MITŐL MÁS A MAGYAR NYELV?

Valóban más volna? Más, mint a többi, amelyeket ismerünk? És, ha más, miben és miért?

Hogy valóban más, arra álljon itt néhány idézet:

Teller Ede atomfizikus: "Új, jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar."

Enrico Fermi olasz atomfizikus arra a kérdésre, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta:  "Hogyne, már itt is vannak, magyaroknak nevezik őket!"

George Bernard Shaw: ”Ha magyar lenne az anyanyelvem, életművem sokkal értékesebb lenne.”

Oldalakon át lehetne sorolni a hasonló véleményeket, fogadjuk tehát el kiindulópontnak, hogy nyelvünk tényleg más, de röviden nézzük meg azt is, mennyiben tér el a többitől.

Varga Csaba, néhány éve eltávozott neves filmrendező, nyelvkutató, (eredetileg matematikus) post humus írását hívom segítségül. Ő azt állítja, nyelvünk erejének titka abban rejlik, hogy megőrizte az egykori közös ősnyelv (mert volt ilyen!) alapegységét, a gyökrendszert. Nagyon egyszerű dologról van szó: minden szó visszavezethető egy 2-3 hangzóból álló ősgyökre (ezekből kb. 20 db lehet). És, ami a rejtély kulcsa: minden gyök egy-egy képet rejt magába. Mondok egy példát: a ko/go gyök mindig olyasmit jelöl, ami ívelő, görbére hajlik, ld. korong, göröngy, kör, karika stb. Az idők múlása, az eltérő tájegységek változtatnak a kiejtésen, de ez nincs hatással a gyökben foglalt képre!

De még mindig nem világos, hogy befolyásolja ez gondolkodásunkat, és főleg, hogyan hat kreativitásunkra! Hát úgy, hogy a világ lehető legmélyebb megismerését teszi lehetővé. Hogyan?

Minden szó valamely elvont jelentésű ősgyökkel kezdődik, és a szó folytatásában szűkül le a jelentés a konkrét részletre. Ráadásul nyelvünkben a szórend kötetlen, pontosabban attól függ, mit akarok kiemelni (az asztalon virág van, virág van az asztalon, van virág az asztalon stb.)

Mindez folytonos összpontosítást kíván az agytól, állandó képzettársításokra készteti. Mégpedig a jobb agyféltekétől követel permanens éberséget. A többi nyelv a bal agyféltekét trenírozza. Nyelvünk a teljesség felől közelít a részletekre, ez az analóg gondolkodás. A többi nyelv éppen fordítva; azok analitikusan gondolkodnak. Hogy a legnyilvánvalóbb példákat említsem: a magyarban a családnév az első, a kisebb egység, a személynév ez után következik. A dátumban is a legnagyobb felől haladunk a legkisebb felé: év, hónap, nap. Míg a jobb agyfélteke párhuzamba állítja a fogalmakat, és új fogalmakat rendel egy korábban már ismerthez, addig a bal agyfélteke a dolgokat részekre bontja, sorba rendezi, de nem képes áttekinteni az egészet! Mivel a mi nyelvünk állandó működésre készteti a jobb agyféltekét, így az egy életen át edzésben van! Nem csoda, hogy hatékonyabban működik, mint a más anyanyelvűeké.

Amikor megkérdezték Czeizel Endre genetikust, mitől olyan kiemelkedőek a magyarok az újítások, alkotó készség tekintetében, válaszában a jobb agyféltekét jelölte meg.

Ide tartozik még, hogy a Kárpát-medence lakói 65-73 százalékban őrzik még az európai ősgéneket. És ez nagyon nagy szám. De a genetikai vonallal egészen más területre tévednénk.

Mi maradjunk ezúttal abban: van miért örülnünk: anyanyelvünk magyar, és ezzel olyan gondolkodásbeli előnyünk van, amire más anyanyelvűek csak a következő életükben tehetnek szert, amennyiben magyarnak születnek.

Pilisszentiván, 2016. 05. 17.
Szeretettel
Acél Anna

• Előző
• Tovább

Tweet