A PÉNZ ENERGIÁJA

Eddig nem nagyon gondolkodtam a pénzhez való viszonyomról. Tudtam, hogy kapcsolatban állunk, de hogy viszonyunk lenne…? Tudtam a történelem során betöltött szerepéről, de nálam sem volt meg az alaptudás.
Nagyon szeretem a történelmet, és meséket is, arra jutottam, hogy kell lennie egy kulcsnak, stílusosan: aranyból, ami a tudásom folyosóján minden ajtót kinyitogat.
Akkor most ebből adnék nektek ízelítőt.
Woody Allen egyik közismert mondása nagy igazságot takar:

„a pénz jó dolog, már csak anyagi szempontból is...”

Amikor az embernek problémája van a pénzzel, mert nincs, vagy amikor van, de nem adja azt a fajta biztonság-, nyugalomérzetet, amit a pénz birtoklásához társítunk, akkor mindig vizsgálni kell a saját viszonyunkat a pénzhez, tágabb értelemben az aranyhoz, mert valami van, de nem az igazi.

Az arany története hosszú évszázadokon át egyben a pénz története is volt, és mindez megfordítva is igaz. Az, hogy ez a szép sárga fém kapta az általános értékmérő kitüntetett szerepét egyáltalában nem véletlen, ismert kémiai tulajdonságainak, szép küllemének, könnyű megmunkálhatóságának és főleg a nehéz kitermelésének, előállításának következménye. Kémiai tulajdonságai: nem oxidálódik, nehezen alakítható át kémiai vegyületté, viszont vegyületei rendkívül könnyen redukálhatók színarannyá.
Egyetlen fém, amely magas hőmérsékleten sem lép reakcióba az oxigénnel és a kénnel.
Nem reagál a szénnel, csak a tellúr¹ gőzökkel közvetlenül képez arany-telluridot.

Valószínűleg már a neolitikum (a kőkorszak későbbi része) óta ismeri az ember az aranyat. Ami biztos, hogy az egyiptomiak Kr. e. 3000 táján már felhasználták a pénzérmékben is.
Az aranynak ekkor még egyenes kapcsolata volt a Teremtő elvvel, vagy Forrásenergiával, nem mint ritka fém képviselt értéket, hanem mint materiális lehetőség, hogy az ember eljusson a VILÁGOSSÁGHOZ, a megvilágosodáshoz, övé legyen a VILÁG. Ennek feltétele, hogy uralja a saját életét.
Minden teremtésmítosz arról szól, hogy az Isten saját képére teremtette az embert, aki ezért maga is teremtővé válik. Ezzel azt a feladatot kapta, hogy életét, a létezését a saját uralma alá vonja a külső és belső lehetőségeinek együttes kihasználásával, alkalmazásával. Azt, hogy ezt mi módon, mennyire alkalmazzuk a saját szabad akaratunkon múlik. Szepes Mária az Aranyoroszlán című könyvében írja le azt, hogy az életünk során mentális alkímiát kell végezzünk: (ember)ólomból- (ember)arannyá kéne változnunk a végére.

A történelem során csak a Szabad embernek volt aranya. Mert ha rabszolgaként, jobbágyként jutott hozzá, rosszabb esetben az urát illette meg, jobb esetben megváltotta vele a szabadságát, és már nem is volt aranya, de az arany szabaddá tette.
De igazából az arany elsősorban nem érték volt, hanem a Nap bőségét, a Napistent képviselte itt a földön, tehát elsősorban spirituális tartalommal bírt, vagyis a Naphoz fűződő szimbolikus kapcsolata miatt tisztelték, ekkor az arany jelentette a kapcsolatot a földi élet és a halál utáni élet között.

Ez a hozzáállás több ókori népnél megtalálható. Pl. az egyiptomiaknál a piramis tetején lévő aranyból épített csúcsdísz, a piramidion az ég felé mutatott, mint megkövült napfénypászma ez  tette lehetővé, hogy a halott király könnyebben feljuthasson "apjához, Réhez", akivel közös jövőjét a piramisszövegek szavatolják. Egy legenda szerint a 4. dinasztia uralkodóit tevőlegesen is Ré nemzette egyik papjának feleségével.
A kelták ún. aranytorkot (nyakláncot) viseltek a csatákban, ez volt egyedüli dísze az öltözéküknek, hogy a halál esetén azonnal, az „arany útján” eltávozhasson a lélek.
A szkítáknál az Aranyút egy csillagászati időpont általi meghatározású zarándokút volt, mely azokat a jelentősebb templomokat érintette, amelyekben az aranyat spirituális szertartásokhoz alkalmazták.
Az emberek a kezdetek óta ismerték az anyagi és a szellemi világ közötti kapcsolatot, amely a fémek felfedezésével még jobban elmélyült.
Az égitestek nem isteneket szimbolizáltak, maguk voltak az istenek pl. a Holdistennő és a Napisten, de nem két különálló lényként, hanem összekapcsolt szellemi egészként. Az arany és az ezüst, mint fém, az ősi tudás szerint az égi istenek kiterjesztett szellemét jelentette. Ahhoz, hogy jobban megérthessük ezt a gondolkodást, képzeljük el, hogy életünk minden vonatkozásában a jó terméstől függ. A Napistent imádni, tisztelni kell a bőséges aratás érdekében.
Az arany a felfedezésével ezért nem egy élettelen tárgy volt, ami ragyog és visszaveri a nap fényét, hanem maga az Isteni Nap. Így aztán elképzelhetetlen volt, hogy mást is lehetne tenni az Isten egy darabjával, mint ismét felajánlani a Napistennek, és az ezüstöt a Holdnak. Ezeket a fémeket szent eredetük miatt, kezdetben csak az istenek dicsőítésére használták, bármilyen formában, ékszerek, serlegek, érmék formájában egyaránt. Ennek az ősi gyakorlatnak a mai maradványa, amikor a kutakba pénzt dobunk.

A cserekereskedelem kielégítő volt addig, amíg az emberek kisebb közösségekben éltek, a civilizálódás hatására, a hadseregek megjelenésével egyre nagyobb távolságok meghódításával ez működésképtelenné vált. A gyakorlati élet követelte meg, hogy egyéb, egységes eszközt alkalmazzanak az érték mérésére, ezek lettek a különböző fémérmék, melyek pénzként működtek.
Igazán csak az ipari forradalom idején vesztette el teljesen a pénz a kapcsolatot a szellemi világgal és került át teljesen az anyagi birodalomba, ahol ma is van. Itt, és ez okozta a törést az arany/pénz teremtő szentségében: Elvált egymástól a szellemi és az anyagi világ.

A ma rabszolgasága abban különbözik az ókoritól, hogy nem születünk rabszolgaként, ám azzá válunk. Ennek alapja az a HIT, hogy nincs elég pénzünk, sőt a világban sincs elég pénz ahhoz, hogy bőségben éljünk/élhessünk. Így történik, hogy „önkéntes” bilincseket veszünk magunkra, mint az adósság, és/vagy a hitel, melyek láthatatlanok, de erősebbek a valódi láncoknál.
Miért van a pénznek hatalma? Azért mert energia, amit a kollektív tudat irányít. Ahogy egyre nagyobb figyelmet szenteltünk a pénz kiadásának, elköltésének, felhalmozásának, a pénz egyszerűen átvette Isten(ek) helyét, magát a pénzt imádjuk és nem azt a szentséget, amit eredetileg jelentett.

A jelenleg is érvényben lévő magyar törvények alapján: az az arany, amit az állami pénzverdében állítottak elő, illetve a kiadott pénz, melynek fedezetéül szolgál, nem kerül a tulajdonunkba. Nálunk van, de nem rendelkezünk vele. Ergo: az állam aranya nem tesz szabaddá.
A modern pénz (az ősiekhez hasonlóan) lényegében egy elvonatkoztatás. Manapság a pénz legáltalánosabban használt fizikai formája a papír (bár a hitelkártya egyre gyorsabban terjed még virtuálisabbá téve az energiáját), az arany és ezüst lényegi tulajdonságait még mindig őrzi a pénz.
Ezért a mai világnézet alapján a legrombolóbb erő a pénz: hisz akinek van, meg akarja tartani, akiknek nincs meg akarja szerezni. Ez fűti a bűnözést, a korrupciót, háborúkat, éhezést, környezetszennyezést, a betegség ipart. Sem vallás, sem politikai megoldás nem tudott még megoldást erre a jelenségre.

Mindenkinek vannak a pénzzel kapcsolatos képzetei, érzetei, és ennek alapja amit a családból hozunk magunkkal. Szüleink, nagyszüleink megérték a húszas-harmincas évek nagy gazdasági válságát, az össznemzeti szegénység borzalmas időszakát. Ez a szegénység, és a hiány beállítódás formálta a pénzre vonatkozó gondolatainkat generációkon át. A tisztességes munkáért tisztességes bért elv nem működik, és az emberek többféle módon próbálják megemészteni ezt a tényt: a többség egyszerűen elfogadja, megpróbál azzal gazdálkodni, ami van. Néhány ember bűnözésre adja a fejét, elveszi magának azt, amiről úgy gondolja, neki jár. A törekvő eltanulja a gazdagoktól a leckét, és ha tud maga is belép a vagyonosok világába.

Viszont kétségtelen, hogy hozott anyagból dolgozunk, mert gyerekkorunkban olyanokat hallottunk, hogy a pénz nem boldogít, vagy  könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni a mennyek országába. De hallhattuk a Csak csalással lehet sok pénzhez jutni…; Ha nem így vagy úgy..., majd az utcán találod magad...; Aki dolgozik nem ér rá pénzt keresni…; Nem érsz semmit...; Értéktelen vagy...; Tehetségtelen vagy... ;
Sosem fogysz boldogulni...
... ezeket a bevésődéseket csak nagyon tudatos hozzáállással lehet elhagyni.
A mai pénz egy papírdarab, vagy már az sem, csak virtuális fogalom, amit értékkel ruházunk fel, mégis hihetetlen energia társul hozzá. Az a kérdés, hogy a papír/bankkártya hordozza ezt az energiát, vagy az, ahogyan gondolkodunk róla? Természetesen az utóbbi.

Russel Schofield (kvantumfizikus) szerint: a gondolat irányítja az energiát; az energia gondolatot követi. A gondolataink teremtik a valóságot, ami - ha elhisszük, ha nem-, hatalmas teremtő erő. Hogyan befolyásolhatom a gondolataimat úgy, hogy amit létrejön, - és nem csak a pénzzel kapcsolatban- az egységként működhessen? S ha sikerült mit kezdek vele?

A pénz a bolygó vérárama, mint a víz, keresztül folyik rajta, nincsenek határai, ám hatással van mindenre, amit megérint. Állandó mozgásban kell lennie, mint a vérnek az emberi testben.
Tény, hogy a pénz nem tiszta energia, mint pl. a szeretet, mert azt évezredek óta az emberi gondolkodás és tudatosság irányítja. A történelem során a kollektív intelligencia hozta létre azt a módot, ahogyan a pénz manapság mozog a társadalomban, ami mostanáig nem volt tudatos.
A pénz eredeti Teremtő (Isteni eredetű) energiája, mint vetítő eszköz, mára beszennyeződött. A harag, a félelem, rettegés, a kapzsiság, a mohóság, a düh, megkülönböztetés, gyűlölet járja át, amit azok az emberek éreztek, akiknek az adott bankó áthaladt a kezén. Úgy folyik végig a világon, hogy magával viszi e romboló erőket, és mindent megfertőz. Mivel a pénzt mindenki megérinti, átvesszük a negatív rezgéseket, és egyre inkább egészségtelenül viszonyulunk a pénzhez.
Ráadásul az aranyat/pénzt sötét páncéltermek mélyén, elzárva tartják, teljességgel megfosztva a Nap-i minőségétől, a fénytől elzárva, mert a felhalmozás falat emel, leblokkolja az energiáját. A pénznek szabadon kéne áramlania, de a félelem, mint egy érszűkület akadályozza az áramlást. Az emberek nagy többségében él a meggyőződés, hogy csak adott mennyiségű pénz létezik, továbbra is áldozatul esünk annak a logikának, hogy csak egy meghatározott létszámú ember rendelkezhet elegendő pénzzel (pareto elv: az emberiség 20%-a birtokolja a föld vagyonának 80%-át). Ahhoz, hogy bőségben éljen, ezért azt másoktól kell megszereznie... Nem mondok újat azzal, hogy többet hallunk a pénz hiányáról, mint arról az örömről, hogy bármilyen egy kicsit is, de jó irányba változtattunk vele az életünkön.

Gondoljunk csak arra, mit érzünk, látva, hogy mennyit fizetünk be adóra? Vagy amikor a folyószámlánkról közüzemi díjat utalunk, netán amikor a postán sorban állva vagyonokat „adunk fel”?  Már maga a kifejezés is azt sugallja, hogy feladjuk, lemondunk róla.
Pedig örömet kell éreznünk, mert megtehettük. Van miből!!! A VAN-ság állapotát alig-alig tudatosítjuk. Csak a NINCS az, amiről beszélünk!
Megnyugtató érzés mindenkinek, hogy szegénynek, gazdagnak egyformán nehéz a pénzhez való hozzáállásán változtatni. Hiszen a „gazdag” ember ugyanazt a félelmet érzi át, ha a pénze elvesztésére gondol, mint a szegény, ha nem jut hozzá, az eltérés a pénz mennyiségében van. Tehát a félelem foka különbözik, a fajtája azonos.
A szegénység és gazdagság meghatározás is nagyon viszonylagos. Szegény vagy gazdag az, aki annak érzi magát, saját megítélésünk kérdése. Szent-Györgyi Albert így fogalmazta meg:

"Gazdag az, akinek több a pénze, mint a vágya, és az a szegény, akinek a vágya több, mint a pénze… A boldogság titka nem az, hogy még többet szerezzünk, hanem az, hogy örüljünk annak, amink van, és hogy kitöltsük életünk üres kereteit ahelyett, hogy azokat tovább tágítanánk."

Nem hallottam még olyan vagyonos emberről, aki elégnek érezte volna vagyonát, és kevés olyan ember van, akitől ne lehetne elvenni valamit. Édesanyám mondása szerint: a szemfödélen nincsen zseb.

"Csak azt visszük magunkkal, amit cselekedtünk."

Tvrtko: pokoli történetek (Ruanda)

Fontos megérteni, hogy amennyiben a pénz energia, akkor mint ilyen végtelen.
Egyes emberekként módunk van arra, hogy megértsük ezt az új gondolatot, és megváltoztassuk a pénzhez, a pénz áramlásával kapcsolatos gondolkodásmódunkat.
Persze nehéz elhinni azoknak, akiknek nincs elég pénzük, hogy mindenki számára van elegendő. Nagy hitbéli ugrás kell hozzá és ez akkor sikerül, amint megváltoztattuk a régi gondolkodásmintát, ami eddig távoltartott a bőség gondolatától. Vérátömlesztéssel ér fel, ha saját hozzáállásunkon módosítunk, és a pénzt pozitív gondolatokkal társítjuk.
Ez a megváltoztatott gondolkodási mintánk lassan fog eredményt hozni, de az azonnali hatás lesz, hogy nem frusztrál, amikor a kiadásainkat fizetjük.
Tehát: amikor elismerjük, hogy képesek vagyunk negatív rezgésekkel áthatni a pénzt, akkor el kell fogadnunk, hogy meg is tudjuk tisztítani, sőt feltölthetjük pozitív erővel is.
Ez csak egyénileg, egyenként tehetjük meg, mert a világban semmit nem változtathatunk meg csak a magunk gondolkodását, hozzáállását. Amikor a szeretetet, örömöt, bőséget, tehát a pozitív érzéseket kapcsoljuk hozzá, pozitív irányba fognak változni a saját körülményeink is.
Ennek tükrében képesek vagyunk tudatosan irányítani a pénz-energia áramlását életünkben.
Javaslom, üljetek egy csendes időszakban, egy csendes helyen és beszélgessetek el az arannyal/ pénzzel, és hallgassátok meg a szív szavát!
Remélem, sikerült néhány ablakot kinyitnom, de legalábbis letisztítanom, hogy ez megtörténjen!

Köszönöm ezt az ajándékot, hogy katalizálhatom a gondolataitok átállítását, a pénzzel kapcsolatos viszonyotok megváltoztatását!

Pilisszentiván, 2018. július 04.

Szeretettel

Berecz Ildikó
A Honismereti- és
Kultúra Team vezetője

[1] A tellúr az oxigéncsoportba tartozó kémiai elem, rendszáma 52, a vegyjele Te, olvadékának a színe sötét, a gőze aranyszínű.

forrás:

Barbara Wilder: A pénz szeretet, Bagolyvár Kiadó Bp.2009.
Drunvallo Melchizedek:Az élet virágának ősi titkai I-II. Mandala Véda Kiadó, Bp. 1999.
Jaksity György: A pénz (könnyelmű) természete, Aliena Kiadó, Bp. 2005.
Jankovics Marcell: A Nap könyve, elektronikus könyvtár (http://mek.oszk.hu/05000/05092/)
Paksi Zoltán: Égi utak csillagüzenetei (előadás)
Paksi Zoltán: Szkíták aranya (előadás)
Papp Gábor: Angyali korona, szent csillag (előadás)
Vujity Trvtko:Pokoli történetek, Alexandra Kiadó, Bp.2014.

• Előző
• Tovább

Tweet