Honismeret nélkül nincs hazaszeretet!

"A múltat tiszteld, s a jelent vele kösd a jövőhöz!"
(Vörösmarty)¹

A Honismereti szirom hónapjának kapcsán elgondolkodtam a szón: mi a honismeret?

S nekem mit jelent? Mi teszek érte?

A honismeret fogalom jelentése természetesen hon ismerete, amiből a hon szavunk a haza régies szinonimája (pl. honvéd, otthon, itthon). Ezért úgy érzem, hogy a honismeret szolgálja azt a célt, hogy minél otthonosabban érezzük magunkat szülő-, és/vagy lakóhelyünkön – vagyis itthonunkban – szűkebb környezetünkben, ám végső soron az egész hazában.

Ez nálunk magyaroknál különösen fontos, ahol az ország és a nemzet nem esik egybe.

A honismeret belső igény kell legyen, s nem egy mozgalom (bár jó, hogy van ilyen), ami önkéntes, nemtől, kortól, vallástól, párt(ok)tól független. Egyaránt lehet egyéni-, és csoportos, és közösségi tevékenység, amely a HON földrajzának, történelmének, múltjának, jelenének, kultúrájának megismerését, tiszteletét jelenti, mert ez a nép önbecsülését szolgálja.

A honismeret egyik fő oszlopa a helytörténet, ami a „köztörténet hajszálgyökérzete”, a honismeret akkor „nemzettudatunk környezetvédelme”. Hiszen az a bizonyos gyökérzet annál biztosabban tartja az (élet)fát, minél sokrétűbb, minél összetettebb, ahol összeér a múlt a jelennel akkor kapcsolódhat  a jövővel is.

Minden nép  jövőjéhez, fennmaradásához elengedhetetlen az, hogy ragaszkodjon az értékeihez, mert egyaránt  kulturális és történelmi kincs az, ami az országának tájaiban megtalálható.

De számunkra különösen fontossá kell váljon az a több mint ezer éves épített- és szellemi örökség, amit történelmi hazánkban létrehoztunk és megtartottunk, vagy inkább az tartott meg bennünket.

Ebben a tájban, ebben az épített környezetben, az elszakított területeken máig élnek magyar közösségek, akik a beolvadás és az elvándorlás helyett az otthonmaradást, a kitartást választották. Ezeken alapszik az a szellemiség, amivel a Kárpát-medence egységét tudjuk sugározni.

,,A szülőföldhöz való vonzódás fontos lelki erőforrás. Nem szerethetjük azonban igazán azt, amit nem ismerünk!'' – írta levelében Kováts Dániel² nyugalmazott főiskolai tanár, aki elindítója volt a honismereti mozgalomnak Borsodban.

Igazgató úrtól hallhattuk többször az Örökség című dalból: "...megtanulom, megőrzöm, tanítom, tovább adom!"

Mert amit nem ismerek, azt nem érthetem, ezért tisztelni sem tudom, és megőrizni sem fogom és akkor nem lesz mit tovább adni. Aki foglalkozik a honismerettel, az tudja igazán átérezni, hogy milyen nagy jelentősége van annak, hogy valahol otthon érezhetjük magunkat. Erőt nyerhetünk mai gondjaink megoldásához elődeink küzdelmeiből és tapasztalataiból. A honismeret művelője saját ismereteinek bővítéséhez és egy fontos közösségi tevékenységhez egyaránt hozzájárul. Legyünk és tegyünk hát minél többen!

Szeretettel:
Berecz Ildikó

[1] Hazajáró Honismereti- és Turista Egyletet mottója
[2] Kováts Dániel (Abaújnádasd, 1929. december 22. ) főiskolai tanár, irodalmár, nyelvművelő, szerkesztő, helytörténész. A Honismeret folyóirat szerkesztőbizottságának, a Magyar Comenius Társaság és a Kazinczy Ferenc Társaság elnökségének tagja.

• Előző
• Tovább

Tweet