Családommal átmenetileg Bocskaikertben lakunk. A mai napon éppen ideiglenes otthonunk felé hajtottam a két fiammal, amikor Debrecent elhagyva egy stopposra lettünk figyelmesek. Eszembe jutott, hogy annak idején én is mennyit álltam az utak mentén, kezemet lengetve. Bizony – bizony! Egy 36 éves, 2 gyermekes családapának is van múltja J. Felvettük és elhoztuk, ameddig tudtuk.
Szóval annak, hogy egyetemista koromban sokat stoppoltam, főképpen az volt az oka, hogy gyakran jártam barátokkal Erdélybe. A belföldi vonatjegyeket meg tudtuk fizetni, hiszen igen nagy kedvezményt is kaptunk, azonban a határátlépések során érdemes volt az ingyenes megoldást használni, mert a nemzetközi vonatjegyek akkoriban többszörös áron voltak csak kaphatóak. Jellemzően ki is ürültek ezek a vonatok a határállomások között, néhány olyan utas maradt a szerelvényeken, akik vesztegetéssel vágták át a magas költségek a Gordiuszi csomóját. Nagyon sok szociológiai tapasztalatot szereztem így, hiszen a sofőrökkel beszélgetni is lehetett. Sokukra máig is emlékszem.
Így kerülhetett sor arra, hogy az egyébként Budapestről induló Korona expresszre Nagyváradon váltottunk jegyet este 11 órakor, majd reggel 6-kor szálltunk ki Brassóban. Berettyóújfalutól Nagyváradig stoppal mentünk.
Egy emlékezetes utazásom visszafelé volt, amikor egy éjszakai vonatút után Arad főteréről taxival mentünk ki a Tornya – Battonya határátkelőre (dzsentri világ), majd a magyarországi oldalon egy nyugdíjas házaspár vitt el bennünket Szegedig.
Ilyen esetekben persze egy út tarthatott odafelé 8, visszafelé 2 óráig.
Mi az érdekes ebben?
Sok minden. Főleg az, hogy persze azóta (90-es évek végéről beszélünk) mennyit esett a bizalmi szint a társadalomban. Sokkal kevesebb stoppost látok, az őket felvevő autósok száma is megcsappant. Persze: sok a rossz hír (igaz, már az én időmben is volt), valamint az a vélemény, hogy miért nem vonattal megy az illető?
Akkoriban, mikor én álltam az út szélén, azt tapasztaltam egyébként, hogy szűkebb hazámban, a Tiszántúlon szívesen vesznek fel stopposokat az emberek és még jól is állnak hozzájuk – Szabolcsban különösen feltűnő volt az emberbarát hangulat.
Érdekes az is, hogy természetesen mennyit változott az időhöz való hozzáállásom. Most, ha Budapestre megyek, az a magammal szemben állított elvárás, hogy 7-kor nem a lakásból kell kilépnem (első munkahelyemen, mikor pontban 6 órakor megérkeztem, azt a jogos visszajelzést kaptam, hogy időre nem megérkezni kell, hanem munkaruhában állni a munkaterületen), hanem már az autópályán kell lennem (ahol egyébként stoppolni is nehezebb), és 8.55-kor már az ottani célponton vagyok, aminek kommunikációs ereje van (l. Tonk Emil előadása a pontosságról.) Nyilván egy stoppos nem tud pontos érkezési időpontot ígérni.
Mindenesetre a stoppolásnak komoly üzleti filozófiai üzenetei is vannak. Melyek ezek?
- Amikor kiállsz, nem tudhatod, hogy már az első autó megáll-e, vagy több tucat el fog menni és ott maradsz sötétedésig, amikor már nagyon sokat csökkennek a esélyek.
- Ha elég kitartó vagy, sikerre vagy ítélve, előbb – utóbb valaki meg fog állni (akár valaki, aki már másodjára jár arra és megsajnál, hogy még mindig nem vett fel senki): még senki nem maradt örökre az út szélén!
- Nem tudhatod, hogy az illető sofőr a végcélodhoz visz, vagy csak a következő faluba, de közelebb visz a célodhoz, az biztos
- A sofőrök helyenként bölcs élettapasztalatokat osztanak meg veled, hallgasd meg őket
- Érdemes nagy forgalmú úton stoppolni, hiszen ha kevesen járnak arra, eleve kevesebb autós jön szóba, aki felvehet
- Vágj bizalomgerjesztő arcot, ha megijednek tőled, nem fognak megállni
- Légy egyértelmű szándékodban: ha nem világos, miért vagy ott, akkor elmennek melletted
- Olyan helyen kell „lengetni”, ahol van lehetőség félreállni
- A csajoknak jobban megy, de a férfiaknak sem reménytelen!
Hogyan fordíthatnám le mindezeket a kedves munkatársak számára?
- Amikor Just–Nahrinos munkába kezdesz, a siker lehet gyors, de érkezhet később is. Ebben a közösségben mindkettőre volt már példa. Mindkét esetben dolgozni kellett érte.
- Ne hagyd abba, és hidd erős hittel, előbb-utóbb sikerülni fog!
- Akárkivel találkozol, vedd komolyan! Rendszered akkor értékes, ha többen építik kisebb – nagyobb mértékben: a messzi célhoz több állomáson keresztül vezet az út
- Tanulj a munkatársaidtól!
- Tudatosan építsd kapcsolataid!
- Építs tudatosan bizalmat! Szándékaid legyenek tiszták!
- Légy nyílt céljaidat illetően! Értsék az emberek, hogy merre kívánsz haladni!
- Olyankor szólítsd meg az embereket, amikor képesek válaszolni!
- Ez a műfaj a nőknek jobban megy, de azért vannak néhányan, akik erre rácáfolnak, kitűnő példa erre Balogh András.
És hogy mi számít a célhoz való eljutásnál a leginkább? Az az egyértelmű hit, hogy a célhoz oda fogok érni. Nem tudom pontosan, hogy hány órakor, bár minél jobban csinálom, minél több kapcsolatot építek, annál gyorsabban.
Minden kedves olvasónak kellemes célba érést kívánok!
Üdvözlettel:
Karasszon Dezső
Életfa Programunk sokszínűségét bizonyítja az egy éve aktívan jelenlévő PREVENTISSIMO program.
Kedves Olvasók!
Hazánkban egyre több és több vállalkozás jön létre, sokan ebben látják a jövőjüket, a megélhetésüket. Azonban pillanatok alatt el lehet veszni a hatályos jogszabályok útvesztőjében. Felelős döntéseket hozni nem könnyű, főleg ha munkáltatói jogokat is gyakorolsz, és hidd el, gyakorolsz, hiszen a legkisebb egyéni vállalkozó is munkát ad, méghozzá magának. Tehát igenis fel kell készülni egy vállalkozás vezetésére.