saját új dalunkat? Ez csak annak adatik meg, aki velünk tart, ez azon pillanatok egyike, amiért érdemes a jó embereknek élni!