Amikor ezeket a sorokat írom, karácsony másnapja van, már egy családi karácsonyon túl, és egy másik előtt. A frissen sülő bejglik és a norvég karácsonyi kalács illatába burkolózva élvezem, hogy a nagy sürgés-forgás után most egy kicsit elcsendesedik a ház.

Jól esik egy kicsit visszavonulni. Megállni, emlékezni, felidézni, és újra örülni annak, amiben nem is olyan rég részem lehetett. Most, hogy ránézek a feltűrt ruha ujjából kilátszó, szép aranyra barnult karomra, máris érzem, ahogy simogat a Karib-tengeri nap…

Tavaly novemberben kezdődött. A Konferenciánkon. Mátrai Szilárd, filmmel illusztrált előadásában elrepített bennünket egy varázslatos hajóútra, igen, a Karib-tengerre.

MLM Cruise. Így nevezte. Az MLM szakma óriásai gyűlnek itt össze évente a világ minden tájáról, és a pihenős, hajós, kirándulós napokon egymást tanítják, szakmai előadásokban adják közre a tapasztalataikat, élményeiket, tanításaikat. Csodálatos luxus körülmények között, fantasztikus hangulatban, és még sorolhatnám… Olyan távolinak tűnt… Tündérmese… Mintha másoknak szólna… Eleinte fel is tettem magamnak a kérdést: miért is hozta el nekünk Szilárd ezt a felvételt???

Aztán jött a fordulópont. Nekünk is lehet jelentkezni! Akkor mégis csak nekünk szól? Nekem szól?

Akkor már másként dobbant meg a szívem… 22 éves korom óta vágyok Costa Ricába. Azóta álmom, hogy eljussak. A filmben az érintett országok egyike éppen az: Costa Rica! Lehet, hogy most jött el az én időm? És elindult a nagy álomszövögetés, a tervezgetés…

2014 év elején már konkréttá vált a dolog, és be is fizettük az utazást. És mivel olyan távolinak tűnt még, igazából végeztük a dolgunkat, nem is foglalkoztunk vele. Csak a nyári pihenés tervezgetésénél jutott megnyugtatóan az eszembe: igen, mi az idén nyáron csak rövid pihenéseket iktatunk be, hiszen télen vár minket a „nyaralás”!

Október környékén aztán felpörögtek az események. Jöttek a tájékoztató, igényfelmérő levelek, web-konferencia, programajánlatok, telefonok, egyre fokozódó izgalom, de még mindig a szinte hihetetlennek tűnő, távoli jövő ígéreteként éltük meg az utazást.

Azért az indulás előtti hetekben csak elhittem, hogy utazunk, és ennek örömével - lehet, most megmosolyogsz -, de beszereztem egy-két kényelmesnek, praktikusnak, és számomra szépnek ítélt ruhát. Igen. Olyat, olyanokat, amilyenben egyetemista korom óta az álmaimban látom magam a képzeletbeli fehér homokos tengerparton. J

Végül is békében, de, hogy mindent előkészítve, minden lehetséges feladatot elvégezve indulhassak útnak, elég feszített munkatempóval teltek az utazás előtti heteim. De ami közvetlenül előtte történt, arra végképp nem számítottam. De Ove sem…

Hogy mire gondolok?  A folytatásból hamarosan kiderül…

Szeretettel gondolok addig is Rád:
Szilágyi Ildikó
A Napsugár Csapat Vezetője
20 9 519 908

Aki tollat ragadott és megírta gondolatát, érzéseit az évzáró Csoporttalálkozóról 8 éve rendszeresen használja a Just és Nahrin készítményeket. Aktív alkotója, segítője az Életfa Programnak. Olvassuk örömmel Szűcs Lajosné cikkét!

Hagyomány.
Mit is jelent ez a szó? A folytonosságot, a melegséget, a biztos kapaszkodót, valamit, ami jó, valamit, amit újra és újra megteremtjük, ragaszkodunk hozzá, örülünk neki…