Kedves Olvasóm!

Június van, a nyár kezdete. Nagyon szép volt a tavaszunk, sok napsütést és boldogság hormont kaptunk attól az égi támogatónktól, amelyik rendületlenül szórja felénk a sugarát. A fényével elkápráztat, a sugarával pedig felmelegíti a lelkünket, állandóan biztat, hogy legyünk minden nap boldogabbak.

Akadnak ugyan negatív, értéket eltakaró felhők, amik igyekeznek lehúzni minket, hozzáállásunkat borongóssá tenni. A kérdés csupán az, hogy képes vagy-e úgy feltöltődni a fénytől, hogy még a borút is derűnek lásd!

Sajnos nagyon sokan éppen fordítva, a derűből is borút varázsolnak. (Ez természetesen nem Te vagy, csak úgy mondom, mert vannak ilyenek!) Na, ez aztán befolyásolja az egész életünket, sikereinket és kudarcainkat! Ahogy olvasgattam Jonathan White „Bízz Magadban!" című könyvét, úgy döntöttem, hogy idézek Neked egy mondatot belőle:

„Bármennyire is furcsának tűnik, azt hogy az élet rögös útján ki mivé válik, legnagyobb mértékben környezetünk határozza meg."

Kedves Olvasóm!

Arannyal fejeztem be az előző cikkemet (Arany János), és „arannyal” kezdem a mostanit. Miért? Valószínűleg azért, mert az arany általában az „értékesség” jele. Pl. „drágább, mint az arany”, „aranyat ér”, „aranytojást tojó tyúk”. Nekem ez a fontos az aranyban: ÉRTÉKES! Nem az, hogy drága, nem az, hogy csillog-villog, nem az, hogy mindenki lássa, vagy éppen senki ne tudjon róla.

Az etikának van egy „Aranyszabálya” (John C. Maxwell: Etika 101), ami szinte minden tradicionális kultúrában, vallási irányzatban megtalálható. Eszerint úgy döntsünk és bánjunk másokkal minden helyzetben, ahogy azt elvárnánk másoktól önmagunkkal kapcsolatban. Ha erre építjük fel azt az értékrendszert, ami szerint meghozzuk a konkrét mindennapi döntéseinket, akkor egy olyan életet fogunk élni, ami a lehető legsikeresebb a világon.

MINDIG ELKEZDŐDIK VALAMI

Kedves Olvasóm!

Ugye milyen gyorsan eltűnt az új év negyede? Azaz, lehet, hogy nem is tűnt el, csak úgy gondoljuk?

Hogyan kezdődött az éved? Megkaptuk az esélyt arra, hogy jobbá tegyük az életünket, hogy „bearanyozhassuk" mások életét. Mindenki ugyanannyi időt kapott, nem volt kivétel. A természet tudta a dolgát, változott, változtatott és változtatták. Vajon mi mennyire tudtuk a dolgunkat? Az biztos, hogy változtunk. Az is biztos, hogy változtattak minket. Mit gondolsz, mi változtattunk is?