Szent András havát Karácsony hava követi, míg a Nap a Nyilas jegyében jár.

Elcsendesedik a világ. Lehull az első hó, s a Nap is igen alacsonyan jár már ilyenkor.
Az állatok egy része téli álmot alszik, a többiek küzdenek a téllel. A ködös hajnalokat sötét nappalok váltják fel, de a szorongás helyett a lélek várakozik, s remél.
A karácsonyi készülődés időszaka ez.
A testi vágyak hívását, erejét ekkor böjttel fehérítette a régi korok embere, hogy a születés szűzi misztériuma az ő lelkében és ő általa is végbemehessen! 

November 25-e Katalin napja. Ekkor ér véget a zajos kisfarsang, s egészen nagyfarsangig már nincs se mulatság, se lakodalom. „András zárja a hegedűt” (30-a), s kezdődik a várakozás, az advent, de a szerelmi varázslás is!
Adventkor már tartózkodott a falu népe a zajos mulatságoktól, csak a mágikus „ráncba szedő” duda szólhatott. Az adventi koszorú kör alakú, s benne a kereszt közepébe tett csipkebogyó jelöli, hogy Isten belép az emberek világába! Karácsonykor majd a fa alá teszik.
December 4-én, Borbála napján, az eladó leányok cseresznyeágat tettek vízbe, s ha kizöldült karácsonyig, hamarosan férjhez mentek.
Karácsony elő ünnepe Miklós (december 6.) „gonoszűző” alkalom, akárcsak Luca (dec.13.), mikor a harangszó űzte el a leselkedő gonoszt. Készült a „Lucaszéke”, s e napon kezdik el sarjasztani a „Luca búzát”.
Tamás napján, 21-én szentelték meg a karácsonyi ételeket.

A Nyilas állatövi jegy, az utolsó őszi és tüzes jegy, változó minőségű. A lélek összegyűjti a tűz erejét, lelkesedését, s elégeti a haszontalanná vált, terméketlen ideákat, hogy a kozmosz bölcsességéhez emelkedhessen! A tudássá érett ismeretekből most bölcsesség születik! Ég és föld között közvetít a vándor. A törvény, a jog, az igazság és az erkölcs inspirációi a szeretet isteni fényéből érkeznek.

Testi szinten a csípő, a combok és a máj tartoznak a Nyilas jeléhez. A legnagyobb erőt hordozó izom a comb. A gyors haladáshoz és az erőteljes előrejutáshoz nélkülözhetetlen. Ebben a minőségben különösen fontos a helyváltoztatás.

A Nyilas jele mögött a Skorpió és a Kígyótartó csillagképek láthatóak. A Tejút szellemi magasságaihoz érkezve, a „titokkutatás” motivációjával (Scorpius) együtt jelenik meg a beavatás (Ophiuchus), vagyis az erők teljes használatának „megtanítása”! Ekkor válik ezoterikus tanítóvá a tanuló.

A Nyilas idején a lelkesedésünkkel hatalmas eredményre sarkallhatjuk magunkat. A távlatokba látás segítségével nagy eredményeket remélhetünk.

A külső-belső egészségünket a Just-Nahrin termékekkel tehetjük még csillogóbbá, és ezt a környezetünknek a jó példa mutatásával tudjuk magas szintre emelni.

Mesterem, Paksi Zoltán „Égi utak csillagüzenetei” alapján.

Sok szeretettel:

Rácz Mária Erzsébet asztrozófus
a „Napsugár” csapat tagja
Szentendre, 2016. December

A Karácsonyt a legnagyobb ünnepként emlegetik sokan, ám azt kevesen tudják miért az. Ugyanis a ez idő tájt nem csak az úr eljövetelét ünnepeljük, hanem számos jeles ünnepet tartanak/tartunk. Ezért a helyes elnevezés karácsonyi ünnepkör. Folytatom az ünnepkör részletezését, mert ne feledjük: „Az ünnep azé, aki várja!”

Luca-nap (részletesen itt: http://www.eletfaprogram.hu/index.php/kultura/2136-jeles-napok-luca-napja-december-13).
December 13-ához, Szent Lúcia vagy Luca ünnepéhez több népszokás is kapcsolódik. Ezek eredete valószínűleg az, hogy a Gergely-naptár bevezetése előtt ez a nap volt az év legrövidebb, legsötétebb napja. E napon tilos volt fonni, sütni, mosni, nem volt ajánlatos kölcsönadni sem, mert az elkért dolgok boszorkányok kezére kerülhettek. Ezen a napon kezdték el csíráztatni a Luca-búzát, amellyel a következő év termését próbálták megjósolni. Luca székének elkészítését szintén ekkor kell elkezdeni. Az időjárás előrejelzésére az alábbi mondóka utal:
Szent Lucának híres napja, A napot rövidre szabja.
Ha Luca sárban jár, a Karácsony hóban áll.

A Szentcsalád-járás a 20. század elejéről származó katolikus szokás: a hívek minden nap más házhoz visznek egy, a szent családot ábrázoló képet, majd imákat mondanak, és kisebb szertartásokat mutatnak be. A Szentcsalád-járás karácsony előtt kilenc nappal, december 15-én kezdődik. Kilenc napon át kilenc szinte szomszédos család viszi egymáshoz a Szent Család képét vagy szobrát. Az utcán a "Szállást keres a Szent Család..." kezdetű énekkel vonulnak.

Karácsony napján már az ókorban is ünnepeltek az emberek, mert ez a téli napforduló időpontja volt. Erre utal a jelentése is, ugyanis a karácsony azt jelenti: átlépő, forduló. Ekkor ünnepelték a Nap születését, mert az ókorban a Napot istenként tisztelték.

A IV. századtól ünnepelik karácsonykor Jézus születésnapját, és ez a kereszténység legnagyobb ünnepe. A család ünnepévé csak a XVII. századtól vált. A magyar népnyelv december huszonötödikét Nagykarácsonynak, január elsejét Kiskarácsonynak nevezi.

A karácsonyfa-állítás szokása hazánkban csak egy évszázada tart. Ezt megelőzően Életfát, egy termőágat állítottak, ami az évről-évre megújuló természet jelképe volt. Bizonyosan gyakorlati okai vannak, hogy éppen a fenyő terjedt el, mint karácsonyfa, de a népmondákban ezt csodálatos eseményeknek tulajdonították.
Mikor Jézus a Földön járt, a gonosz emberek miatt bujdosnia kellett. Üldözői elől menekülve egy sűrű lombú fa alá rejtőzött, de a fa rászólt:
- Menj innen, mert ha itt találnak, engem is elpusztítanak!
A többi fa is ekképp utasította el. Végül a fenyőfához ért, melynek alig volt lombja, de a sűrű ágak elrejtették a menekülőt. Hálából Jézus így szólt a fenyőfához:
Soha ne hullasd le a leveledet! Akkor is virulj és zöldülj, amikor a többiek levéltelenül sorvadoznak! Te légy a legdélcegebb, a legszívósabb minden társad között, s élj meg mindenütt! Légy az emberek öröme, és emlékezetemre rajtad gyújtsanak karácsonyi gyertyát!

Az asztalnak mindig is fontos szerepe volt a régiek életében, s nem volt ez másképp a Karácsony eljövetelekor sem. Szigorú rendje volt az asztal terítésének s az ünnepi ételek elfogyasztásának. A karácsonyi abrosz kiemelten fontos kelléke volt a szentestének, hiszen csak ilyenkor használták. Leginkább piros vagy fehér csíkos piros terítővel borították be az asztalt (a fehér-piros színnel Krisztus és az egyház szeretetére utaltak). Ezen általában megették a böjti jellegű vacsorát 24-én este, majd az éjféli mise után a ház asszonya lecserélte egy tiszta fehér terítőre, mely az Istenség, a teljesség színe. Erre mindenféle magot tettek (búza, árpa, kukorica stb.), hogy a betérő kis Jézus ott találja azokat. Mivel mágikus erőt tulajdonítottak nekik, a magokat később elvetették vagy a jószágoknak adták.

A díszítés nagy változásokon ment át az évszázadok során. Régebben már a karácsony előtti hetekben hozzáláttak az asszonyok a mézeskalács figurák sütéséhez. Ősztől gyűjtötték a szép piros almákat, arany és ezüstpapírokba csomagolták a diókat, színes papírfüzéreket készítettek, házilag főzték a szaloncukrot, maguk öntötték a gyertyákat.

A karácsony az utóbbi években, elveszítette valódi értékét. Hatalmas reklámáradat és vásárlási láz, rohanás és idegeskedés jellemezi az év egyik legjelentősebb eseményét. Pedig a szeretet ünnepe sokat kell, hogy jelentsen a nem hívő emberek számára is. Tudni kell megállni, törődni másokkal és hálásnak lenni azért, amink van. Rohanó világunkban egyre inkább eltompultak az évnek e csodálatos napjai, melynek nem a drága ajándékokról kell szólnia, hanem a szeretetről, megbocsátásról, összetartozásról és persze a tradicionális magyar konyha remekeiről.

A karácsony sokféle nehéz húsételt tartogat számunkra, ami természetesen igen megterhelő a szervezetnek, úgyhogy csak óvatosan vessük bele magunkat a karácsonyi hedonizmusba, nehogy "elrontsuk" ezt a csodás családi ünnepet. Érdemes a menüsort a Receptek az Egészségért c. könyvből¹ összeállítani, s ha az ételekből mégis túl sokat ettünk, mindig legyen kéznél Articsóka keserű, vagy 31-es olaj!

December 26-27-én köszöntik az Istvánokat és Jánosokat. Tekintettel arra, hogy e két férfinév igen népszerű hazánkban, az István- és János-napi köszöntés a karácsonyi ünnepi ciklus fontos része: baráti ünneplő alkalom, mikor az ismerősök meglátogatják egymást és a terített asztal mellett szórakoznak.

Aprószentek, december 28-án a fiúk, fiatal férfiak vesszővel, termőággal ütögették meg a gyerekeket, olykor az istállóban az állatokat, egészségvarázsoló mondóka kíséretében.

December 31. Ha Szilveszter nyugszik széllel, az újév derűvel kél fel.
Szilveszter és az évkezdő nap hiedelmei, szokásai az egészség, bőség, szerencse biztosítását célozták. A gonoszűző, bajelhárító zajkeltés is minden vidéken ismert volt, ezek folytatása a napjainkban oly elterjedt petárdázás, trombitálás.
Szilveszter éjszaka, ha szépen ragyognak a csillagok, akkor bőséges aratás és szüret várható. Ellenben, ha szilveszteréjjel esik, újév reggelén már süt a nap, akkor rossz lesz a termés.
Az esztendő utolsó estéje, s a következő év első napja időjárása ha egyforma, akkor együttesen jó termés, gazdag esztendő várható.

Új év Napja: a január 1-i évkezdet a Gergely-féle naptárreform (1582.) óta vált általánossá, véglegessé 1691-ben. IX. Ince pápa tette meg e napot a polgári év kezdetévé. A régi időszámítás szerint december 25-e volt az új év első napja.

Vízkereszt, avagy Boldizsár napja (01.06.) az egyik legősibb keresztény ünnep, amely Jézus Krisztus megjelenésének, kinyilvánulásának momentumait kapcsolja egybe.
Más néven háromkirályok vagy Epiphania Domini, azaz az Úr megjelenése napja, január 6-án a nyugati kereszténységben Jézus Krisztus megjelenésének, kinyilvánulásának három eseményét ünneplik:

• a napkeleti bölcsek vagy a hagyomány szerint háromkirályok (Gáspár, Menyhért és Boldizsár) látogatását a gyermek Jézusnál,
• Jézus megkeresztelkedését a Jordán folyóban,
• valamint az általa véghezvitt első csodát a kánai menyegzőn (a víz borrá változtatását) Jézus megkeresztelkedésének emlékére a katolikus templomokban vizet szentelnek, s ebből a hívek hazavihetnek valamennyit.

Az epifánia a görög epiphaneia, επιφάνεια szóból ered, amelynek jelentése „megjelenés” (a φάινω „megjelenni, feltűnni” igéből). Bár a szó részben pogány eredetű, mind az Ószövetségben, mind az Újszövetségben több alkalommal feltűnik, amikor Isten kinyilvánítja magát vagy akaratát az embereknek. Ezek közül később keleten Jézus keresztsége lett hangsúlyos (erre emlékeztet a vízszentelés), nyugaton pedig a napkeleti bölcsek látogatása került előtérbe – olyannyira, hogy a római katolikus egyház a második vatikáni zsinat óta csak ezt ünnepli vízkeresztkor, a többit más napokra helyezték át.

A magyar vízkereszt kifejezés a vízszentelés hagyományára utal. A második legrégibb keresztény ünnep a húsvét után, a pogány misztériumvallások jeles napjához és a Nílus vizének megszentelése egyiptomi hagyományához kapcsolódóan.

Szokás volt a szenteltvíz hazavitele, melynek gyógyító hatást tulajdonítottak. Régebben otthon a szenteltvízzel megitatták az állatokat, hogy ne legyenek az év folyamán betegek, vagy az emberek magukra locsolták, betegségek vagy rontás ellen. Egyes helyeken a ház földjét is meglocsolták vele, hogy áldás legyen a házon. Megszentelték a vízzel a házakat, az ólakat. A bölcsőre is szenteltvizet hintettek. Szokás ilyenkor házat, lakást is megáldani. Ekkor kerül fel az ajtófélfára a 20 + C + M + B + 16 vagy 20 + G + M + B + 16 felirat, mely az adott évszámot és az áldás tényét (Christus mansionem benedicat! ’Krisztus áldja meg a hajlékot!’) tartalmazza, de beleérthetőek a háromkirályok latin, illetve görög neveinek kezdőbetűi is.
Vízkereszt napján "szentelményeket" vittek haza a templomból. A szenteltvíznek nagyon erős gyógyító hatást tulajdonítottak, mindenféle betegségre használták. Szenteltvízzel megitatták az állatokat, hogy ne legyenek az év folyamán betegek, vagy az emberek magukra locsolták, betegségek vagy rontás ellen. Hintettek belőle a bölcsőre, a menyasszony koszorújára, a halott koporsójára, sőt a ház földjére is, hogy áldás legyen a házon.
A következő januárig üvegben vagy nagy korsóban tartották, ami megmaradt a következő vízkeresztre, azt a kútba öntötték, hogy annak vize ne romoljon meg. E napon a házakat vízzel és sóval szentelik meg, emlékeztetőül a Jézus jelenlétével megszentelt kánai házra.
A pap krétával felírja a szemöldökfára a házszentelés évét és a G. M. B. betűket (Gáspár, Menyhért, Boldizsár). Ez a 15. századi eredetű szokás egy népies tévedésen, a házszentelés során felírt Christus mansionem benedicat! (Krisztus áldja meg a hajlékot!) áldás C + M + B latin rövidítésének félreértésén alapul.

Az ünnepi népszokások közé tartozott a csillagozás vagy "Három király-járás" hagyománya, a bibliai királyokat megszemélyesítő "alakoskodók" köszöntő felvonulása. Gáspárt, Menyhértet, Boldizsárt - a betlehemezés mintájára - gyerekek személyesítették meg. Legfőbb kellékük az útmutató, Betlehembe vezető csillag volt.
A vízkereszti népszokásokból mára jobbára csak annyi maradt meg, hogy legtöbben ekkor szedik le a karácsonyfát.
Vízkereszt napjától a nagyböjt kezdetét jelentő hamvazószerdáig tart a farsang, a karneválok ünnepi időszaka. Ez a közelgő tavasz örömünnepe, egyben a tél és a tavasz jelképes küzdelmének a megjelenítése. A hamvazószerda utáni napon a böjtöt még felfüggesztették, hogy a farsangi maradékot elfogyaszthassák, ez a torkos vagy zabáló csütörtök.

Kívánok mindenkinek békés, boldog, örömteli Just-Nahrinos ünnepeket!

Pilisszentiván, 2016. Karátsony hava 06.

Szeretettel
Berecz Ildikó
Az Életfa Program Honismereti- és
Kultúra szirmának vezetője

[1] http://www.eletfaprogram.hu/index.php/eletfa-klubok/elet-fa-mod-klub/2572-receptek-az-egeszsegert

forrás:

Borókay Réka: Karácsonyi ünnepkör (1997)
http://www.polgarinfo.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=34550
http://www.historia.hu/archivum/2005/0510tatrai_karacsony.htm
https://hu.wikipedia.org/wiki/Kar%C3%A1csonyi_%C3%BCnnepk%C3%B6r
https://unnep.mentha.hu
https://kulinarisvilag.hu
https://lexikon.katolikus.hu

A Karácsonyt a legnagyobb ünnepként emlegetik sokan, ám azt kevesen tudják miért az. Ugyanis a ez idő tájt nem csak az úr eljövetelét ünnepeljük, hanem számos jeles ünnepet tartanak/tartunk. Ezért a helyes elnevezés  karácsonyi ünnepkör.

Hagyományaink és szokásaink egy része abban gyökerezik, hogy az egyházi liturgia a pogány ünneplő szokásokra épülve, azzal szerves egységet alkot. Minden közösség életét, annak  rendezettségét a vallás irányította, rendszerezte, ami nem csak a hétköznapokból való kilépést jelentette az ünnepléskor, hanem számvetést ezzel együtt az égiekkel való kommunikálás egy formáját is. Ezeken a napokon sok metafizikus elemen próbáltak úrrá lenni jóslás, régről ránk maradt cselekvések során, amelyet szigorú formalitás jellemzett, mert ezektől történő eltérés boldogtalanságot, szerencsétlenséget stb. hozhatott a házra.

Az egyház a már említett erős befolyása miatt az ünnepek fölött is "uralkodott", ezért régi "pogány" szokásokat átvett, megszentelt (egyházi ünneppé emelt), másokat pedig eltűrt. Ugyanakkor a folyamat fordítva is működött: bizonyos egyházi szokásokat kikoptak, de a nép hagyományaiban megmaradt.

Mit jelentett, s jelent ma is az ünnep? A hétköznapitól való eltérést, amely megnyilvánult az ünnepi öltözetben, az adott napon a munka elhagyásában, ünnepi ételek fogyasztásában is.  Télen a földeken gazdálkodó-, állattartó falusi embernek a ház körüli munkák elvégzése mellett több ideje volt, mint egyébként, ez is oka, hogy a téli napforduló időszaka szokásokban, hiedelmekben az év leggazdagabb periódusa. A hamar beköszöntő sötétség is a befelé fordulást támogatta. Mi mesterséges világítással nyújtjuk meg téli napokban az aktív időt, ezért a lazítás a múlté, hiszen számos szakmában/területen ilyenkor jön el a „ maraton életre halálra”. Nem könnyű ilyenkor átélni az ünnepre várakozást, de tartsuk szem előtt:

„Az ünnep azé, aki várja!”

A karácsonyi ünnepkör a második vatikáni zsinaton hozott döntés értelmében (1969 óta)  advent első vasárnapjától vízkereszt ünnepe utáni első (évközi) vasárnapig tartó időszak, amely felöleli a karácsonyi készülődést és ünneplést, valamint az azt követő periódust. Az ünnepkörbe több olyan ünnep is esik, melyek nem kapcsolódik a karácsonyhoz. Két legfőbb ünnepe a karácsony és a vízkereszt.

Lássuk sorban az ünnepeket: A jelentősebb ünnepek között van az adventi időszak, András napja, Borbála napja, Mikulás és Télapó ünnepe, Luca napja, Szenteste, Karácsony, az Aprószentek ünnepe, Szent Család vasárnapja, Szilveszter és az Új év napja, Szűz Mária istenanyaságának ünnepe, végül Vízkereszt.

November 30-a Szent András emléknapja, András apostol nagyon fontos személy a magyar nemzet emlékezetében. Annál is inkább, mivel a magyarság önmagát szkítának jelölte meg ezer éven át, és számtalan szkíta-hagyomány mutatható ki a mai napig a gazdag magyar kultúrában. Továbbá a honfoglalás kori arab és európai írók mind, de a magyarság szövetségesei és ellenfelei is mindannyian szkítának nevezik a magyarokat. A szkíta emlékezet ezért megtartotta azt a hagyományt, hogy a magyarság a jó hírt elsőként nem térítőpapoktól, hanem András és Fülöp apostoltól, Jézus két tanítványától kapta. Éppen ezért nem véletlen, hogy a Kárpát-medencében épített első keresztény templomok zöme Szent András tiszteletére épült. Valószínűleg eme régi keresztény hit miatt jellemző lelete a magyar honfoglalás kori síroknak a kereszt. Továbbá fennmaradt egy kevés információ a magyar táltos-hagyományokból is, mely alapján a magyar táltosok önmagukat az András apostol által hozott hit őrzőinek tartották, az általuk újnak nevezett, „római hittel” szemben. Ez a hivatástudatuk még a 20. században is élénken élt. (Wass Albert: Hagyaték)

Ez a nap advent kezdetének környékére esik¹, és ekkorra már véget értek a mulatságok. Szeged környékén úgy mondták: András zárja a hegedűt. Ilyenkor november végén kezdődtek a disznótorok, ezért tréfásan Disznóölő Szent Andrásnak is hívják.
Az András-napi szokások legtöbbje a párválasztáshoz kapcsolódik.

Advent idén 11. 27- 12. 24. közötti időszak, a karácsonyt megelőző várakozás, felkészülés ideje. Az András napjához legközelebb eső vasárnap² és december 25-e közötti négy hét ez az időszak, mely karácsonyig tart. Első vasárnapja egyúttal az egyházi év kezdetét is jelenti.
Az advent szó jelentése „eljövetel”. A latin „adventus Domini” kifejezésből származik, ami annyit tesz: „az Úr eljövetele”. Régebben egyes vidékeken „kisböjtnek” nevezték ezt az időszakot. Ilyenkor sokan nemcsak a megszokott mennyiségű étel fogyasztásától tartózkodtak, hanem egyéb hétköznapi örömöktől és élvezeti cikkek fogyasztásától, így a nemi élettől, dohányzástól, sőt egyesek nem nyiratkoztak, nem borotválkoztak. Böjt idején tilos volt a nyilvános mulatság, a lakodalom, a színjáték, sőt még a bírósági tárgyalás és a testi büntetés is.
A nagyböjti időben a lányok és menyecskék egyszerűbb, sötétebb színű ruhát, félgyászt viseltek. A viseletben is megmutatkozik az időszak bűnbánati jellege, az önmegtartóztató, visszafogott magatartás.
A böjt kiváló eszköz evési szokásaink felülvizsgálatára is. Egy tudatos böjt eredményeként kiszakadhatunk az ételfüggőségből és többé nem eszünk már azért, hogy elnyomjuk a szeretetre, ölelésre (vagy egyéntől függően bármi másra, akár a sikerre) irányuló vágyainkat. Az evés ezentúl valóban tested táplálásául szolgál majd, abban a mennyiségben és minőségben, amire a testünknek szüksége van.
A természetben élő vadállatok ösztönösen tudják mi a helyes és ha betegség vagy sérülés lép fel náluk, napokig vagy hetekig nem vesznek magukhoz táplálékot. A böjtkúra nemcsak a betegségek gyógyítására, hanem megelőzésére is alkalmas. Már a legősibb időkben a szervezet megfiatalításának egyik elismert gyógymódja volt.

Elterjedt szokás az adventi hétköznapokon hajnali misét (rorate) tartani. E szertartásokon különös hangsúlyt kap Szűz Mária tisztelete és a karácsonyi várakozás.

Vannak ősi és újabb szokások, utóbbi az adventi koszorú. Az első adventi koszorút 1860-ban egy hamburgi lelkész készítette. Az árvaházban egy fenyő ágakkal bevont kocsi kereket függesztett a plafonra, 20 fehér és 4 piros gyertyát tett rá. Így tette a gyerekek számára érthetővé az ünnepvárást.

Ma az adventi koszorú általában fenyőágból készített kör alakú koszorú, melyet négy gyertyával díszítenek. A gyertyák színe katolikus körökben egy rózsaszín kivételével lila.

Minden gyertya szimbolizál egy fogalmat: hit, remény, szeretet, öröm. Ez utóbbiról gyakran- tévesen- azt hiszik, hogy a negyedik vasárnapon kell meggyújtani, de valójában advent harmadik vasárnapja az "örömvasárnap"- ami a böjtbe egy kis vidámságot hoz, hogy már közel van Krisztus eljövetele, azaz a Karácsony.

Adventi készülődés lélekben kell megtörténjen, olyan kellékekkel, ami a boltban nem vehető meg!

A legfontosabb szó, aminek ebben az időszakban jelen kell lennie a HIT, ezt követi az Adakozás, mely lehet ráfordított  idő-, odafigyelés-, energia-, a közvetlen kapcsolat ajándéka teljesebbé teszi az ünnepet mindenki számára. Tehát nem csak pénz adománnyal, hanem önkéntes munkával, jó minőségű meleg ruhával játékokkal, könyvvel stb. is adakozhatunk. pl. sál kommandó, Mikulás gyár.

Békesség: feszültségmentes, átszellemült, tiszta lelkiállapotot jelenti. A békés ünnepek kifejezés legalább olyan gyakori, mint a boldog karácsony.
Elfogadás:
"Istenem adj nekem erőt, hogy elfogadjam amit megváltoztatni nem tudok!
Erőt, hogy megváltoztassam, amit megtudok!
Bölcsességet, hogy a kettőt ne keverjem össze!"
Kegyelem: méltányosság, jóság alapján;
Megbocsátás: Az az illat, melyet az ibolya hint, arra cipősarokra mely eltapossa őt! (Mark Twain)
Szeretet: nem érzelem, hanem cselekedet, mely mindig a másik emberért létezik.

Borbála-nap hiedelmei és szokásai hasonlóak a Luca-napéhoz. A hajadon lányok pártfogójuknak tekintették Borbálát³, s a napján vízbe tett- és karácsonyra kivirágzott cseresznyeág a következő évben megvalósuló házasságot jelentette, például csíráztattak búzát, mely karácsonyra kizöldülve a következő év termésére jósolt.

A kisázsiai Myrában élt Szent Miklós⁴ püspök a keleti egyház legtiszteltebb szentjei közé tartozik. A görög katolikusoknál emléknapja még ma is kötelező ünnep, míg a római egyház a 16.sz. végén eltörölte annak kötelező jellegét. Miklós püspök jótéteményeiről vált nevezetessé, ezért a mai napig kétféle Mikulás él a hagyományokban: egyik a szent püspök legendájával összefüggő, éjjel titokban ajándékot osztogató jóságos öregember; a másik a számon kérő, felelősségre vonó, bírói szerepet magára öltő alak. Az ajándékozó piros Mikulás falvainkban kb. 50 éve terjedt el hazánkban.
Ha Miklóskor hó esik, vége az enyheségnek, mert ,,Miklós megrázza a szakállát!” 

Pilisszentiván, 2016. Karátsony hava 01. 

Szeretettel
Berecz Ildikó
Az Életfa Program Honismereti-
és Kultúra szirmának vezetője

[1]  2016-ban november 27-e, tehát megelőzte András napját
[2] Kezdete november 30-a vagy a hozzá legközelebbi vasárnap.
[3] Borbálát az apja férjhez akarta adni egy gazdag legényhez, de ő nem akarta ezt.  Ezért félelmében a bányászokhoz menekült. A lány megmenekült, és azzal hálálta meg szeretett bányászainak segítségét, hogy egész életén át megmaradt jótevőjüknek. Mindig megsejtette és megmondta, hogy hol éri őket veszedelem. A középkori városok puskaporos tornyát gyakran nevezték el Szent Borbáláról, hogy a szent segítsen megóvni a veszélyes anyagot a felrobbanástól.
[4] Ő a halászok, révészek, vízimolnárok ill. a folyók mellé települt magyarországi bencés apátságok védőszentje.

Forrás:
Borókay Réka: Karácsonyi ünnepkör (1997)
http://www.polgarinfo.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=34550
http://www.historia.hu/archivum/2005/0510tatrai_karacsony.htm
https://hu.wikipedia.org/wiki/Kar%C3%A1csonyi_%C3%BCnnepk%C3%B6r