Honismereti kirándulás Lőcse és Betlér
- Kategória: Honismeret
- Találatok: 4974
A családom attól kezdve, hogy dolgozom az Életfa Programban, velem volt. Hol jobban, hol kevésbé aktívan, de együtt lehettünk. Most pedig már olyan programok vannak, amik kifejezetten összekovácsolnak. Így természetes, hogy most is együtt mentünk a Felvidéket megnézni, és ki nem maradhattak a gyerekeim se. Kis malőr volt, hiszen Lili helyett a fiam barátnője jött, de mind élveztük, és sokat tanultunk belőle. Fogadjátok szeretettel a fiam írását, egy új nemzedék gondolatait. Kicsit „hashoz” ragadtak, de nekem is jó volt olvasni!
Szeretettel: Dr. Harsányi Edit Marianna
Értékesítési Igazgató
Mikor reggel felkeltem még nem tudtam, mire vállalkoztam csak azt tudtam, hogy nagyon korareggel van és semmi kedvem felkelni. Szerencsére anya segített, így végül elindultunk. Kilenc óra körül voltunk Miskolcon, ahol a csapat másik fele is csatlakozott a Logisztikai központban. Itt szinte mindenki szerzett új október havi újságot, amit a hosszú buszos út alatt lehetett olvasni.
Kirándulásunk első napja az aradi vértanuk napjára esett, így Borsi Tivadar kezdte a megemlékezést. A 13 vértanún kívül még hármat említett, akikről nem is tudtam. Ezután meghallhattuk anyától a tizenhárom aradi vértanú utolsó mondatát, mely megkoronázta a megemlékezést.
A buszunk elhaladt Krasznahorka vára alatt, amit egy tűzvész miatt nem tudtunk megnézni közelebbről, így tovább haladtunk a BetlériAndrássykastélyba. Még a csoport nagy része elment kávézni, enni vagy csak beszélgetni a közeli bárba, addig mi Judittal megnéztük a várkertet, ami gyönyörű volt: kis patak, zegzugok… tényleg nagyon szép volt. A kastély előtt készült csoportkép.
Ezután részt vettünk egy pompás idegenvezetésen, mely az Andrássy család gyűjteményeit tárta elénk, a festményeken láthattuk az ősöket egészen a mai utódokig. S azt a sok-sok szobát mely, mind más stílusban volt berendezve.
Estefele megérkeztünk Lőcse városába, ahol a szállásunk egy csodásan felújított ősi épületben volt. Gyors szobafoglalás után az idegenvezetőnktől megtudhattuk, miért jó ha elhanyagolnak egy várost: megmaradtak a régi gyönyörű épületek, semmit sem bontottak le. A váltás után csak fel kellett újítani. Visszamentünk a szállásra és következett a vacsora. Először furcsán érintett, hogy nem túl nagy adagot kaptunk, de végül sikerült jóllakni J.
Másnap reggel ébredés után lementünk reggelizni, és itt végre egy kiadós svédasztalos reggeli várt bennünket. Újult erővel indultunk Kassa felé, ahol egy híres idegenvezetővel még úgy is élvezhető volt, hogy közben esett az eső. Megkoszorúztuk II. Rákóczi Ferenc és a hazahozott bujdosó magyarok sírját. Elénekelhettük a Himnuszt és a Szózatot! Fellelkesülve mentünk ebédelni, egy nagyon hangulatos kis étterembe. A szlovák nemzeti ételt, a sztrapacskát kóstoltuk meg, ami nekem nagyon elnyerte a tetszésemet. (Jó nagy adag volt.)
Hazaúton már csak az emlékeket raktároztam és elkönyveltem magamban, hogy ez egy nagyon kellemes hétvége volt. És persze a Felvidék kettőről sem szabad lemaradni.
Köszönöm a szervezőknek, Borsi Tivadarnak és kedves feleségének Dr. Barla Zsókának, hogy lehetővé tették, hogy ez a kirándulás létre jöhessen!
Varga Ferenc
