A tizenharmadik te magad légy…. - Párizs maraton
- Kategória: Mozgás
- Találatok: 6045
Amikor 2001-ben lefutottam az első klasszikus 42.195 méteremet, a maratoni távot, még nem gondoltam volna, hogy eljutok egyszer egy ilyen neves, rangos, elismert maratonira, mint most 2013. április 7-én, a 37th edition of the Schneider Electric Marathon de Paris. Így, most a cím is sorrendben a 13. maratonomra utal.
Hatalmas élményt hozott számomra ez a monumentális futó esemény. Csak, hogy a számokkal is megmagyarázzam picit. A világon ez a második maraton, New York után, ahol a legtöbben teljesítik a távot.
- New York: 46,759 fő
- Párizs: 38,690 fő
- Chicago: 37,437 fő
- London: 36,672 fő
- Boston: 35,868 fő
- Berlin: 35,786 fő
- Tokyo: 35,501 fő
Érdekes, hogy akik indulási szándékot adnak a nevezési díj befizetésével, azok idén közel 50.000-ren voltak. Ez bődületesen nagy szám, főként nekem, aki a Budapest maratonon szocializálódtam, ahol alig 4.000-ren indulnak. Viszont jó hír, hogy folyamatosan növekszik az indulók létszáma hazánkban is. Gondolom Párizsban sem voltak mindig ilyen sokan? Nekik ez a 37. Párizs Maraton volt. Ha még Stockholm Maraton emlékeimben kutatok, akkor ott is 22.000 főben áll meg a nevezettek száma. Én pedig ott álltam egy kétszer akkora mezőnyben, mint amiben valaha is részem volt. Olyan kis Vuk érzetem volt, pedig nem is voltam éhes, de azért kicsit fáztam, mert a 3 fok nem éppen egy tökmagpirító meleg. Aztán lehet, hogy csak borzongtam? Mert ilyenkor úgy érzi magát az ember távol hazájától, hogy most ő képviseli a távol maradt honfitársakat.
Baráti körben eldöntöttük, hogy elmegyünk páran, így közösen lett szervezve szállás, utazás, nevezés is. Amikor megnyitották a nevezést, nagyon rövid idő alatt be is telt. Ráadásul a sávosan emelkedő nevezési díjak miatt az első napokban szinte egyenlő volt a lehetetlennel megejteni a regisztrációt. Szerencsére sikerült az első körben a legkedvezőbbnek számító, de hazai viszonylatban borsos, 74 euros nevezési díjat elcsípni. Ami talán nem szokványos, hogy előre jelezték, szükség lesz orvosi engedélyre. Nyilatkozni kellett a háziorvosomnak, hogy egészségügyileg alkalmas vagyok.
Tulajdonképpen, akkor még olyan távolinak tűnt a verseny időpontja, hogy hatalmas lelkesedéssel és nagyszabású tervvel álltam neki a készülődésnek. Fél év távlatában megterveztem az edzéseimet, versenyeimet. Összeraktam tervszerűen mennyit és milyen intenzitással kell edzenem ahhoz, hogy megdöntsem az eddigi legjobb időmet, ami 2:56:08. Ez hozható is lett volna.
Azonban nem úgy alakult a tél és az egészségi állapotom. Egyre-másra csúsztattam, írtam át a tervet. Hol a téli viszontagságok nem engedtek, hol a makacs náthás, megfázós, lázas tünetek nem engedték elvégezni az edzésmunkát. Ennyire cudar tél már rég nem volt, ami ennyire utamba állt volna. Pedig egy darabig jól haladtam, ahogy tanácsoltam is a hazafutás előnyeiről is már előzőleg. A lefutott kilométerek helyett pedig nincsenek tabletták. Csak a befektetett munka hozhat sikert. Viszont, olyannyira elmaradtam a kilométerekkel, hogy kénytelen voltam reálisan felmérni, mit is várok el magamtól. Ezért nem hajhásztam illúziót, nem fújtam magamnak rózsaszín lufit. A kitűzött cél immáron a 3 óra 30 percen belüli idő lett.
Tudtam magamról, hogy amikor jó időt tudtam futni, akkor enyhe tél volt, szinte végig tudtam alapozni a telet, és több mint 3200 kilométert futottam egy év alatt. Most kicsit volt több 1800 kilométernél. Ez pedig behozhatatlan hátrány. Talán ezért is ment le rólam egy nagy teher. Mert a legnagyobb elvárás, rivális, saját magam voltam. Az idő, amit már egyszer elértem, azt túlszárnyalni. Számomra ez jelenti a legnagyobb kihívást.
Ettől a tehertől távol kerülve viszont kinyílt egy másik ajtó, a mókás, kalandozós ajtó. Rájöttem milyen jó lesz nekem, több időt tölthetek Párizs legszebb utcáin, terein, amit én, 74 euroból lezárattam, és most kedvemre andaloghatok az út közepén, anélkül, hogy valaki arrébb tessékelne. Hát így vigad egy igazi magyar!
Gondoltam lesz időm nézelődni, bámészkodni. Amúgy is futva szoktam felfedezni azokat a helyeket, ahová ellátogatok. Így mindig többet lát az ember, testközelből, benne az igazi atmoszférában. Megvallom, ezzel még a körülmények is sokkal elfogadhatóbbá válnak. Amikor az ember nem igényli maga köré steril környezetet, hanem elfogadja azokat: ha süt a nap azért, ha fúj a szél azért örül.
Nem volt rajtam teher, hogy reggel ettem vagy ittam-e eleget, jól aludtam-e, kipihent vagyok-e, és sorolhatnék számtalan allűrt, amivel nagyban megnehezítem a saját dolgomat. Nem mondom, hogy tét nélkül vágtam neki, de a nagy tehertől abszolút tudtam mentesíteni magam. Pont ezért nem álltam be az amúgy korai rajtba, mert a 8:45-ös rajt azért nem a lustálkodóknak kedvezett. Biztos drága lett volna az EuroSport TV fő műsor idejében közvetíteniJ vagy a főszervezőnek délután már családi programja volt, így időben kellet végezni mindenkinek. Fél kilenckor még vígan búcsúzkodtam Rékától a Diadalív árnyékában.
A rajt innen több mint egy kilométerre volt, az Avenue des Champs-Élysées közepén. A felismerés, miszerint előttem van hat szektor teljes útszélességben picit megijesztett, de nem szegte kedvem, hogy eljussak a helyjegyem szerinti 3 órás szektorba, ahova a nevezési időm szerint soroltak. A vörös zónába! Csak oda lehetett beállni, ahova a rajtszám szerint soroltak. Maradt a kerülő utcákon való előre futás. Megvolt a melegítés is, be is engedtek. Tök jó, akkor mehetünk is.
Po
ntban háromnegyed kilenckor ellőtték a rajtot, kerekes székesek, majd az elit atléták, akik meghívottak és kemény pénzekért futnak. Majd volt egy szűk réteg, akik valamilyen kedvezmény miatt elölről indulhattak. Ami után minket, 3 órásokat indítottak. Ez alig 5 percbe került, hogy kilőhettem végre. Bár, én még ne szóljak semmit, mert a legvégén állóknak közel 1 órát kellet várniuk az elindulásra! Nem véletlenül tesznek a rajtcsomagba egy fóliát, ami egy nejlon atlétatrikóra hajaz. Ebbe bújnak bele, hogy ne fagyjanak, merevedjenek el a lenge sportöltözetükbe az indulók. A rutinos futókat, úgy lehetett megismerni, hogy igen viseletes, legatyásodott cuccokban voltak. Rajt után pedig csak úgy repkednek a gúnyák jobbra-balra. A szervezők ezeket a használt ruhákat összegyűjtik, és karitatív szervezeteknek juttatják el. Szóval a divat és luxus utcája ideiglenesen átmegy egy nagyon hosszú second hand-be.
Maga a futás nagyon jól esett, és az elhatározásom szerint csak az érzésre mentem. Elhatároztam, hogy nem fogom az órámat és az iramtáblázatomat nézni. Nem fog érdekelni, ha bedarál a tömeg, nem fogok az elejével elfutni, nem fogok mások ritmusához igazodni.
Meglepően sokáig fenn tudtam tartani ezt az állapotot. 32 kilométernél néztem meg először az órámat. Megnéztem, hogy állok. Akkor még 3:15 érkezési időnek nézett ki. Innentől már nem ment olyan könnyed, jól eső tempóban. Sokkal jobban kellet akarnom a teljesítményem fenntartását. Ez az, ami inkább felemészti az ember energiáját. Itt jön a szokásos klisé; minden fejben dől el! Valóban helyre kell tennie ezt-azt az embernek. A vigyorból vicsor lesz, a gazellaszökdelésekből víziló tánc. Egyre fáradtabb leszel, egyre lassabb, és ezzel arányosan nő a menetidő. Tiszta paradoxon, hogy eltervezed magadba, már csak egy óra van hátra, erre kicsit lassulsz, haladsz is egy kicsit, de még mindig egy óra a becsapódásig. Hát valahol ezt kell tudni feldolgozni.
Nem volt annyira durva a lassulás, de érezhető volt. Pedig nem volt görcsöm, hólyagom, kidörzsölésem. Minden gond és akadálymentesen telt el. Ehhez feltétlenül kellett, hogy minden frissítő állomásnál egyek-igyak. Öt kilométerenként volt frissítő állomás, ahol víz, banán, narancs, sós perec, mazsola, kockacukor volt kihelyezve. Az elsőnél még furcsa, de szükségszerű, hogy fel kell tölteni magad, mert muszáj még az éhség- és szomjúságérzet kialakulása előtt meglépni ezeket az óvintézkedéseket. Különben jön a kalapácsos ember, aki agyonveri a versenyzőt, vagy jönnek a kőművesek és olyan falat húznak az ember elé, hogy azt már nagyon nehéz „jóváenni„ menet közben. Itt is fontos a prevenció, a megelőzés!
A hátralévő méterek már ebben a hősies teljesítésben teltek. A pálya szélét rengeteg szurkoló, kíváncsiskodó övezte. Zenészek, önkéntesek buzdították a részvevő versenyzőket. Hatalmas érdeklődés és elismerés kísérte a versenyt és az indulókat. Nagyon jól eset a biztató szó, taps, elismerő mosoly.
A befutóra már egész jó idő kerekedet, kisütött a nap, és a hőmérséklet pedig 7-8 fok lett. A célzóna is hatalmas volt. Igazi búcsús hangulat volt, talán csak a céllövölde hiányzott. Minden célba érkező kapott egy technikai Finisher pólót, befutóérmet és egy nejlon ponchót a kihűlés ellen. Eltelt vagy 20 perc mire kikeveredtem ebből a forgatagból, igaz picit elmacskásodtak a lábaim, ami miatt robotzsarusan közlekedtem.
Bevallom, elérzékenyültem és egyben nagyon megkönnyebbültem a célkapuban. A teljesítés terhe örömre változott. 3:22:47 időmmel a 3783. lettem.
Ami nekem segített a felkészülésemben és a teljesítményen elérésében, az több részből áll. A megfelelő és támogató háttér elengedhetetlen, és ezt nem az anyagiakra értem. A morális, erkölcsi, a biztos családi háttér feltétlenül szükséges. A mindennapok azok, amik az ünnepnap fényét emelik. Így a felkészülési időszakban volt nagy szükség a megfelelő kiegészítőkre kívül-belül. Ott már bármit megehettem-megihattam, az előtte lévő időszak volt a hangsúlyos.
Az Életfa Program az előzőekben felsoroltak mindegyikében igen hatékony segítséget tudott nyújtani. Mind morálisan, mind a rendezett háttérben, mind a külső-belső egyensúlyával.
Elmondom, nekem milyen termékek szerepeltek a felkészülésemben. A Just Boróka krém a hatékony és alapos bemelegítésre, akár ízületi fájdalmakra. Wallwurz krém a fáradt izmok intenzív regenerálására és sérülések, fájdalmak kezelésére. 31-es gyógynövényes olajat masszázsra, frissítésre, krémekhez adagolva emeli a hatékonyságukat. Pedi lábkrémet minden este használta a lábfejemre, talpamra, hogy elkerüljem a hólyagokat, ápolttá-üdévé tegyem a futóművet, nappal lábspray-t használtam, amitől könnyű friss érzése van a lábamnak.
Nahrin termékek közül az Izo tea jelenti számomra a legnagyobb segítséget. A megfelelő szénhidrát feltöltésben, az ásványok, ionok, elektrolitok kiürülését igen hatékonyan tudom megelőzni, pótolni vele. Ezért, már a megelőző edzésmentes napokban is Izo teát ittam. Ezen kívül napi szinten Narosan vitamincsaládból fogyasztok, Narofit vanília, Basico a regeneráció hatékonysága érdekében, Q10 a sejtújjáépítése végett, Artifit.az ízületek és csontok védelmében. Továbbá elmaradhatatlan a halolaj, és az Immunostar is.
Érdekesség még, ami Párizs Maratonhoz fűződik. A magyar maratoni csúcs 2:12:10-es idő. Szűcs Csaba futotta ezt az időt, 1993-ban Párizsban. Azóta magyar sportoló nem futott nála gyorsabban maratoni távot. Húsz év alatt nem sikerült megjavítani ezt a fantasztikus időt!
Még tavaly mondtam Csabának, hogy reszkessen, mert megyek Párizsba és az évfordulóján fogom elvenni tőle ezt a hatalmas időt. Persze, hogy nevetett. Innen üzenem Csabának, hogy jó fej voltam és hagytam azért, 70 perces tartalékot számára. Ő, akkor ezzel az idejével 4. lett. Most 2013-ban 2:05:38-as idővel nyerte a kenyai, Peter Kimeli. A hölgyeknél megdőlt a pályacsúcs, Feysa Boru etióp versenyző által elért 2:21:05-es révén.
Szeretném megemlíteni magyar barátaimat is, akikkel együtt futottam. Merényi Tímea, aki 2:51-es idejével a veterán hölgyek között a harmadik helyet szerezte meg! Továbbá dr Szűcs Gábor, Talabér Attila, Vincze István.
Külön köszönet Kedvesemnek, Rékának, ki segített az olajozott érzést fokozni és elviselte szeszélyeimet! Örülök, hogy megosztotta velem ezt a felemelő és feledhetetlen örök élményt.
Sportbaráti üdvözlettel: Szabó Tamás
maratonista
