Munkácsy a festő fejedelem

1844. február 20-án Munkácson született Lieb Mihály Leó néven a 19. századi magyar festészet kiválósága, akit Munkácsy Mihályként ismer a világ. Mert túlzás nélkül állíthatom az egész világot meghódította művészi tudásával és tehetségével. Európai- és magyar polgárként vált neves festőművésszé, Krisztus-trilógiája és számtalan, méltán világhírűvé vált képe missziót teljesített, amellyel keresztény magyarként az egész művelt világ előtt megbecsülést szerzett.
Az európai és a magyar társadalom életének falusi- és városi közösségeinek kiváló ismerőjeként érzékeny „szociográfusa” volt. Életképfestészete mind szociológiai, mind pedig eseménytörténeti vonatkozásában pontos jellemzést ad a korról és embertársairól.

Édesanyja evangélikus vallású nemesi származású greifenbergi Reök Cecília.
Bajor származású apja Lieb Leó (1800–1852), sótiszt volt Munkácson, később Ung és Bereg vármegyék táblabírája. 1848-ban, a szabadságharc napjai alatt apja Munkács rendfenntartásért felelős tanácsának tagja volt. Ezért a család 1848 végén Miskolcra költözött, mivel apja biztonságos helyen akarta tudni a családját. Apját a forradalomban történt szerepvállalása és a Kossuth-kormánynak végzett szolgálatai miatt börtönbüntetésre ítélték. Mihály négyévesen került édesanyjával és testvéreivel Cserépváraljára nagybátyjához, Reök Antalhoz. Szülei korai halála után 1850-ben nagybátyjához, anyja testvéréhez, Reök István ügyvédhez került, aki a szabadságharc után szerény viszonyok között élt Békéscsabán. A fiút 11 éves korában gyámja asztalos inasnak adta. Mestere durvaságai, a fenyítések okozta testi-lelki nyomorúság egész életére és kedélyére kihatott. Ez tette fogékonnyá a nemzetet bénító elnyomás és a szegények szenvedése iránt. A több családtag felől is közvetített szabadságharc-élmények később is felelevenednek festészetében, magyar voltát hosszú külföldi tartózkodása ellenére sem tagadta meg sohasem.
Segédlevele megszerzése után Aradra ment, ahol nyomorgott, megbetegedett ezért visszatért nagybátyjához Gyulára. Lábadozása alatt rajzolni tanult Fischer Károly ott élő német festőtől, majd megismerkedett Szamossy Elek¹ festőművésszel, aki magához vette és rendszeresen rajzra, festészetre kezdte tanítani, s módot talált hiányos műveltsége pótlására is.

1863-ban készíti el első festményét, a Levélolvasást,  ez év őszén Pestre érkezik, ekkor vette fel a Munkácsy művésznevet.
”Én magyarországi Munkácsi születésű levén s már több évek óta el hagyva családi Lieb nevemet mint festő – Munkácsy néven működöm. Hogy eddig törvényesen át változtathattam volna nevem attól kiskorúságom tartott vissza, most azonban be töltve a 24. évet bátorkodom mély tisztelettel folyamodni a Munkácsy mint felvett név törvényesítésért”²

Pesten festőbarátai tanácsaikkal támogatták, második művét, a Regélő honvédet  ugyan Than Mór³ átfestette, de már ezeken a képein érezhető a történelmi pátosz ötvözése a népi tárgyú életképpel. Másik barátja, Ligeti Antal éveken át támogatta festői pályája elindulásában, Közbenjárására folyósított a Képzőművészeti Társaság havi (ösztön)díjat Munkácsynak.
Miután Szamossy elindította a művészi pályán, az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat segítségével rendszeresen tanulmányozhatta a Magyar Nemzeti Múzeum Képtárát. Pártfogói biztatták arra, hogy életképeket fessen, ezek közül elkészült: a Falusi felolvasás újabb változata, a Kukoricapattogtatás, valamint számos arckép a Reök család Pécsett élő tagjairól, amelyeket a klasszicizáló romantika stílusában festett meg. Eladta a Kukoricapattogtatás című képét, majd pártfogói támogatásával 1865 első felében a Bécsi Képzőművészeti Akadémiára jelentkezett, majd hat hónapon át tanulhatott a bécsi Képzőművészeti Akadémián, a neves Karl Rahl vezette osztályban. Bécsben festett Húsvéti locsolás (lengyel magántulajdon), c. képe Rubens-hatásokat tükröz.1865 júliusában a tandíj befizetésének elmulasztása miatt kizárták az akadémiáról. 1867-ben állami ösztöndíjjal Párizsba utazott a világkiállításra, ahol Courbet művészetéből egész életére döntő benyomásokat szerzett.

A későbbiekben Münchenben és Düsseldorfban is tanult Munkácsy első jelentős sikereit az Ásító inas és az 1869-ben festett első világhírt hozó művét, a párizsi Salon aranyérmével kitüntetett Siralomház hozta meg, amelyben a magyar szabadságharc utáni betyárvilágból választotta témáját (Magyar Nemzeti Galéria tulajdona).  Ezt követően nem csak anyagi gondjai szűntek meg, hanem ifjú kora ellenére Európa-szerte híres festő vált belőle. Életében a legmagasabb kitüntetéseket vehette át.⁴
Az 1873-as bécsi világkiállításon bemutatott Éjjeli csavargók és a Köpülő asszony a szakma elismerését is meghozta.
Majd végleg Párizsba költözése után elkészítette az Éjjeli csavargók, Köpülő asszony (1873), Zálogházban (1874), Műterem (1876) című műveit.
Párizsban de Marches báró özvegyével kötött házassága elfordított a kritikai realizmustól és téma választását más irányba terelte. Első nagyméretű műve a Milton (1878), amely elnyerte a párizsi világkiállítás nagy aranyérmét, Európában és Amerikában világsikert hozott. Ezt követte a Krisztus Pilátus előtt (1881) s a Golgotha (1883, mindkettő New York), majd az Ecce homo! (1896).
Munkácsy fénykorában szinte "gyártotta" a műveit, egészen nagy vásznakat is, amelyek egy részét műkereskedője már a festőállványról eladott. A könyvelési adatokból következtethetően Munkácsy képeinek nagyjából a fele ismert, így érthető, hogy évről évre kerülnek elő eddig ismeretlen Munkácsyk.

Ez idő tájt festette remek virágcsendéleteit és tájképeit. Élete vége felé festőisége elerőtlenedett, amellett a halálos kór is nyomot hagyott egyes művein. A millenniumi előkészületek jegyében készült egyetlen magyar történelmi tárgyú képe a Honfoglalás (1893, a budapesti Országház elnöki fogadótermében látható) már akadémikus vonásokat mutat. A kép Anonymusnak a Gesta Hungarorumban megírt legendájának azt a pillanatát ábrázolja, amikor Szvatopluk vezér követei tizenkét fehér lóért cserébe egy nyaláb füvet Alpár homokjáról és egy korsó Duna vizet adnak át Árpád fejedelemnek. A kép ötlete Jókai Mórtól, származik 1882-ből, de Munkácsy hivatalos megrendelést az Országháztól csak l890 novemberében kapott, amikor már folytak az építkezések. A kép politikai üzenetét szintén Jókai Mór fogalmazta meg: Árpád ne hódítóként, hanem méltóságteljes vezérként jelenjen meg, aki népének hazát szerzett és békében kíván élni az itt élőkkel. A békekötés fontos mozzanat volt, mivel ez a jogi aktus lett a magyar államiság jogalapja, minden további történés forrása, ezredév legitimitásának záloga. A kép egyben azt a kedvelt történeti felfogást, a kettős honfoglalás elméletét is tükrözi, amely szerint Árpád valójában nem idegeneket, hanem magyarokat talált az új hazában. Ezek a magyarok pedig - akik ujjongva fogadják Árpád magyarjait - az egykor Attila uralma alatt itt élt hunok leszármazottai voltak. A mű önemésztő viaskodások, évekig tartó reménytelen küzdelmek és átfestések árán öltött testet. Ragyogó módon megfestett mű részletei, csoportjai és egyes alakjai is, nagy a kifejező ereje ellenére sem nyújt megnyugtató fogalmat az ősmagyarok megjelenéséről. A vezérek közt látható Jókai Mór, Türr István, maga a festő⁵ és több ünnepelt kortársa, akik azonban nem viselik arcukon a Keletről jött honfoglalók vonásait. Az újperzsa és kaukázusi típusú ruhák és fegyverek történelmi pontatlanságot tükröznek, ugyanis a megrendelők beleszóltak a kép elkészítésében, megakadályozták a művészt abban, hogy szokásának megfelelően az élet mélységéből merítsen.⁶

Az 1890-es évek elejétől Munkácsy munkakedve visszaesett, és a betegsége is egyre inkább elhatalmasodott rajta. Megromlott a látása, rátörő idegrohamok nehezítették meg mindennapjait. 1897-ben rátámadt az egyik hűséges inasára, ezért az endenichi idegszanatóriumba szállították, ahol 1900-ban bekövetkezett haláláig három évet töltött.  A neves genetikus, Czeizel Endre szerint a festő bipoláris depresszióban szenvedett. Így nem egyszer előfordult, hogy szinte önkívületben alkotott, majd amikor elkészült a műve, olyan kimerültnek, kiszipolyozottnak érezte magát, hogy csak céltalanul bolyongott. Sőt, a műveit ért legcsekélyebb kritika is önmarcangolásra késztette. A jóképű Munkácsy, tizenöt éves korában megfertőzte a vérbaj (szifilisz), de ezzel egy időben magas lázzal járó betegséget is kapott, ennek köszönhetően élt viszonylag sokáig tünetmentesen. A vérbajból adódó értelmi leépülés 50 éves korában vette kezdetét. A sors fintora, hogy halála után nem sokkal betegsége gyógyíthatóvá vált.
Halála hírére gyászolt az egész ország, az országgyűlés és a főváros, amelynek díszpolgára volt. Testét Bonnból Budapestre szállították, és a Műcsarnok szoborcsarnokában ravatalozták fel. A korabeli iratok szerint több mint 300 ezren, gazdag és szegény, felnőtt és gyermek egyaránt elzarándokolt ravatalához, hogy lerója kegyeletét a világhíres magyar festőművész holtteste előtt.

Sajnos a Festményvizsgálati Labor vizsgálatainak eredménye alapján elmondható, hogy a Munkácsy képek állagromlása igen hamar, készítésük után 10-15 éven belül elindult, csak néhány szín és fény jelezte a kompozíciót, maga a kompozíció elveszett. Munkácsy a saját képeinek állagromlását és kíméletlen sötétedését megélte, s ebből tanulva az 1880-as évek közepére teljesen le is cserélte festészeti anyagait. Ugyanis addig ún. bitümbe⁷ dolgozott, ami egy meleg tónusokat biztosító alapozó festék. Ez amilyen hálás eleinte, olyan alattomos az idő előre haladtával: vastagabban alkalmazva nem szárad, hogy patinásodjon, hanem megöregszik és folyton élni akar, színét veszti, ráncosodik, melegben nyújtózkodik, hidegben összezsugorodik. Megviselte a bitüm a Siralomházat, a Tépéscsinálókat, a Miltont és a többi ebben az időszakban készült festményt. A restaurátoroknak nem kis gondot okoz a Munkácsy-képek karbantartása.

Művészetének a legrangosabb magyar képzőművészeti díj is emléket állít. 1950-ben alapították meg a Munkácsy Mihály-díjat a kiemelkedő magyar képzőművészeti és iparművészei tevékenység elismerésére.

Élete és munkássága több művészt is megihletett. Életéből regényt írt Harsányi Zsolt Ecce Homo! címen 1934-ben, valamint Dallos Sándor A nap szerelmese és Aranyecset címmel 1958-ban. Az utóbbi kötetek alapján 2014-ben - a festő születésének 170. évfordulójára- készült musicalt állítottak színpadra a budapesti József Attila Színházban Munkácsy, a festőfejedelem címmel.

Festményei megtekinthetők itt: https://www.youtube.com/watch?v=A4nNfwuw3GQ

Munkácsy életútjáról készült dokumentum film itt látható:
1. rész: https://www.youtube.com/watch?v=V5z-LBlrrNs
2. rész: https://www.youtube.com/watch?v=BL176JSTZSg

Pilisszentiván, 2018. 02.19.

szeretettel, Berecz Ildikó
A Honismereti- és
Kultúra team vezetője

[1] Szamossy Elek (Déva, 1826. június 28. – Budapest, 1888. április 21.) festőművész, litográfus, hivatalnok, tanár, Szamossy László festőművész apja. Legismertebb műve: Batthyány Lajos miniszterelnök és kormányának tagjait ábrázoló  litográfiája.
[2] Lieb Mihály kérelme 1868-ban a Belügyminisztériumnál a Munkácsy név felvétele iránt Szigetváry Éva: Munkácsy Mihály névváltoztatási kérelme. Magyar Nemzeti Levéltár. (Hozzáférés: 2015. március 7.)
[3] Apáthi Than Mór (Óbecse, 1828. június 19. – Trieszt, 1899. március 11.) festőművész, a 19. századi magyar festészet jelentős alakja, Than Károly vegyész bátyja.
[4] Pro Litteris et Artibus tulajdonosa, A Szent István-rend kiskeresztje, A III. osztályú vaskorona-rend tulajdonosa, Ferenc József-rend lovagkeresztje, A Francia Becsületrend lovagja, tiszti (1877–1878), majd parancsnoki (1890) fokozata, A svéd Északi csillag-rend és a bajor Szent Mihály-rend Commendeurje, Budapest és Munkács díszpolgára.
[5] A jobb szélen, egészen hátul a beszélgető magyarok között az egyikben Munkácsy önarcképét láthatjuk, míg a fehér ló feje mögötti szakállas vezér Jókai Mór arcvonásit hordozza.
[6] Felvinczi Takács Zoltán: Munkácsy Mihály  Kir. Magyar Egyetemi Nyomda Budapest, 1940, 45-48. old.
[7] BITÜM-nek nevezett massza szilárd alapanyagok és különféle adalékok keveréke, mely az eddigi kutatások szerint méhviasz, propolisz, lenolaj, vaspor, mastix gyanta, gumiarábikum és egyéb anyagok vegyítéséből áll össze. Ezt a keveréket Munkácsy düsseldorfi korszakában használta először az 1860-as évek végétől, majd az 1878-tól tért vissza a mesterséges, festékmestereknél is kapató bitumen használatára.

forrás:

https://sites.google.com/site/magyarfestoek1/
http://mek.oszk.hu/04200/04238/html/elemzes.htm
https://hu.wikipedia.org/wiki/Munk%C3%A1csy_Mih%C3%A1ly
Gál György Sándor: Munkácsy Mihály élete  Budapest : Móra Könyvkiadó 1969. (Nagy emberek élete)
Malonyay Dezső: Munkácsy Mihály élete és munkái  Budapest : Singer és Wolfner Irodalmi Intézet Rt., 1898
Végvári Lajos: Munkácsy Mihály 1844-1900  Budapest, 1983
A Pesti Hirlap 1932 évi Nagy Naptára. Légrády Testvérek, Budapest, 344-347. o.

• Előző
• Tovább

Tweet