EGY MAGYAR HONLEÁNY - BRUNSZVIK TERÉZ (1775-1861)

1828. június 1. Budán, a Krisztinavárosban, megnyitja kapuját az első óvoda.

Brunszvik Teréz (1755. július 27.–1867. szeptember 23.). Mond–e valakinek valamit ez a név? Talán halványan dereng a martonvásári Brunszvik kastély neve, mert Beethovennel kapcsolatban néha felmerül, és Beethovenről azért mindenki hallott már.

Brunszvik Teréz. Ki volt hát ez a csodálatos, hosszú életű, rendkívüli műveltségű, bölcs asszony? Ő alapította az első óvodát nemcsak Magyarországon, hanem a Habsburg Birodalomban, sőt, egész Közép-Európában. Milyen furcsa ez ma már, nem is értjük a jelentőségét, hiszen az óvoda nemhogy általánosan elterjedt, hanem kötelező a kicsi gyerekek számára.

De nem volt ez mindig így, nagyon nem! A gyermek státusza is egészen más volt hajdanán. Sokáig nem is tekintették a gyermekkort önálló, teljes értékű fejlődési szakasznak az ember életében. A gyermeket kis felnőttként kezelték. Ilyen, egyáltalán nem gyermekpárti társadalmi viszonyok közé plántálta – sok-sok nehézség árán - Brunszvik Teréz a kisdedóvó intézményét. Nem akármilyen szellemi és lelki nagyság kellett ennek véghezviteléhez. Nem véletlen, hogy Széchenyi rokonlelkeként emlegeti az utókor.

Brunszvik Teréz Pozsonyban született, 1775-ben, egy július végi napfelkeltekor, ami akár szimbóluma is lehet egész életének. Akárcsak Szécheny István, grófi sarj létére a KÖZ javának szolgálata volt az életcélja, amelyért szenvedélyesen és fáradhatatlanul dolgozott, és nemcsak a szavak szintjén, hanem a gyakorlatban is. Korán elhunyt apja emlékére egy kis piramist emeltet, és e szent helyen „az Igazság papnőjévé” avatta magát azzal az elhatározással, hogy nem megy férjhez, hanem a hazának és az emberiségnek áldozza magát. Így lett.

A pedagógia vált életének vezércsillagává, miután 1809-ben Svájcba ment, hogy felkeresse Pestalozzit, a kor híres pedagógusát, a nevelésügy nagy megújítóját. A Mester elhagyott gyermekek számára alapított menhelyet, és szegényiskolát indított útjára. Brunszvik Teréz számára ő lett a példakép. Egy évvel később megpróbálkozott a Pestalozzi-módszer hazai terjesztésével. Kezdetben nem járt sikerrel, de annál erősebb lett a meggyőződése, hogy minél kisebb korban kell megalapozni a felemelkedést, mégpedig tudatos erkölcsi nevelés és hasznos ismeretek útján.  Minden gáncs és intrika ellenére hozta létre saját vagyonából az első óvodát, az Angyalkertet, Budán, a Mikó utca és az Attila út sarkán, 1828. június 1-én. Sőt, több arisztokrata hölgyet is sikerült megnyernie az ügynek, így 1829-ben négy új, majd a következő három évtizedben több mint száz óvoda nyitotta meg kapuit Magyarországon. Ezekbe az intézményekbe nem a vagyonos polgárok gyermekeit várták, hanem elsősorban azokat, akik „tehetetlenek gyermekeik jó neveléssire”.

De nem állt meg itt, mert jól látta, hogy „a nőnevelés elhanyagolása a fő oka annak, hogy az utódok szellemileg és testileg gyöngék.” Leány- és nőnevelő intézetek létrehozását is szorgalmazta, de erre már nem futotta az idejéből. Unokahúgának, Teleki Blankának azonban, aki 1846-ban életre hívta az első magyar leánynevelő intézetet, ő volt a mentora.

„Gyermekekkel foglalkozni minden bizonnyal a leghálásabb munka, ami a földünkön osztályrészünkről jutott, de saját tökéletességünket is ez mozdítja előre.”

Brunszvik Teréz.

Emlékezzünk rá hálával és szeretettel!
Acél Anna
Napsugár csapat

Pilisszentiván, 2016. Szent Iván hava 06.

• Előző
• Tovább

Tweet