AZ ORSZÁG LEGJOBBJAIKÉNT, MAGYAROKKÉNT SVÁJCBAN

5. rész: A KORONA!!!!

Hát, hogyne koronaként említeném az 5. napot?! Benne elérkezett az a nap, amiért is igazán ez az 5 napos luxus utazás létrejött, az a nap, ami a 86 éves Just történelem egyik legjelentősebb mérföldköve, és generációkon átívelő jövőjének biztosítéka: a fantasztikus új gyárépület átadási ünnepsége!

Izgatottan jelentkeztünk ki a szállodánkból, hogy az után buszra szálljunk, és elinduljunk St. Gallenbe.
A Santispark nevű varázslatosan szép szálloda várt bennünket, fehérbe öltözött halljával, a benne ébenként ragyogó fekete zongorával, a mosolygós személyzettel, és a pazar, kényelmes, erkélyes szobánkkal!

Színezte a képet, hogy aznap volt a júliusi hónapunk utolsó munkanapja, így duplán izgalmas napnak néztünk elébe: zártunk egy hónapot, és nyitottunk egy új fejezetet...

Volt időnk szépen elkészülni, 2 hajtincs szárítás közben egy-egy telefont elintézni, az itthoni munkatársakat segíteni... azért kellett koncentrálnom, nehogy a hajformázót emeljem a fülemhez....

A hallban aztán nem is volt más dolgunk, mint rácsodálkozni a szebbnél szebb nemzetközi társaságunkra: ünneplőbe öltözött, mosolyt mosolyba öltő Just világunkra!

Ismét buszra szálltunk, hogy elvigyen minket Walzenhausenbe, a Just bölcsőjébe! Érezhető volt mindenkin a várakozás teli izgalom, mindenki tekintete a busz ablakára tapadt, vajon mikor tűnik fel a távolban az új gyár.

És feltűnt!!!!!!
Hatalmas fehér sátor óriásokkal szegélyezett út, mind-mind már az ünneplőket várta!

Ahogy kiszálltunk a buszból, hát persze, hogy azonnal lefotóztuk egymást Erikával a gyár előtt! Felemelő pillanat volt!

A következő percek varázslatosan hasonlítottak a megérkezésünk perceihez: fotósok kereszttüzében, hosszú, vörös szőnyegen vonultunk be!
A gyár bejáratánál maga az egyik tulajdonos, a cég alapító Ulrich Jüstrich egyik unokája, Marcell Jüstrich fogadott, és üdvözölt nagy szeretettel bennünket!

Ez után nem is volt más dolgunk, minthogy pezsgős pohárral a kezünkben üdvözöljük a többieket, ismerkedjünk, beszélgessünk az akkor érkező új vendégekkel, rácsodálkozzunk a rég nem látott barátokra...

Hamarosan, ünnepélyes keretek között elkezdődött a ceremónia. Nagyon emelkedett volt a hangulat! Végigpörögtek a történelmi idők, a múlt, riport a tulajdonossal, a gyár megszentelése, a szalag elvágásának pillanata mind-mind belénk égett... Igen...

Végigfutott rajtunk az a borzongató jó érzés, hogy bizony, egy-egy téglájában személy szerint a mi munkánk is benne van, egy falában pedig a mi hazánk, a mi Életfa Programos hozzájárulásunk adja a szilárdító kötőanyagot...

Az ünnepélyes percek után elindult a tömeg, kezekben a pezsgős poharakkal, koccintás, ünneplés, határtalan öröm!
Újdonsült francia barátaink azzal tiszteltek meg bennünket, hogy megkerestek az ország igazgatójukkal, hogy bemutathassanak minket egymásnak.
Örömmel ragadtam meg az alkalmat, hogy összeismertessem a francia vezetőt az ünnepségre érkező cégvezetőmmel, Schmidt Ferenccel.
Micsoda öröm!
Egymás után jöttek Hansueli Jüstrich, Marcell Jüstrich, Michael Rottstock, hogy csak néhányukat említsem, koccintani, egy-egy közös fényképre összeállni.
Nagy megtiszteltetés volt, mondhatom. Hazánknak, A Programunknak.
Rajtunk keresztül...

Kis csoportokban aztán, védőruhába öltözve, elindult a társaság a szervezett gyárlátogatásra!
Patyolat tisztaság, hatalmas termek, ultramodern, automatizált gépsorok, a fogadásunkra több nyelven is felkészült profi szakemberek...

Mindezek után már "csak" a fergeteges zenés műsor, a gálavacsora volt hátra.
Újra kedves asztaltársaságba kerültünk, örömmel koccintottunk a hozzánk odalátogató különböző országok igazgatóival, élveztük nem csak a finom falatokat, hanem a kitűnő hangulatot, a jó zenét, amire ahogy csak alkalom adódott, az egész asztalunk azonnal táncra is perdült!

Hamar eltelt ez a néhány ünnepi óra... Élményekkel, és a búcsúzáskor újra ajándékcsomagokkal gazdagodva szálltunk fel a buszunkra, hogy jól szívünkbe és emlékeinkbe véssünk minden itt, és az 5 nap alatt megélt ünnepi pillanatot, hogy aztán itthon mesélhessünk róla, átadhassuk még ha csak töredékét is annak, ami igazából felejthetetlen...

Erika így élte meg:
Ötödik nap: már nagyon vártam az új gyár átadását!
Mercedes busszal vittek, bíbor vörös szőnyegen vonultunk be.. Akkor kezdtem érezni, felfogni hogy hol is vagyok... Mondta is Ildikó, hogy lassan menjünk, ne siessünk, éljük meg a pillanatot, "élvezzük az utat!"
Hát... ahogyan fogadtak, felemelő érzés volt!

Csodálatos érzés volt látni, mikor a tulajdonosok, Marcell és Hansueli Jüstrich úr meglátták Ildikót, odajöttek, megpuszilták, megölelték, s miután Ildikó bemutatott, mesélt a munkámról, az eredményeimről, utána engem is!

Olyan büszke voltam az én szponzoromra! Mindenki ismerte, szerette őt, óriási tekintélye van! Minden nagy ember köszöntött bennünket!
Közös fotókat készítettünk! Micsoda megtiszteltetésben volt részem: én meg a gyár tulajdonosa, utána a gazdasági igazgató jött oda hozzánk, bújt oda, hogy ő is benne legyen a fotóban...

A megnyitó ünnepségen csupán négy asztal volt, ahol ülni lehetett. Mi az első asztalnál foglaltunk helyet, ahol már Igazgató Úr, aki az ünnepségre érkezett, várt bennünket.
Utána következett a gyárlátogatás, majd színvonalas vacsora volt, műsorok, távozáskor pedig hatalmas doboz Just termékekkel teli ajándékot kaptunk.
Olyan csodálatos perceket, napokat élhettem át, amit szóban nem is igazából tudok leírni... Csak érezni... Örökké bennem marad.
Boldog vagyok! Lelkem ragyog! Köszönöm Ildikó!

S hogy mi jöhet még ez után? Mert igen, van még folytatás... A következő 6., egyben záró részben vár majd Rád..

Sok szeretettel írtuk:
Szilágyi Ildikó és Kozma Erika
Napsugár Csapat

• Előző
• Tovább

Tweet