TÁBORBAN EGY FEHÉR VITORLA II.

Mi is volt még a táborban? Bátorságpróba! Ne ijedjen meg senki, nem tűzben jártunk, és nem is ugrottunk szakadékba. Édesszülőm szerint ugyan az a bátorság, ha az engedélyem nélkül használja a kedvenc tusfürdőmet, de nekünk táborlakóknak kicsit mást jelentett! Mi a vaksötétben kerestük az eldugott labdákat, közben megállapítottuk, hogy nem nyernénk csendkirály játékotJ. De hát nem lehet ezt másként! Ugye?

Nem maradt el a medencézés sem, úsztunk, fürödtünk, vizeztünk, merültünk, és úgy szeltük a habokat, mint hentes a párizsit (made by apapapa). Kicsit sajnálom, hogy nem tudtunk többet a hullámokban tartózkodni, hiába, nem minden papsajt (azt se tudom mi az, de biztosan értékes lehet).

Rengeteget beszélgettünk egymással és egymásról, összeÉletfáztuk magunkat, megismerkedtünk az alapokkal, mi is ez, mi is az, mit jelent, mit ad, mit kér és mit ér…

Megérkezett hozzánk Zoli bácsi is, nekünk már csak A PROFESSZOR ÚR marad, aki annyi de annyi felszerelést hozott magával, hogy azt se tudtuk, mit nézzünk így hirtelen… Persze az irányításával kiderült mit fogunk látni, úgyhogy megkukkoltuk mikroszkópon át a világot, ehhez gyűjtöttünk némi megtekintenivalót, a beszerzés módját szerintem felesleges leírniJ. Érdekes volt látni mindazt, amit szabad szemmel nem lehet. Zoli bácsi pedig mesélt, oktatott, nevelt, tanított. Már itthon esett le a tantusz, hiszen engem tanítottak a szünidő alatt, mégpedig suttyomban, úgy, hogy észre sem vettem! Ennek az lesz a vége, hogy suliba is magammal viszem Zoli bácsit! Is.

Az időjárás hol ilyen volt, hol olyan, de minket nem igazán foglalkoztatott mi történik odafent, hiszen állandóan jártunk-keltünk. Feltérképeztük Beregdarócot, körbejártuk a falut, néztünk gólyákat, borzasztóan sok fehér szmokingos madár van a környékenJ. Picit ismerkedtünk a művészettel, megnéztük a régi-régi templomot, ahol egy tonna érdekességet és népművészeti dolgot láttunk. Lovaskocsiztunk vagy a lovak emberkocsiztak ezt még nem tudjuk. És eközben állandóan nevettünk. Így visszagondolva, alig van olyan hely, ahol ennyi nevető felnőttet lehet együtt látni egyszerre egy helyen. „Tökjó” volt, hogy mindent velünk csináltak, a fotókon is jól láthatóJ, hogy bizony ha szaladni kellet szaladtak, ha menni kellett mentek, és ha szeretni kellett, hát szerettek is! De nagyon!

Nem tudom jobban leírni milyen volt a tábor, csak így: nem akartam hazaindulni!!!!!! Ismerem a mondást, mindenhol jó, de legjobb otthon. De ez most nem igaz! Beregdaróc várj meg, jövőre is érkezem! És Marika néni, Erzsike néni, Ilike néni, András bácsi, Zoli bácsi, Tomi bácsi, várjatok Ti is! Ha nem gond… Én jönnék! Már most!

Sziasztok, csókolom!

Viktor

ui: és köszönöm szépen!

• Előző
• Tovább

Tweet