„Van egy álmom”

„Van egy álmom: egy napon felkel majd ez a nemzet, és megéli, mit jelent valójában az, ami a hitvallásában áll…” ( Martin Luther King )

Van egy álmom! Gondolta Schmidt Ferenc Igazgató Úr, aki megálmodta, megalkotta és életre hívta az Életfa Programot. Az Életfa 12 szirmát és most már lombját alkotók egyike a honismeret.

Talán nem árt újra végiggondolni, hogy mit is értünk e szó, de inkább a mélyebb tartalma alatt. Úgy gondolom, hogy a honismeret egy mozgalom, tevékenység és életforma, mely segíti a tudományt, erősíti a nemzettudatot, és az emberi élethez tartalmat ad.

Miért van rá szükségünk?

Olyan világban élünk, ahol a valódi értékek megkoptak, csorbultak, a totális globalizáció mindent elfed. Gondolkodás nélkül lépünk keresztül olyan dolgokon, melyeknek mélyén óriási értékek, kincsek rejtőznek. Le kellene hajolni értük, kézbe venni és szemünk elé emelni.

Az Európai Unióba tagozódott magyarságnak eddig is ismernie kellett volna, és a jövőt tekintve még inkább ismernie kell hazáját, történelmi személyiségeit, évfordulóit, művészeti emlékeit és kulturális értékeit. Igazából honismereti szakirodalomról nem beszélhetünk, hiszen nehéz műfaj. A teljesség igénye nélkül magába foglalja egy adott település történetét, föld- és néprajzát, kulturális, természeti és társadalmi környezetét. A szépirodalom csak kevesek adottsága, a szakirodalomban pedig nincs olyan, aki a honismeret minden területén otthon lenn.

Mi a feladatunk?

A korábbi évtizedekben nem volt szabad a hon, a haza értékrendjében gondolkodni. E korlát eltűnt. Az új Nevelési Törvény talán tágabb határokat enged a lokálpatriotizmus, a szülőföld ismeret, a magyarságismeret, az erkölcs, a szűkebb, de inkább tágabb értelemben vett nemzetismerethez. Az oktatás és iskolaügy nem volt felkészülve ennek tanítására, de itt a lehetőség, amivel élnünk kell.

Itt és most nem kívánom felsorolni, milyen programokat szerveztünk és volt/lesz benne részünk, de bízom abban, hogy aki velünk tartott, az érezte ennek az igazi mélyről jövő tartalmát, a magyarság közös összetartozó érzését.

Mi a jövő?

2013-ban szeretném, ha közösen meg tudnánk valósítani, hogy a honismeret valóban mozgalommá szélesedjen és megérintsen minden munkatársunkat.

Milyen lehetőséget ad a honismeret az Életfa Programban részt vevőknek?Elsősorban gondoljunk az utódainkra. A Gyerek Klub, amely a jövőnk záloga, mert ők az örököseink. A honismereti programok, melyeknek fel kell kelteniük érdeklődésüket a szűkebb lakóterüket jelentő tájra, földrajzára, élővilágára, lakóhelyhez, szülőhelyhez való kötődésükre, mert ők magyarok, amit büszkén vállalniuk kell, és ez a nemzethez való tartozás első lépése. Ezen az úton kell, hogy tovább menjünk!

Egy számomra nagyon kedves verssel fejezem be gondolataimat:

Ady Endre

A föl-földobott kő

Föl-földobott kő, földedre hullva,
Kicsi országom, újra meg újra
Hazajön a fiad.

Messze tornyokat látogat sorba,
Szédül, elbusong s lehull a porba,
Amelyből vétetett.

Mindig elvágyik s nem menekülhet,
Magyar vágyakkal, melyek elülnek
S fölhorgadnak megint.

Tied vagyok én nagy haragomban,
Nagy hűtlenségben, szerelmes gondban
Szomorúan magyar.

Föl-fölhajtott kő, bús akaratlan,
Kicsi országom, példás alakban
Te orcádra ütök.

És, jaj, hiába mindenha szándék,
Százszor földobnál, én visszaszállnék,
Százszor is, végül is.

Sikerekben és egészségben gazdag boldog új évet kívánok:

Borsi Tivadar

2012. december 31.

• Előző
• Tovább

Tweet