AZ ANYANYELV NEMZETKÖZI NAPJA - FEBRUÁR 21.

A Földön ma mintegy 6000 nyelvet beszélnek az emberek. Ezeknek körülbelül a felét veszély fenyegeti. Egyes becslések szerint minden évben 10, őslakók által beszélt nyelv hal ki. A folyamat feltartóztathatatlannak tűnik…

Történt egyszer, 1952-ben - az akkor még Pakisztánhoz tartozó – Bangladesben, hogy az állam egyetlen hivatalos nyelvévé az urdut nyilvánította a központi hatalom, noha a bangladesiek anyanyelve nem az urdu, hanem a bengáli volt. Az önkény ellen, anyanyelvük védelmében fellázadtak a diákok. Február 21-én Dakkában a rendőrök összecsaptak a tüntetőkkel, és öt diákot megöltek. Banglades javaslatára az ENSZ 1999-ben nemzetközi anyanyelvi nappá nyilvánította február 21-ét.
Miért olyan fontos számunkra anyanyelvünk? Ez racionálisan talán nem is olyan egyértelműen magyarázható. Nelson Mandela ezt mondja erről: „Ha egy emberhez olyan nyelven szólsz, amit az ért, ez azt jelenti, hogy az értelméhez szólsz; ha viszont az anyanyelvén beszélsz hozzá, ez azt jelenti, a szívét érinted meg.”
A magyar nyelvet beszélők számára - itt Európa közepén- létkérdés az anyanyelv ügye. Két magyar ember közt egyetlen közös nevező a magyar nyelv, amely nemcsak egy a sok közül a nyelvek tengerében. A magyar nyelv egy egészen másfajta, ősi, szerves és komplex gondolkodásmód is.

Teller Ede (1908-2003) magyar atomfizikus, aki 95 évéből 77-et külföldön élt és alkotott, így nyilatkozott: „...ha nem Ady teremtő nyelvén ismertem volna meg a világot, aligha vittem volna többre egy átlagos középiskolai tanárnál."

Berzsenyi Dániel (1776-1836) költő mindenkinél hamarabb fedezte fel nyelvünk ősiségét. Utánanézett a közkeletű előítéletnek, miszerint szavaink sokasága kölcsönzés más nyelvekből. Kutatásainak eredményeként arra a következtetése jutott, hogy „a magyar nyelv tán az egész óvilág nyelveinek gyökere és anyja, mert nyilván tapasztalám azt, hogy a legközönségesebb természeti tárgyoknak nevezeteit… még az egészen idegennek vélt európai nyelvekben is általában magyar gyökerekből lehet származtatni."

Végül álljon itt egy gondolat az egyik legnagyobb angol írótól, G. B. Shaw-tól (1856-1950):

"Őszintén mondom, az anyanyelvemen nagyon sokszor képtelen vagyok érzéseimet és gondolataimat teljes pontossággal visszaadni. A mi nyelvünk gazdag, nagy és praktikus, de viszonylag fiatal… Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit. A magyar nyelvben a propozíciók használata helyett a legtöbb szó végét óriási variációkban változtatni lehet. Ez a művelet a legkisebb érzelmi rezdülést is képes kifejezni és hűségesen visszaadni.”

Látható tehát: van mit ünnepelnünk február 21-én.
Legyünk tudatában: szerencsések vagyunk!

Pilisszentiván, 2016.  Jégbontó  hava 20.

Szeretettel:
Acél Anna
Az Életfa Program
Honismereti- és Kultúra szirmának tagja

• Előző
• Tovább

Tweet