Debrecenbe kéne menni... irodalmi körséta
- Kategória: Kultúra
- Találatok: 5781
Tősgyökeres debreceni révén azt hittem mindent tudok a szülővárosomról. Pedig érdemes néha turista szemmel is körüljárni a cívis város érdekességeit, megcsodálni szépségét. Miért is?
Nem tudom más, hogy van ezzel, de ha én elmegyek egy számomra ismeretlen városba, útikönyvvel a kezemben próbálok minél több információt megtudni az ott élő emberek életéről, szokásaikról.
Ami meg ott van helyben, az természetes, hiszen gyermekkorom óta látom, és csak úgy elmegyek mellette.
Most viszont nem mentem el mellette. A minap érkezett hozzám egy kör email. Most ebből idézek egy kis részletet.
„Szia!
Tarr Évi ötlete volt, hogy tegyünk egy rövid irodalmi sétát a Leveles Csárda előtti sétányon. Mesél majd nekünk azokról a költőkről és írókról, akiknek a szobra ott található, én meg verssel illusztrálom az ő kis bemutatóját. Nagy szeretettel invitállak, gyere velünk...
Szeretettel:
Ildikó"
A magyar irodalom iránti szeretetem általános iskola ötödik osztályára tehető, köszönet akkori tanáromnak Kovács Valika néninek. Természetes volt számomra, hogy ott leszek. Annak meg kimondottan örültem, hogy a két 11 éves lányom is velem tart. Debrecenben a Medgyessy sétányról tudni kell, hogy a Nagyerdő szívében található régi villákkal, gyönyörű hárs és tulipánfákkal szegélyezett út, ami szembe visz a régi Vigadó étterem impozáns klasszicista stílusú épületéhez. Igazából mindegy melyik évszakban sétálgat arra az ember, mindig gyönyörű. Méltó helye ez azoknak a költőknek, íróknak, akiknek valamilyen kötődése volt Debrecenhez. Az irodalmat szerető, lelkes csapatunk apraja, nagyja ezt a sétát gyönyörű hóesésben tette meg. Az idegenvezetőnk Tarr Évike volt, aki foglalkozását tekintve biológus. Mégis sétánk során nagyon érdekes információkkal szolgált nekünk. Először két emlékművet néztünk meg. Az egyik 39. gyalogezred emlékműve. Az emlékművön az I és II. világháborús áldozatok emléktáblái találhatóak.
A másik szobor a II. világháború áldozatainak emlékműve Györfi Sándor és E. Lakatos Aranka alkotása.
Ezután jöttek a költők, írók szobrai és hozzá a versek Ildikó tolmácsolásában. – Ildikó anno országos szavalóversenyek résztvevője, nyertese volt. - Kik is:
Tóth Árpád, aki elég melankolikus ember volt, mégis így ír:
„ jó így csöndeses nézni a fákat,
Érezni a derűt, mely mindent áthat."
Fazekas Mihály, akiről azt is megtudtuk, hogy imádta a gyógynövényeket, és ő írta a Magyar füvészkönyvet.
Arany János, aki Petőfi Sándor nagy barátja és maga Medgyessy Ferenc kezdte el a költőről készült szobrot, amit betegsége miatt nem tudott befejezni. Helyette tanítványa Megyeri Barna fejezte be.
Gulyás Pált a szobrász szinte gyermeki termettel ábrázolta. A meg nem értett költő, aki nagyon nagy tudású, műfordító, de nem elismert művész. Ildikó a Gyermekeink című versét választotta. Érdemes elolvasni!
Ady Endre, tőle három verset is meghallgattunk. Maga a költő ábrázolása is érdekes, hiszen a kalapos nagy kabátos, zsebre dugott kézzel álló Ady szembenéz halotti maszkjával. Ady nagyon megosztó személyiség volt. Én például imádom hallgatni verseit Latinovits Zoltán előadásában.
Szabó Lőrinc, akinek neve hallatán esőnek a Lóci Óriás lesz című vers jut az eszembe. A szobrász Schaár Erzsébet úgy ábrázolja a művészt, hogy a portréja mögött könyvekkel megrakott könyvespolc található. Érdemes megnézni ezt az emlékművet is.
Wass Albert erdélyi magyar író, költő egészalakos szobra a városban vitát váltott ki. Van-e helye a magyar irodalom legjobbjai között? Ezt mindenki maga eldöntheti. Maga az emlékmű nagyon szép, mellette a köveken idézetek találhatóak. Íme az egyik:
„...és mindként hirdeti a biblia:
megméretik az ember fia, s ki mint vetett, azonképpen arat, mert elfut a víz és csak a kő marad, de a kő marad."
Utolsónak Krúdy szobrát tekintettük meg, de róla már Kiss Zoltán Csabáné Zsuzsa beszélt és a róla elnevezett étterembe a hatalmas asztalt körülülve, a hidegtől kipirult, de boldog arccal finom, meleg italok mellett hallgattuk a nem mindennapi előadást. Nagyon jó volt, hogy Évike és Zsuzsa is úgy építette fel előadását, hogy nem csak az iskolai tanulmányainkat elevenítettük fel, hanem érdekes, pikáns történeteket is hallgattunk. Nem volt ez másképp Ildikó versválasztásaival sem.
Évike úgy fejezte be a mondandóját, hogy olvassunk többet verseket. Ez a gondolat az én fejemben is megfordult, de egy olvasási élményem kapcsán azt is megtanultam, hogy élvezzük a „most" pillanatát, ne a múlton és a jövőn elmélkedjünk.
Nagyon jól éreztem magam a gyerekeimmel együtt ezen a délutánon, nagyon kedves emberek társaságában lehettem. Lányaim azt mondták: tanultak, verset hallgattak, hógolyóztak, jó levegőn voltak. Remélem útravalót is kaptak tőlünk felnőttektől, és ha hóesésben, a Medgyessy sétányon sétálgatnak, eszükbe fog jutni az a bizonyos Január 8-a. Ahogy azt, szerintem mi felnőttek sem felejtjük el. Ugye, hogy Debrecenbe kéne menni!
Üdvözlettel: Héjasné Bedő Erika
