A KARÁCSONYI ÜNNEPKÖR II

A Karácsonyt a legnagyobb ünnepként emlegetik sokan, ám azt kevesen tudják miért az. Ugyanis a ez idő tájt nem csak az úr eljövetelét ünnepeljük, hanem számos jeles ünnepet tartanak/tartunk. Ezért a helyes elnevezés karácsonyi ünnepkör. Folytatom az ünnepkör részletezését, mert ne feledjük: „Az ünnep azé, aki várja!”

Luca-nap (részletesen itt: http://www.eletfaprogram.hu/index.php/kultura/2136-jeles-napok-luca-napja-december-13).
December 13-ához, Szent Lúcia vagy Luca ünnepéhez több népszokás is kapcsolódik. Ezek eredete valószínűleg az, hogy a Gergely-naptár bevezetése előtt ez a nap volt az év legrövidebb, legsötétebb napja. E napon tilos volt fonni, sütni, mosni, nem volt ajánlatos kölcsönadni sem, mert az elkért dolgok boszorkányok kezére kerülhettek. Ezen a napon kezdték el csíráztatni a Luca-búzát, amellyel a következő év termését próbálták megjósolni. Luca székének elkészítését szintén ekkor kell elkezdeni. Az időjárás előrejelzésére az alábbi mondóka utal:
Szent Lucának híres napja, A napot rövidre szabja.
Ha Luca sárban jár, a Karácsony hóban áll.

A Szentcsalád-járás a 20. század elejéről származó katolikus szokás: a hívek minden nap más házhoz visznek egy, a szent családot ábrázoló képet, majd imákat mondanak, és kisebb szertartásokat mutatnak be. A Szentcsalád-járás karácsony előtt kilenc nappal, december 15-én kezdődik. Kilenc napon át kilenc szinte szomszédos család viszi egymáshoz a Szent Család képét vagy szobrát. Az utcán a "Szállást keres a Szent Család..." kezdetű énekkel vonulnak.

Karácsony napján már az ókorban is ünnepeltek az emberek, mert ez a téli napforduló időpontja volt. Erre utal a jelentése is, ugyanis a karácsony azt jelenti: átlépő, forduló. Ekkor ünnepelték a Nap születését, mert az ókorban a Napot istenként tisztelték.

A IV. századtól ünnepelik karácsonykor Jézus születésnapját, és ez a kereszténység legnagyobb ünnepe. A család ünnepévé csak a XVII. századtól vált. A magyar népnyelv december huszonötödikét Nagykarácsonynak, január elsejét Kiskarácsonynak nevezi.

A karácsonyfa-állítás szokása hazánkban csak egy évszázada tart. Ezt megelőzően Életfát, egy termőágat állítottak, ami az évről-évre megújuló természet jelképe volt. Bizonyosan gyakorlati okai vannak, hogy éppen a fenyő terjedt el, mint karácsonyfa, de a népmondákban ezt csodálatos eseményeknek tulajdonították.
Mikor Jézus a Földön járt, a gonosz emberek miatt bujdosnia kellett. Üldözői elől menekülve egy sűrű lombú fa alá rejtőzött, de a fa rászólt:
- Menj innen, mert ha itt találnak, engem is elpusztítanak!
A többi fa is ekképp utasította el. Végül a fenyőfához ért, melynek alig volt lombja, de a sűrű ágak elrejtették a menekülőt. Hálából Jézus így szólt a fenyőfához:
Soha ne hullasd le a leveledet! Akkor is virulj és zöldülj, amikor a többiek levéltelenül sorvadoznak! Te légy a legdélcegebb, a legszívósabb minden társad között, s élj meg mindenütt! Légy az emberek öröme, és emlékezetemre rajtad gyújtsanak karácsonyi gyertyát!

Az asztalnak mindig is fontos szerepe volt a régiek életében, s nem volt ez másképp a Karácsony eljövetelekor sem. Szigorú rendje volt az asztal terítésének s az ünnepi ételek elfogyasztásának. A karácsonyi abrosz kiemelten fontos kelléke volt a szentestének, hiszen csak ilyenkor használták. Leginkább piros vagy fehér csíkos piros terítővel borították be az asztalt (a fehér-piros színnel Krisztus és az egyház szeretetére utaltak). Ezen általában megették a böjti jellegű vacsorát 24-én este, majd az éjféli mise után a ház asszonya lecserélte egy tiszta fehér terítőre, mely az Istenség, a teljesség színe. Erre mindenféle magot tettek (búza, árpa, kukorica stb.), hogy a betérő kis Jézus ott találja azokat. Mivel mágikus erőt tulajdonítottak nekik, a magokat később elvetették vagy a jószágoknak adták.

A díszítés nagy változásokon ment át az évszázadok során. Régebben már a karácsony előtti hetekben hozzáláttak az asszonyok a mézeskalács figurák sütéséhez. Ősztől gyűjtötték a szép piros almákat, arany és ezüstpapírokba csomagolták a diókat, színes papírfüzéreket készítettek, házilag főzték a szaloncukrot, maguk öntötték a gyertyákat.

A karácsony az utóbbi években, elveszítette valódi értékét. Hatalmas reklámáradat és vásárlási láz, rohanás és idegeskedés jellemezi az év egyik legjelentősebb eseményét. Pedig a szeretet ünnepe sokat kell, hogy jelentsen a nem hívő emberek számára is. Tudni kell megállni, törődni másokkal és hálásnak lenni azért, amink van. Rohanó világunkban egyre inkább eltompultak az évnek e csodálatos napjai, melynek nem a drága ajándékokról kell szólnia, hanem a szeretetről, megbocsátásról, összetartozásról és persze a tradicionális magyar konyha remekeiről.

A karácsony sokféle nehéz húsételt tartogat számunkra, ami természetesen igen megterhelő a szervezetnek, úgyhogy csak óvatosan vessük bele magunkat a karácsonyi hedonizmusba, nehogy "elrontsuk" ezt a csodás családi ünnepet. Érdemes a menüsort a Receptek az Egészségért c. könyvből¹ összeállítani, s ha az ételekből mégis túl sokat ettünk, mindig legyen kéznél Articsóka keserű, vagy 31-es olaj!

December 26-27-én köszöntik az Istvánokat és Jánosokat. Tekintettel arra, hogy e két férfinév igen népszerű hazánkban, az István- és János-napi köszöntés a karácsonyi ünnepi ciklus fontos része: baráti ünneplő alkalom, mikor az ismerősök meglátogatják egymást és a terített asztal mellett szórakoznak.

Aprószentek, december 28-án a fiúk, fiatal férfiak vesszővel, termőággal ütögették meg a gyerekeket, olykor az istállóban az állatokat, egészségvarázsoló mondóka kíséretében.

December 31. Ha Szilveszter nyugszik széllel, az újév derűvel kél fel.
Szilveszter és az évkezdő nap hiedelmei, szokásai az egészség, bőség, szerencse biztosítását célozták. A gonoszűző, bajelhárító zajkeltés is minden vidéken ismert volt, ezek folytatása a napjainkban oly elterjedt petárdázás, trombitálás.
Szilveszter éjszaka, ha szépen ragyognak a csillagok, akkor bőséges aratás és szüret várható. Ellenben, ha szilveszteréjjel esik, újév reggelén már süt a nap, akkor rossz lesz a termés.
Az esztendő utolsó estéje, s a következő év első napja időjárása ha egyforma, akkor együttesen jó termés, gazdag esztendő várható.

Új év Napja: a január 1-i évkezdet a Gergely-féle naptárreform (1582.) óta vált általánossá, véglegessé 1691-ben. IX. Ince pápa tette meg e napot a polgári év kezdetévé. A régi időszámítás szerint december 25-e volt az új év első napja.

Vízkereszt, avagy Boldizsár napja (01.06.) az egyik legősibb keresztény ünnep, amely Jézus Krisztus megjelenésének, kinyilvánulásának momentumait kapcsolja egybe.
Más néven háromkirályok vagy Epiphania Domini, azaz az Úr megjelenése napja, január 6-án a nyugati kereszténységben Jézus Krisztus megjelenésének, kinyilvánulásának három eseményét ünneplik:

• a napkeleti bölcsek vagy a hagyomány szerint háromkirályok (Gáspár, Menyhért és Boldizsár) látogatását a gyermek Jézusnál,
• Jézus megkeresztelkedését a Jordán folyóban,
• valamint az általa véghezvitt első csodát a kánai menyegzőn (a víz borrá változtatását) Jézus megkeresztelkedésének emlékére a katolikus templomokban vizet szentelnek, s ebből a hívek hazavihetnek valamennyit.

Az epifánia a görög epiphaneia, επιφάνεια szóból ered, amelynek jelentése „megjelenés” (a φάινω „megjelenni, feltűnni” igéből). Bár a szó részben pogány eredetű, mind az Ószövetségben, mind az Újszövetségben több alkalommal feltűnik, amikor Isten kinyilvánítja magát vagy akaratát az embereknek. Ezek közül később keleten Jézus keresztsége lett hangsúlyos (erre emlékeztet a vízszentelés), nyugaton pedig a napkeleti bölcsek látogatása került előtérbe – olyannyira, hogy a római katolikus egyház a második vatikáni zsinat óta csak ezt ünnepli vízkeresztkor, a többit más napokra helyezték át.

A magyar vízkereszt kifejezés a vízszentelés hagyományára utal. A második legrégibb keresztény ünnep a húsvét után, a pogány misztériumvallások jeles napjához és a Nílus vizének megszentelése egyiptomi hagyományához kapcsolódóan.

Szokás volt a szenteltvíz hazavitele, melynek gyógyító hatást tulajdonítottak. Régebben otthon a szenteltvízzel megitatták az állatokat, hogy ne legyenek az év folyamán betegek, vagy az emberek magukra locsolták, betegségek vagy rontás ellen. Egyes helyeken a ház földjét is meglocsolták vele, hogy áldás legyen a házon. Megszentelték a vízzel a házakat, az ólakat. A bölcsőre is szenteltvizet hintettek. Szokás ilyenkor házat, lakást is megáldani. Ekkor kerül fel az ajtófélfára a 20 + C + M + B + 16 vagy 20 + G + M + B + 16 felirat, mely az adott évszámot és az áldás tényét (Christus mansionem benedicat! ’Krisztus áldja meg a hajlékot!’) tartalmazza, de beleérthetőek a háromkirályok latin, illetve görög neveinek kezdőbetűi is.
Vízkereszt napján "szentelményeket" vittek haza a templomból. A szenteltvíznek nagyon erős gyógyító hatást tulajdonítottak, mindenféle betegségre használták. Szenteltvízzel megitatták az állatokat, hogy ne legyenek az év folyamán betegek, vagy az emberek magukra locsolták, betegségek vagy rontás ellen. Hintettek belőle a bölcsőre, a menyasszony koszorújára, a halott koporsójára, sőt a ház földjére is, hogy áldás legyen a házon.
A következő januárig üvegben vagy nagy korsóban tartották, ami megmaradt a következő vízkeresztre, azt a kútba öntötték, hogy annak vize ne romoljon meg. E napon a házakat vízzel és sóval szentelik meg, emlékeztetőül a Jézus jelenlétével megszentelt kánai házra.
A pap krétával felírja a szemöldökfára a házszentelés évét és a G. M. B. betűket (Gáspár, Menyhért, Boldizsár). Ez a 15. századi eredetű szokás egy népies tévedésen, a házszentelés során felírt Christus mansionem benedicat! (Krisztus áldja meg a hajlékot!) áldás C + M + B latin rövidítésének félreértésén alapul.

Az ünnepi népszokások közé tartozott a csillagozás vagy "Három király-járás" hagyománya, a bibliai királyokat megszemélyesítő "alakoskodók" köszöntő felvonulása. Gáspárt, Menyhértet, Boldizsárt - a betlehemezés mintájára - gyerekek személyesítették meg. Legfőbb kellékük az útmutató, Betlehembe vezető csillag volt.
A vízkereszti népszokásokból mára jobbára csak annyi maradt meg, hogy legtöbben ekkor szedik le a karácsonyfát.
Vízkereszt napjától a nagyböjt kezdetét jelentő hamvazószerdáig tart a farsang, a karneválok ünnepi időszaka. Ez a közelgő tavasz örömünnepe, egyben a tél és a tavasz jelképes küzdelmének a megjelenítése. A hamvazószerda utáni napon a böjtöt még felfüggesztették, hogy a farsangi maradékot elfogyaszthassák, ez a torkos vagy zabáló csütörtök.

Kívánok mindenkinek békés, boldog, örömteli Just-Nahrinos ünnepeket!

Pilisszentiván, 2016. Karátsony hava 06.

Szeretettel
Berecz Ildikó
Az Életfa Program Honismereti- és
Kultúra szirmának vezetője

[1] http://www.eletfaprogram.hu/index.php/eletfa-klubok/elet-fa-mod-klub/2572-receptek-az-egeszsegert

forrás:

Borókay Réka: Karácsonyi ünnepkör (1997)
http://www.polgarinfo.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=34550
http://www.historia.hu/archivum/2005/0510tatrai_karacsony.htm
https://hu.wikipedia.org/wiki/Kar%C3%A1csonyi_%C3%BCnnepk%C3%B6r
https://unnep.mentha.hu
https://kulinarisvilag.hu
https://lexikon.katolikus.hu

• Előző
• Tovább

Tweet