Pálnagy Zsigmond /1896-1959/: Aratók 

,,Valóban méltó és igazságos, hogy Péter, az apostolfejedelem és Pál, a népek térítő apostola egyaránt olyan kiemelt helyen szerepeljenek a naptárban, amilyen a nyári napfordulóval kezdődő csillagászati hónap első dekádja.

Június 29-e kettejük igazi névünnepe, nem a januári Pál- és a februári Péter-nap. Már csak azért is, mert a legendai hagyomány szerint mindkettőjüket ezen a napon végezték ki i.sz. 67-ben Rómában. Pétert keresztre feszítették (saját kérésére fejjel lefelé, mert nem tartotta illendőnek, hogy úgy haljon meg, mint mestere), Pált lefejezték, mint római polgárt e tisztes halálmód megillette.''¹

A mondás úgy tartja, hogy a búza Szent György napján szökik szárba, májusban kihányja a fejét, Szent Vid napján abbahagyja a növekedést és Péter-Pál napján megszakad a töve. Ez annyit tesz, hogy a búza április végén hosszú szárat ereszt, májusban megindul a kalászfejlődés, június közepén már nem fejlődik tovább, így utána lehet aratni.

Ekkor kezdődik országszerte az aratás, mely jelentős ünnep volt, mert a búza (mennyisége és minősége) rendkívül fontos szerepet játszott a gazdasági életben. A népi megfigyelések szerint e napot követően kezdődött az igazi nyár, amit az időjárás is visszaigazolt.

Péter-Pálnapja, valamikor dologtiltó nap volt, tehát az aratási munkálatokat JELKÉPESEN kezdték meg! Sokfelé ekkor fogadták fel a gazdák az aratókat és a napszámosokat.

Az aratást nem kezdték újholdkor, és akkor sem, ha halott volt a faluban. Kedden és pénteken sem volt jó a hit szerint megkezdeni, vagy új táblába kezdeni, mert üres lenne a búza feje. Péter-Pál hagyományos ünnepi étele a paprikás csirke, aratási napokra pedig a szolgafán a bográcsban főtt keménytarhonya-, lebbencsleves vagy paprikás krumpli.

Az aratás megkezdése előtt fohászkodtak, imádkoztak, az eszközeiket a templom falához tették, és a pap megszentelte. „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!" mondja az ima is.

Az utolsó kalászokból aratókoszorút készítettek, majd a gazda házához vitték, a legtöbb helyen karácsonyig is megőriztek, az étkező asztal felett tartottak. A koszorúvivőket nyakon öntötték, hogy ne hiányozzon a búzának az eső. Az aratás befejezése örömünnepnek számított, (arató) bállal zárták a nagy munkát.

E napon ünnepelnek a halászok, akiknek Szent Péter védőszentjük, aki maga is halász volt mielőtt Jézus tanítványai közé állt. Ilyenkor felvonulásokat rendeztek, és a halból készült vacsorára meghívták a falu vezetőit is. Nem egyszerű vacsoráról volt azonban szó, hanem a halászcéhek nagy ünnepéről: ekkor avatták ugyanis legényeiket, amely ünnepségre a még inasok hívogatták össze az embereket egy-egy rúdra kötött ponttyal a vállukon, a halétkeket pedig a mesterek készítették. A halászok régen ezen a napon tartották a céhgyűlést, a legény- és a mesteravatást.

Amikor Jézus az ő egyházát megalapította, a mennyország kulcsait Péterre bízta². Ezért szokták kezében kulccsal, olykor kettővel is: az oldó- és kötőhatalom jelképével ábrázolni. Ezért lett sokfelé, így Szegeden is, a lakatosok céhének védőszentje.

Szent Pál a keresztények ellensége volt, mikor Damaszkuszba menvén megtért, s megkeresztelkedett. Ennek ünnepe a Pál fordulása (január 25.) melynek tágabb jelentést ad az a tény, hogy a csak zsidók közt térítő apostolokkal szemben Pál a pogányok misszionáriusa lett. A Törvény útjáról a Hit útjára tért³, mint maga írta több helyütt. A keresztény mozgalom ezzel a lépéssel indult el ezen az úton, mely által világvallássá lett. Az ő attribútuma a kard (vagy pallos), pálmaág, írástekercs, könyv, három forrás (Egy régi legenda szól arról, hogy azon a helyen, ahol szent feje a földre hullt, három forrás fakadt. Mély értelmű jelképe ez annak az élet-folyamnak, amely Pálon át a világba áradt).⁴

Az anyagot összeállította
Berecz Ildikó, Napsugár Csapat

[1]Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium
[2] Máté 16, 19
[3] Kor 1,9
[4] Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium

Ma Budapesten a Klubban Ozsváth Sándor művelődéstörténész beszél a Szent Iván éj misztériumáról.
Ennek kapcsán, és mert sokan keverik a nyári napfordulóval, írok pár sort Nektek!

Szeretettel: Berecz Ildikó

A nyári napforduló június 21-én van
Korábban a csillagászati nyár kezdete valóban június 24-re esett, de a naptárreformok kapcsán és a tropikus időszámítási mód sajátossága miatt elvált a két ünnep. A nyári- és a téli napforduló olyan ősi-, kereszténységet megelőző, természeti ünnep, melyet a mai napig megtartanak. Ma már a napforduló(k)hoz világszerte világi- és egyházi ünnepek is kapcsolódnak.
Nyár közép napján a Nap útjának csúcsára jut:

• ekkor van az év legrövidebb éjszakája, ilyenkor a leghosszabb a nappal.¹
• A föld a bőség-, a szépség- és az ereje teljében a csúcsponton van.
• ekkor kezdődik a csillagászati nyár.

Szent Iván éjszakájának a június 23-áról 24-ére virradó éjszakát nevezik Magyarországon. Szent Iván éjszakáját a nyári napfordulótól 3 nap választja el, mivel az június 21-re esik az északi féltekén.

• A termékenység-, a szerelem-, a megtisztulás éjszakája;
• az ekkor gyűjtött gyógynövényeknek különlegesen erős hatást tulajdonítottak;
• az ilyenkor gyújtott tüzet a szerelmesek átugrották, hogy örökké együtt maradjanak; a gazdák azért ugrották át, hogy a növények jobban fejlődjenek,
• a tűz maradványai (félig égett gally, hamu, és parázs) kitűnő amulettnek számítottak;
• ilyenkor a legvékonyabb a határ a világok között, ezért kedvez mindenféle jóslásnak, mágiának, amit Shakespeare is megírt a Szentivánéji Álomban.

A történészek a legpogányabb ünnepnek tartják, pedig Keresztelő Szent János egyházi napjához, és Szent Iván névnapjához kötődik.

forrás: Kósa- Szemerkényi: Apáról fiúra Holnap Kiadó, 2006

¹ Az emberek számára a fény és a sötétség váltakozása mágikus eredettel bírt. A sötétség az elmúlást, a fény pedig a megújulást jelentette, ezért ezen a napon az emberek nagy tüzeket raktak, hogy elűzzék a sötétséget.