Őszintén szólva, sok minden eszembe jutna egy kánikulai szombat délutáni programra, de az biztos nem, hogy a Kölcsey Központba kiállításra menjek. De Ildikó, az én szponzorom, olyan szépen invitált, hogy nem tudtam nemet mondani!
Gonda Zoltán debreceni festőművész kiállítását néztük meg. Azért azt tudnotok kell, hogy – sajnos – nem tartozom a képzőművészetek terén járatos és „értő” látogatók közé, ezért csak a saját benyomásaimról tudok beszámolni.
Első látásra a színek sokfélesége, kavalkádja fogott meg, még mielőtt közelebb mentem volna a festményekhez. Élénk, markáns színek, amik vonzzák a tekintetet. Még nem tudod, mit ábrázol a festmény, de oda kell menni, meg kell nézni. És azután el kell gondolkozni.
Egy festmény is olyan, mint egy vers, egy zenemű, mindenkinek mást mond. Én megijedtem, megborzongtam, megbékéltem, megnyugodtam. Nem tudom jobban kifejezni ezt az érzést. A sajátos színvilág, a barna, a vörös dominanciája, vagy éppen a fényesség, gyönyörű keretét adja a mondanivalónak.
Hát igen. Csak az a kérdés, hogy mi a mondanivaló. Nem tudom, hogy voltál-e már olyan kiállításon, ahol maga a művész vezette a tárlatot, beszélt a festményeiről. Nekünk olyan szerencsében és megtiszteltetésben volt részünk, hogy szponzorunk közbenjárásával személyesen is megismerhettük a művész urat, aki elmondta egy-egy alkotás keletkezésének körülményeit és azokat az érzéseket, amelyek motiválták az alkotásban. És akkor rácsodálkozhattál. Tényleg, erre nem is gondoltam. Hihetetlenül más, hihetetlenül nagyszerű volt. Más szempontok, más érzések, más gondolatok, és mégis beleillik abba, amit te gondolsz és érzel.
Ha megkérdeznéd, melyik festménnyel tudnék „együtt élni”, kettőt emelnék ki: „Az alkony színei” című alkotást be merném tenni a hálószobámba, mert számomra különösebben mély mondanivaló nélkül egyszerűen gyönyörű. „Az idő sodrában” olyan mélyenszántó gondolatiságot fogalmaz meg, - a születéstől a halálig - ami miatt a középpontban lenne a helye.
Ajánlom mindenkinek, aki szereti a szépet, szereti a színeket, és szeret eltöprengeni ….
Köszönjük Gonda Zoltánnak a kedvességet, szerénységet, és nem utolsó sorban a festményeit. Ő így tesz valamit a világért. És jól teszi.
Már megint be kell, hogy lássam, a szponzori javaslatot érdemes elfogadni! Köszönöm!
Dr. Horváth Andrea, Napsugár Csapat