IN MEMORIAM KELEMEN LÁSZLÓ
- Írta: Acél Anna
- Kategória: Kultúra
- Találatok: 4042
(1762. július 26. - 1814. december 24.)
A magyar kultúra jelentős személyiségei közül egyáltalán nem kirívó módon, Kelemen László elszegényedett nemesi családba született. Apja kántortanító volt, szerényen élt a család, de a fiúk iskoláztatására mindig kellett, hogy jusson, a tanulás, a tanultság fontos érték volt e körben.
Kelemen László is jó fejű, több nyelvet beszélő, tehetséges fiatalember volt, aki jogi tanulmányait kitűnő eredménnyel zárta, és kivételesen szép karrier elé nézett. Mindjárt a Grassalkovich hercegi uradalomban kapott jól fizető állást, Gödöllőn. Szívesen látott vendég volt a legjobb családoknál, sok pártfogója akadt.
Egyikük biztatására európai körutat tett, és amikor onnan hazatért, nyugati tapasztalatai birtokában más szemmel nézett körül. Hirtelen nyilvánvalóvá lett számára az a kulturális hátrány, ami a magyar kultúrát jellemezte. Európában azt figyelte meg, hogy annak a nemzetnek fejlett a kultúrája, gondozott a nyelve, ahol fejlett a nemzeti irodalom és a nemzeti színjátszás.
Itthon a magyar nyelvű irodalom már éppen bontogatta szárnyait, de magyar nyelvű színjátszás egyáltalán nem létezett. Német nyelvű ellenben igen, részben azért, mert a fővárosi, budai és pesti polgárság többsége is német volt. 1790-ben, amikor meghalt II. József, minden felkavarodott; a szent koronát Bécsből ünnepélyesen Budára hozták, visszajött az ősi öltözék, és mindenki magyarul próbált társalogni, bár néha rossz magyarsággal.
Mi más tehetné társalgásra alkalmasabbá a magyar nyelvet, mint a magyar színjátszás – állt elő ekkor ötletével Kelemen. Bécsbe utazott, hogy engedélyt kérjen az új uralkodótól, Leopold császártól, egy magyar nyelvű, állandó színtársulat létrehozására. A császár magánkihallgatáson fogadta, és egy órányi beszélgetés után megígérte: ha az országgyűlés elfogadja, ő alá fogja írni az engedélyt. Így is lett, és 1790. szeptember 21-én létrejött az Első Magyar Nemzeti Játékszíni Társaság.
Ennek a társulatnak Kelemen László a mindenese volt: játszott, rendezett, darabokat választott és darabokat fordított, hiszen még magyar nyelvű dráma is alig-alig volt. Ráadásul a vagyonát áldozta a magyar színjátszás megszületéséért.
A kezdet szép volt és mesébe illő, a folytatás nehézkes, fájdalmas és rövid. Pártolás hiányában, a német színházzal vívott konkurenciaharc és belső viszálykodások miatt 1796. április 10-én a társulat feloszlott; adósságaik fejében ruhatárukat és díszleteiket adták. Kelemen még tett néhány kísérletet az újjászervezésre, de sikertelenül. Vagyona teljesen elfogyott, ő is, mint hajdan édesapja, kántortanítóskodásból élt.
52 évesen halt meg Csanádpalotán. Magyar sors...
Emlékezetét, 1953 óta egy utca őrzi Pasaréten, a 2. kerületben. Róla nevezték el a csanádpalotai Művelődési Házat és 2015-ben szülővárosában, Kecskeméten az Ecker József által tervezte neoklasszicista épületben, a kamara színházat, Szegeden a színitanodát.
Alakját színpadi művekben Vahot Imre, Jókai Mór, Váradi Antal és Dényes Samu is megörökítette.
Halálának 200. évfordulójára a kecskeméti Katona József színház Színházi vándorok címmel zenés darabot mutatott be.
A Kaj Ádám írta Színészköztársaság című dráma szintén neki és az első magyar társulatnak állít emléket. Az ősbemutatót a Szegedi Nemzeti Színházban tartották 2015. január 29-én.
Pilisszentiván, 2016. Áldás hava
Szeretettel
Acél Anna