Albánia hegyifutó világbajnokság

Kicsi hazánktól távol, Albánia fővárosában, Tiranába került megrendezésre 2011. szeptember 11-én a WMRA (World Mountain Running Association) sorozat hegyi futó világbajnoksága.

Ez egy érdekes szakág, mely a Nemzetközi Atlétikai Szövetség égisze alatt működik. Tagja Magyarország is, a MAHFUSZ (Magyar Hegyifutó Szövetsége) közreműködésével. Különlegessége ennek a szakágnak az atlétika szépségei mellett, hogy szakított a pálya rabságával és ezt a természetben, a szabad környezetben rendezik meg. Sajátossága a hegyi futásnak, hogy évenként változik, hogy fel-le vagy csak felfelé futást rendeznek. 2011-ben Albánia, Tirana hegyes-völgyes részei adott ennek otthont.

Abban a szerencsében volt részem, hogy az Életfa-X2S Mozgás Team tagjaként képviselhettem Magyarországot, válogatott szerelésben.

A magyar csapat 18 fővel utazott el, mely azt jelentette, hogy mind junior, mind felnőtt korosztályban a hölgyeknél és az uraknál is értékelhető csapat ért célba.

Hatalmas élmény volt a nemzeti mezt magamra ölteni. Ilyenkor is hálát adok, hogy a mozgás, a sport része az életemnek. Eljuthattam erre a világeseményre tizennyolcad magammal. Utoljára akkor éreztem ezt a torokszorító érzést, amikor Visegrádon Terep triatlon Európa Bajnokságot rendeztünk és hallottam a magyar himnuszt. Részese lehettem a magyar csapat felnőtt férfi összeállításának, amiben hatan voltunk, és az első négy fő eredménye határozta meg az összetett időnket.

Érdekes kontrasztos ország Albánia. Nagyon szép természeti értékekkel van megáldva, viszont ötvöződik a balkáni hangulattal és virtussal. Az infrastrukturális háttér sem folyamatos és következetes. Ez már az utazás során is kiderült.

A megpróbáltatások a közel 1100 kilométer alatt folyamatosak voltak. Két kisbusszal mentünk, amiből az egyik nem bírta úgy az út viszontagságait, mint ahogy azt mi szerettük volna. Ezért az oda utunk sokkal hosszabb lett, mint terveztük. Csütörtök reggel indultunk a stadion elöl és este tízkor még csak Skopjénél tartottunk, ahol eltöltöttük az éjszakát.

Másnap reggel továbbindultunk, de a technika csodája nem engedett csak úgy lazán tovahaladni. Kicsi technikai kitérővel fél tízre érkeztünk a tengerparti szálláshelyünkre, Durresbe, ahová a résztvevőket szállásolták el.

Ez Tiranától nem messze egy festői tengerparti üdülőparadicsom. Homokos, rendezett tengerpart, csodálatos helyszín. Természetesen mi nem üdülni érkeztünk, de azért ez is hozzájárult a futók jobb teljesítményéhez.

Egy nagyon impozáns szállodakomplexum adott otthont a versenyt övező dolgoknak, mint a regisztráció, technikai értekezlet, gála, valamint a szombaton megtartott WMRA kongresszus, ahol az IAAF is képviseltette magát, amire mi is hivatalosak voltunk. Döntöttünk a jövő évi világbajnokság helyszínéről is, ami várhatóan Olaszországban lesz.

Egyedül a megnyitó ceremónia volt Tiranában, ahol az Albán Miniszterelnök is tiszteletét tette és beszédet intézett hozzánk. Ezzel is jelezve elismerését, elkötelezett támogatását a verseny iránt. Ezzel a gesztussal úgy érzem merőben emelték az esemény színvonalát. Kitettek magukért az albánok, fantasztikus nyitóünnepséget rendeztek a megjelenő harminckét országnak.

Mindezen kötelező körökön kívül azért csak kerítettünk alkalmat egy kis strandolásra is, a tenger hőmérséklete elég jó volt. Érdekes, hogy a természeti értékek és szépségek nem állnak arányban a turisták számával. Albánia nem a természeti értékeivel marad alul a versenyben. Bár, szerintem nem is szeretne beállni a felkapott nyaralóhelyek sorába. Ezt igazolja, hogy alig tudtam valami vásárfiát hozni magammal, ebben is látni nincsenek berendezkedve a hazájukba látogatóba érkezőkre.

Igazi kontraszt, amit a táj, az emberek és az infrastruktúra ad. Az emberek kedvesek, de mégis hiányzik belőlük a báj. Megvan mindenük mégsem ízléses, harmonikus a megjelenésük. Ott sem a fán ugrálnak az emberek, mégis olyan mintha megállt volna az idő, de nem mindig tudtam eldönteni, mikor. Annyi Mercedes szerintem egész Németországban nincsen, mint amennyi ott. A közlekedésük is szokatlan, még az edzett pesti szememnek is. A dudát minden helyet használják, fék, kormány helyett is. Igen különlegesen, ám határozottan vezetnek.

Az elmaradásukat azért látszólag próbálják behozni. Nagyon sok építkezést lehet látni. Épületeket, utakat építenek. Utóbbit nem szeretik agyontáblázni. Volt olyan gyorsforgalmi útnak avanzsált rész, ahol egyszer csak megszakadt a folytonossága és gödrös, kátyús 20-30méters szakasz következett. Mintegy fekvőrendőr csak inverzbe.

Azonban nem kritizálni érkeztem a balkáni országba, nem turistának, hanem futni.

Az eseményt kettős mércével is szondáztam. Mint rajthoz álló versenyző, és az X2S események szervezője, rendezői szemmel is. Ha a verseny nevében nem szerepelt volna a világbajnokság kapcsolat, akkor nem biztos, hogy az induló rájöhetett volna. A harminckét nemzet fiaira és lányaira két mobil WC jutott, ami nem túl sok.

A rajt- és célhelyszín egy botanikus kertben volt kialakítva. Az is érezhető volt, hogy a katonasággal is jó a viszonyuk, mert az apparátus és a kiszolgáló létesítmények is katonai dolgok voltak. Katonai sátrak, orvos, rendezők....

Érdekes, hogy nem voltak kiállítók, sportszer forgalmazók és a megszokott versenyhangulatot kísérő „körítések". Nem volt pl. egy olyan szpíker, aki a hangosba mondta volna a nap történését, eredményeket és hangulatkeltő elemekkel színesítette volna a napot.

A pályáról annyit kell tudni, hogy 4,3 km hosszú és 280 méter szintkülönbség volt benne. Ebből kellet nekünk, felnőtteknek három kört teljesíteni. Az én futamom délben volt, minden más kategória korábban vette kezdetét.

Előttünk a junior lányok futottak, nekik egy kört kellett teljesíteniük. Itt két magyar lány, Varga Dorottya és Sipos Anna indult. Dóri nagyon okos, taktikus futással az igen előkelő 25. helyen ért célba. Csapatban Ő és Anna a 13. helyen végeztek.

Kronológiai sorrendben a junior fiúk következtek. Radics Csaba bátor futással 29. helyen futott be a 61 beérkező közül. Csapatban Cakó Bálinttal és Hajagos Gergővel a 14. helyet foglalták el.

Következtek a felnőtt nők. Ők csakúgy, mint a junior fiúk, ezen az igen kemény pályán két kört tettek meg.

A legjobb helyezést Merényi Tímea érte el, aki sajnos táv közben elesett, de szerencsére tovább tudott futni és még így is ő lett 36. helyezésével a legjobb magyar. Csapatban az igen előkelő 9. helyen végeztek a hölgyek. A csapat összeállítása Tímea mellett: Szekeresné Bakonyi Fruzsina, Hakkel Tünde, Vass Vera volt.

El is érkeztünk a számomra nagyon várt férfi felnőtt háromkörös versenyéhez. Rajtot követően Kovács Ádám már azonnal az elitben futott, kétséget sem hagyva, hogy ő itt egy jó helyezést szeretne elérni. Afrikai dominancia volt a verseny elején. Az ugandai fiúk szinte szárnyaltak, Ádám azonban az üldöző bolyban ott volt mögöttük. Okosan, taktikusan, nem kapkodva rótta a köröket. Mivel nekünk déli tizenkettőkor kellett rajtolnunk, így figyelni kellett a folyamatos folyadékpótlásra is. Az ugandai futók figyelmen kívül hagyták ezt a tényt, így ők a vége felé teljesen elszálltak (legjobb ugandai „csak" 8. lett), így meglepetésre egy amerikai futó nyerte a vb-t. Ádám pedig alig 3 perccel mögötte a 9. helyen száguldott át a célvonalon, ami minden idők legjobb magyar helyezése a vb-k történetében.

Csapatunk Kovács Ádám mellett Pelsőczy Attila, Szekeres Attila, Stépán Zsolt, Szabó Tamás, Kerényi Máté összeállításban 14. helyen végzett.

• Előző
• Tovább

Tweet