JELES NAPOK: JÚNIUS 29. PÉTER ÉS PÁL

„Péter és Pál (tudjuk) nyárban
Összeférnek a naptárban!

írta Arany János, a Filemile c. versében, és valóban közös (név)napjuk is van e szenteknek. Miért  szerepel olyan kiemelt helyen a naptárban Péter és Pál, mint amilyen a nyári napfordulóval kezdődő csillagászati hónap első dekádja?
Azért mert e nap kettejük igazi névünnepe, nem a januári Pál- és a februári Péter nap,  ugyanis a hagyomány szerint mindkettőjüket különböző években¹, de ezen a napon végezték ki Rómában.
Pétert keresztre feszítették: saját kérésére fejjel lefelé, mert nem tartotta illendőnek, hogy úgy haljon meg, mint Jézus. Pált lefejezték, mert őt, mint római polgárt, megillette az akkoriban tisztesnek tartott halálmód.
Ezért június 29-e Péter-Pál napja Szent Péter, az apostolfejedelem és Szent Pál, a népek apostolának közös ünnepe.
XVI. Benedek  pápa 2005-ben azt mondta erről a napról: A római egyházat alapító két apostol főünnepe egyben az Egyház egységének és katolikus voltának ünnepe is.

Péter apostol eredeti neve Simon volt (jelentése héberül figyelés, hallgatás, figyelem).
Apja Jona (Johannesz, Jónás) nevű halász volt, a Genezáreti tó melletti Betszaidából, s maga Péter és testvére is halász volt. A későbbi apostol megházasodott és Kafarnaumban telepedett le, anyósa házában élt, akit - az evangélium szerint- Jézus csodája gyógyított meg (Mk 1,29-31). Krisztus idejében is itt élt, aki elsőkként hívta tanítványául testvérével Andrással együtt.
Simon Jézustól kapta a Péter nevet (görögül Petrosz, arámi nyelven Kéfás, latinul Petrus, magyarul Péter) ami a kőszikla szóból ered. Jézusnak külön meg kellett magyaráznia a név jelképes értelmét, hogy miért, milyen értelemben nevezte őt sziklának: "Rád alapozom egyházamat!" Ez a teljhatalmat és felelősséget adó mondat közölte, hogy később Simonnak kell biztosítania az Egyház fennállását és egységét.
Állítólag  Jézus épp akkor kérte meg Simont és Andrást, hogy csatlakozzanak hozzá, amikor azok a halász hálót kivetették. A Biblia szerint ekkor a következőket mondta Péternek: „Gyertek, kövessetek, s én emberek halászává teszlek benneteket!”. (Lk 5,10).  Péter pedig ment, és Jézus egyik legbuzgóbb tanítványává vált; a megígért Messiásnak vallotta őt, és az Újszövetség alapján Jézus neki adta a mennyország kapuinak kulcsait.
Péter lett a legbuzgóbb tanítvány. Később hitetlenül fogadta mestere azon állítását, mely szerint meg fogja tagadni őt. („Ha mindnyájan megbotránkoznak is te benned, én soha meg nem botránkozom.”) Ekkor hangzott el Jézus ismert mondata, hogy „Azt mondom néked, ezen az estén, míg a kakas kukorékol, háromszor fogsz engem megtagadni.”
Miután Jézust letartóztatták, Péter a Biblia szerint ténylegesen háromszor tagadta le, hogy a tanítványa volt, csak hogy életét mentse. Kakas szókor hajnalban Péternek eszébe jutottak Jézus szavai, engesztelésül bűnbánatot gyakorolt, azután  misszióját.
Bár Péter nem mutatkozott a legmegbízhatóbbnak Jézus követői között, mégis Krisztus legbizalmasabb három embere közé számított, Jézustól már földi működésének idején megkapta a társai szószólójának szerepét.
A többi tanítvány nevében Simon cselekedett (Mk 8,32).
Halálával kapcsolatban több verzió ismeretes. Nero császár uralkodása alatt végezték ki a keresztény tanok hirdetése miatt. Pétert saját kérésére fejjel lefelé feszítették keresztre, mert nem akarta magát Jézussal egyenrangúvá tenni még a halálban sem. A vesztőhelyre vezető úton találkozott Mesterével és megkérdezte tőle: Quo vadis, Domine?, vagyis Hová mész, Uram?.²
Mások úgy tudják, hogy Péter a kegyetlen keresztényüldözés elől menekült el Rómából, majd megjelent előtte Jézus és a következő szavakat intézte hozzá: „Visszamegyek Rómába, hogy ismét megfeszítsenek”. Ezután Péter visszatért Rómába és alávette magát a vértanúhalálnak.

Napjainkban úgy hiszik, hogy Pétert a mai Szent Péter Bazilika helyén helyezték örök nyugalomra, ugyanis a bazilika főoltára alatt találtak egy másik oltárt, amelyet a legenda szerint Szent Péter halálának helyén állítottak. Az ásatások folyamán egy láb nélküli csontvázra bukkantak. A régészek szerint ez lehetett Szent Péter földi maradványa, mivel a római korban az volt a szokás, hogy a kereszttől a lábak levágásával választották el a holttestet.
Péter nem rendelkezett egy rabbi képzettségével (mint Pál), és heves természetűnek írják le, ugyanakkor lelkes, odaadó- és szolgálatkész volt, aki esetenként áldozata lett saját meggondolatlanságának, ingatagságának. Péter alakja kendőzetlenül áll előttünk az újszövetségi történések keretében, ahol olyan ember képe rajzolódik ki, aki kivételes szónoki képességekkel rendelkezett, "a szívét az ajkán hordta", irányítani, és vezetni tudta a többieket.  Azt Apostolok Cselekedeteiben számos csodatétel leírása erősíti meg küldetését és Krisztusról tett tanúságát, több, mint amennyi a pogányok apostolaként történő missziós működéséről ír. Az apostolok közt mindnél lángolóbb volt: meg akarta tudni, hogy ki az Úr árulója, mert – ahogy Ágoston írja – ha ezt megtudta volna, fogával tépte volna szét. Ő ment az Jézushoz a tengeren; színeváltozásakor is őt választotta ki az Úr; a mennyország kulcsait bízta rá Isten; bárányokat kapott Krisztustól, hogy legeltesse őket; pünkösdkor háromezer embert térített meg beszédével; meggyógyította a béna Aeneast, feltámasztotta Tabitát, testének árnyékával gyógyította a betegeket; Heródes tömlöcbe záratta, ahonnan rendkívüli módon szabadul és ismeretlen helyre távozott– írja róla Jacobus de Voragine. Lukács evangélista szerint elsőnek tanúskodott Jézus feltámadása felől.
Péter apostol a halászok és Róma védőszentje, oltalmazója az Egyháznak, a mindenkori szentatyának és a papoknak. Védőszentjüknek tekintették a halkereskedők, hálószövők, kulcsai miatt a lakatosok, esztergályosok, kapusok, felügyelők. Lábbetegségek, veszettség, kígyómarás ellen kérték oltalmát. attribútuma a kulcs, emellett a pásztorbot, a hal, a kakas.

Pétert mint apostolfejedelmet ábrázolják, Szent Pállal, Krisztus mellett, s római katolikus egyház egyik legfőbb szentjeként tiszteli. A katolikus hagyomány szerint ő volt az első pápa, de ezt a történészek és a keresztény teológusok is elvetik, mivel a pápaság intézménye csak jóval később alakult ki. Mégis az ő emlékére és tiszteletére viseli minden pápa a "halász gyűrűjét", amelyen Péter látható, amint bárkájából hálót vet ki.

Pál apostol az őskereszténység kiemelkedő egyénisége; a "tizenharmadik apostol"-ként is említik.
Családja római polgárjoggal rendelkezett és Benjámin törzséhez tartozott. Születésére vonatkozóan nincsen megbízható forrás, az valamikor i. sz. 4. és 10 között a kilikiai Tarsusban történt. A gazdag szülői házban Saul szigorú rabbinikus nevelésben részesült, jól beszélt görögül, megtanult héberül, majd Jeruzsálemben egy kiváló zsidó tanító tanítványa volt. Valószínűsíthető, hogy Jézussal egy időben tartózkodott Jeruzsálemben, de nincs bizonyíték arra, hogy találkoztak volna. Saul itt csatlakozott a farizeusokhoz és részt vett a keresztények üldözésében, akiket Jézus halála után eretneknek tekintettek. Midőn „gyűlölettől lihegve” Jeruzsálemből Damaszkuszba tartott, hogy fogságba vesse Jézus követőit, mert hittek Jézus Krisztus feltámadásában, az úton megjelent neki Jézus, s megkérdezte tőle: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” A damaszkuszi látomás - i.sz. 34 körül - okozta „Pálfordulás” után Saul összeomlott, tehetetlenné vált, megvakult, s magába fordult, három napig imádkozott és töprengett. Három nap elteltével a szíve elnyerte a hit ismeretét, majd megnyíltak szemei és látott.
Hosszú időbe telt, míg a keresztények elhitték a megtérését, a meggyőzés egyetlen feltétele az volt, hogy mindent valljon be. „Igen, Saul voltam, de Paulus lettem!” Ettől kezdve Pál az új vallás leghevesebb és legbefolyásosabb védelmezőjeként terjesztette a kereszténységet a Római Birodalomban misszionáriusi útjain. A nem-zsidók (pogányok) között olyannyira sikeres volt, hogy gyakran mint a „ körülmetéletlenek apostolá”-t (pogányok apostolát) emlegették. Pálhoz mérhető nagy szerepet senki nem játszott a kereszténység elterjesztésében. Így válhatott apostollá, majd vértanúvá.

Az Apostolok³ tevékenysége idején (i.sz 1.sz) a római birodalom egyesíti a Földközi-tenger térségének népeit saját uralma- és közigazgatása alatt. Egységes lesz a jog, a pénz, a mérték, a súly stb. Római utak kötik össze egymással a legtávolibb tartományokat. A kereskedés és a közlekedés virágkorát éli. Egységes nyelvet használtak, az úgynevezett koiné-görögöt. A Római Birodalomban élők népek a sors hatalma alól való megváltásban, isteni oltalomban reménykedtek, ezért ezek a körülmények döntő jelentőségüek van Pál életművében. Pál térítő tevékenységét megkeresztelkedése után három évvel kezdte meg. A zsidók közül azonban kevesen fogadták el Pál tanítását, de az úgynevezett pogányok tömegesen csatlakoztak hozzá, amit az apostolok előtt igazolnia kellett, mely szerint teljesítette küldetését. többek között, hogy Listrában meggyógyított egy bénát, egy ablakból kiesett ifjút feltámasztott,  és sok más csodát, ami nevéhez fűződik. Málta szigetén vipera marta meg a kezét, de nem ártott neki, sőt: lerázta magáról a tűzbe. Állítólag mindazok leszármazottai, akik ekkor szállást adtak Pálnak, védve voltak a mérges kígyóktól, ezért amikor fiaik születtek, az apák kígyókat tettek bölcsőjükbe, hogy kipróbálják, valóban az ő fiaik-e.

Műveltsége, több nyelv ismerete Jézus minden tanítványánál alkalmasabbá tette, hogy a legkülönbözőbb fölfogású és képzettségű emberek számára érthetővé tegye az evangéliumot. Zsidó volt a zsidóknak, görög a görögöknek, mert kiválóan birtokolta a teológiai érvelés képességét (2Kor 12,1). Korintusból írta Pál legjelentősebb levelét a római egyházközséghez, ami tulajdonképpen egy fordulópontot rögzít. Pál a birodalom keleti felében lezártnak tekintette misszióját, Rómán keresztül akart tovább menni, hogy Hispániában térítsen, ám ez a levél lett a teológiai végrendelete lett. Mindent összefoglal, ami a térítéssel eltelt két évtizedben teológiailag kiforrott benne, miszerint a megigazulás egyedül csak a hitből lehetséges, a bűn és a halál alól való szabadság Isten műve Jézus Krisztusban.
Ugyanakkor Pál fölemészti magát ,,az ige terjesztésében''. A gyenge és beteges ember mintegy hatezer, fáradságosan megjárt kilométer után végigtekint az Úr keresztútjának követésében eltelt életén.
Térítő munkája mellett jelentős írásbeli hagyatéka is. Az Újszövetség huszonhét könyvéből 13 - 14 tulajdonítanak Pálnak, valamint hét levél szerzőjeként minden forrás őt jelöli meg. Levelei azt is elárulják, hogy küszködött az új megismerésével és a fogalmakkal. Előfordul, hogy félbehagy megkezdett mondatokat, mert nem sikerült az először gondoltakat szavakba foglalnia.

Nevével számos apokrif iratot is kapcsolatba hoztak, mint pl. a Pál apokalipszise, ami a 3. század elején keletkezett, s Pál túlvilági tapasztalatait foglalta össze. Ezt Dante is felhasználta az Isteni színjátékában. Ebből az időből származik Pál és Seneca egymásnak írt levelezése is, illetve a Pál cselekedetei című irat, ami kiegészíti az Apostolok cselekedeteinek leírását, és beszámol Pál vértanúságáról. Pál leveleit tollba mondta, de a hitelesség megerősítéseként saját kezűleg írta alá.
Amikor a harmadik apostoli útján visszatérőben megérkezett Palesztinába, ellenfelei elhíresztelték, hogy pogányt vitt magával a szentélybe, ezzel a templomot megszentségtelenítette, ami halálbüntetéssel járt. A templom kapuit bezárták, és a fölzajdult tömeg meg akarta Pált kövezni, ám a megjelenő a római parancsnok leállította a lincselést. Pált hivatalosan letartóztatta, és elküldte Cézáreába a helytartóhoz, hogy ő ítéljen fölötte. Ekkor Pál kijelentette: ,,Római polgár vagyok. A császárhoz föllebbezek!'' ezért Rómába vitték. Nem ismertpontosan melyik évben (66, 67?) végezték ki ott, de ismert a helye, ahol lefejezték a Rómából Ostiába vezető út harmadik mérföldköve mellett. Egy legenda szerint, hogy azon a helyen, ahol szent feje a földre hullt, három forrás fakadt. Jelképezve azt az élet-folyamot, amely Pálon át a világba áradt. Ezért lett attribútuma a kard, mellyel lefejezték.
Pál apostol történelmi érdeme, hogy egy zsidó szektából a kereszténység világvallássá lett. Ő rakta le Krisztus isteni mivoltáról és egyedül a hit általi megigazulásról szóló teológiai alapvetést, ami nagy hatással volt mindegyik későbbi keresztény teológusra Szent Ágostontól, Aquinói Szent Tamáson keresztül Luther Mártonig és Kálvin Jánosig.
Néhol azt találjuk, hogy Pál kisebb Péternél, néhol pedig, hogy nagyobb, vagy egyenlő. Valójában kisebb a méltóságban, nagyobb a prédikálásban, és egyenlő a szentségben.

Péter-Pál napja ősi nagy ünnep. A hívő nép megtiszteli és illendően számon tartja, de nincsenek azonban olyan liturgikus sajátosságai, amelyek szakrális jellegű népszokásokat ihlettek volna. Hagyományviláguk így szegényes és másodlagos. Ugyanakkor a magyar néphagyományban is feltűnik Péter alakja, a vallásos mondáink egyik legfőbb hőseként a gyarlóságaiban, de jóravalóságában is annyira emberi apostol, aki Urával a földön, a világi nép között vándorol. Kíváncsiságával, akadékoskodásával sokszor az emberiség képviselőjének tetszik, aki a teremtés és a természet titkait, érthetetlen furcsaságait, az embersors nagy bökkenőit iparkodik kifürkészni, megérteni. Sokszor elégedetlen azzal, amit lát, tapasztal, végül azonban mindig belátja, hogy Mesterének van igaza, ő tud és intéz mindent a legbölcsebben. Népmeséinkben, tréfáinkban mint a mennyország bölcs, tapasztalt kapusa tűnik föl, szinte ő dönti el, hogy ki érdemes az üdvösségre.
Péter-Pál napi szokás e napon a búzaföld felé vezető úton szalmát gyújtani, amit Péter-Pál tüzének neveznek. A gyerekek körültáncolják rigmusokat mondanak, és átugorják a tüzet. A szalma, és az égő szalma a Napnak („aki” gabonaisten is volt eleink szemében) az arany sugarait szimbolizálja, s azért az úton gyújtják meg, mert aratás kezdetén a Nap az égi Szalmásúton jár.
Péter-Pál napját még a nagyvárosi köztudat is az aratás (betakarítás) kezdőnapjaként tartja számon. A magyar nyelvterületen általában úgy tartották, hogy ezen a napon szakad meg a búza töve, jelezvén, hogy aratható a búza, s kezdődhet az aratás.
A népi megfigyelések szerint e napot követően vette kezdetét az igazi nyár.
Péter-Pál ünnepének - aratók miséjének is nevezett- nagymiséjén több helyen áldás kértek az aratásra, és volt, ahol megáldották az aratószerszámokat is.
Ilyenkor a Nap az Orion csillagkép felett jár, az Orion övének nevezett csillagok név változatának egy egész csoportja az aratásra utal: Kaszáscsillag, Kaszahúgy, Egészkenyér, Félkenyér, Gyűjtők, Marokverők, Rendcsillag, Rónaőrző.

Pilisszentiván, 2018. 06. 28.

Szeretettel
Berecz Ildikó
A Honismereti- és
Kultúra team vezetője

[1] valószínűleg i. sz. 66-ben Pált és 67-ben Pétert
[2] Henryk Sienkiewicz, lengyel Nobel-díjas író Quo vadis című regényében olvashatunk erről.
[3] A keresztény hagyományok szerint az apostolok azok a férfiak, akiket Jézus választott maga mellé, s akikkel küldetését együtt végezte. Maga az apostol szó görög eredetű és küldöttet jelent. Az apostolokról elsősorban a Bibliában olvashatunk – az evangéliumokban és az Apostolok cselekedeteiben. Jézus tanítványai, a kiválasztottak, tizenketten voltak. A tizenkettes szám utalhat Izrael tizenkét törzsére. Az apostolok névsorát a három szinoptikus evangélista sorolja fel, ám közöttük találunk apróbb eltéréseket.

forrás:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Pal_apostol
https://hu.wikipedia.org/wiki/Peter_apostol
http://www.magyarkurir.hu/hirek/peter-es-pal-apostol-uennepe
Diós István: A szentek élete
Magyar katolikus lexikon
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium I.
Jankovics Marcell: Jelképkalendárium
Jacobus de Voragine: Legenda Aurea

• Előző
• Tovább

Tweet