SZENT RÓKUS

Szent Rókus (franciául: Saint Roch), született: Montpellier, 1340–1350 között, elhunyt Voghera, Itália, 1379. augusztus 16. Ünnepe a halála évfordulóján van.

Szent hitvalló, csodatévő ferences rendi szerzetes, konkrétan a pestisből gyógyulók védőszentjeként tisztelik, általánosan a gyógyítók, ezért az orvosok és kórházak védőszentje is.

Életéről kevés adat áll rendelkezésre. A dél-franciaországi Montpellier-ben, valószínűleg a Delacroix családban, idős, gyermektelen szülőktől – Jean és Libère – csodával határos módon született, a mellén egy piros, kereszt alakú jellel, amiből anyja különleges sorsot jósolt neki, aki különösen mély vallásos nevelésben részesítette.

A helyi egyetemen egész Franciaországból érkezett fiatalokkal tanult együtt. Szülei már előbb Rókus fiatal korában meghaltak. Húszévesen, pénzzé tette örökségét, majd azt szegényeknek és ispotályoknak ajándékozta.

Elzarándokolt Itáliába, ahol akkor pestisjárvány tombolt, a kórházban ápolt először pestises betegeket. Ezután több itáliai városban gyógyított, Rómában és Piacenzában is tevékenykedett. Érintésével és a kereszt jelével gyógyított meg pestisből¹ számtalan embert, többek között egy bíborost, aki az akkori pápa² fivére volt. A temetetlen holtakkal zsúfolt utcákon, emberfeletti munkát végzett.

Piacenzában maga is megkapta a pestist, és hogy másokat meg ne fertőzzön, a város melletti erdőben, egy barlangban húzódott meg. A közelben ma is élő forrás fakadt. A legenda szerint előbb egy angyal, majd egy hozzászegődött kutya ápolta: kenyeret hordott neki, és sebeit nyalogatta, ezért ábrázolásainak állandó szereplője. Miután felgyógyult, visszatért Vogherába, ahol kémkedés gyanújával börtönbe vetették. Ötévi raboskodás után, lényegében ismeretlenül halt meg, két évtizeddel az 1368-as, nagy pestisjárvány után.³

1485-ben földi maradványait a velenceiek ellopták Montpellier-ből, és Velencébe vitték. Megalapították a Szent Rókus Társaságot (Scuola di San Rocco), melynek tagjai az ő védnöksége alatt betegek gyógyításának szentelték magukat. Hasonló intézményeket: Rókusnak szentelt templomokat, s hozzájuk kapcsolódó közkórházakat ettől az időtől kezdve Európa más országaiban, így hazánkban is alapítottak.⁴

Nevezetessé az tette, hogy amikor 1414-ben Konstanzban ütötte fel a fejét a pestis, egy ottani szerzetes megemlítette, hogy tud a montpellier-i gyógyítóról, ezért a város vezetői elrendelték, hogy képmását hordozzák végig az utcákon. A dühöngő járvány épp oly hirtelen szűnt meg, ahogy támadt, és Rókus nevét az egész keresztény világ megismerte.

A 14-16. századi Dél-Franciaországban és Észak-Spanyolországban sok ház homlokzatára kerültek fel a V. S. R. betűk (Vive Saint Roche - Éljen Szent Rókus!), hogy oltalmazza az ott lakókat a pestistől. A „fekete halál” aratása a XIV. században volt a legszörnyűbb Európában, de Rókus csak a rákövetkező században lett a pestisesek elismert védőszentje.

Érdekesség, hogy bár halála 29-39 éves korában (öt év fogság után)  történt, ábrázolásai jóval idősebbnek mutatják.

Nevét viselő települések

• San Roque andalúzai város, Spanyolország
• Sveti Rok dalmát település, Horvátország
• San Rocco, Velence, Olaszország
• Rókus Szlovákia
• Rókus városrész Szeged

Tisztelete 1420 körül Montpellier-ben kezdődött, s nagyon hamar egész Észak-Itáliában, főleg Piacenza környékén elterjedt. 1477-től sorra alapították a Szent Rókus társulatokat betegápolásra, főleg járványok idején. A 15. század végétől a tizennégy segítő szent között járványok ellen hívták segítségül. A 16-18. században az egyik leginkább tisztelt szent volt Európában. Rókust Szent Sebestyén, illetve Szent Kozma és Damján orvosszentek⁵ társaságában is ábrázolták. Zarándok köntös a ruhája, kezében bot, a vállán kobaktök és tarisznya, fején széles karimájú kalap. A ruháján-, és vagy kalapján jakab-kagylóval ábrázolják, holott az nem illetné meg, hisz nem járt Santiago de Compostelában.

Magyarországon sok helyen fogadott ünnepként ülték meg napját, mert tapasztalták segítségét. A magyar nép körében Rókus mindenestül átvette a zarándok Szent Jakab helyét.

Pilisszentiván, 2016. Új kenyér hava 12.
Szeretettel,
Berecz Ildikó
Az Életfa Program Honismereti-
és Kultúra szirmának vezetője

[1] 1367–68. évi járvány Európa lakosságának több mint 1/3-a halt bele.
[2] V. Boldog Orbán (1309/1310, Grizac – 1370. december 19., Avignon) a katolikus egyház 200. pápája.
[3] Életrajzi adatait csak nemrégiben korrigálták 1295–1327-ről. A franciák szerint 1340-ben született, az olaszok szerint 1346 és 1350 között. Halála augusztus 16-án, keddre van a börtönnaplóba bejegyezve, ami 1327-re csak a Gergely-naptár szerint volna igaz, a Julián naptárban vasárnap. A régi kalendárium szerint ez a nap 1379-ben esett csak keddre akkoriban.
[4] Pesten 1796–98 között épült fel, ma is ezen a néven működő eredetileg járványkórház.
[5] A magyar Szent Koronán is ott a zománcképük

Források:
Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium

• Előző
• Tovább

Tweet