Gondolatok a honismeretről, a magyar értékekről

Sokat gondolkoztam, amikor ezt a felkérést megkaptam. Schmidt Ferenc Igazgató Úrtól, aki a Just-Nahrin Életfa programot megálmodta, kitalálta a 12 szirom között a Honismeretet is szerepeltette, mely 2010-ben indult először virágzásnak. Nehéz volt végiggondolni, hogy hogyan lehet ezeket a szerteágazó, bonyolult és bőséges tudományos, technikai, művészeti és természeti értékeket, történelmi korokat, tényeket és eseményeket összefoglalni, rendszerbe szedni. A teljesség igénye nélkül a magam módján megpróbálom néhány gondolatban a honismeretet, mint az emberek belső, lappangó érzését mondatokba formálni. Az első kérdés, amit feltettem magamnak az volt, hogy mi is a honismeret, miért van rá szükség.

A válasz rá: A honismeret, mint tevékenység, és mint életforma fontos a tudományt segítő, nemzettudatot erősítő, az emberi életnek tartalmat adó mozgalom. Megérdemli, hogy a rá vonatkozó tudásanyag, ismeret és hír ne csak az eddig jól bevált utakon jusson el az érdeklődőkhöz, hanem a gondolat sebességével, sőt annál is gyorsabban, ahogyan csak népmeséink táltos paripái jártak.

A magyar honismeretei mozgalom a XVII. századra datálódik vissza, Bél Mátyás volt az első, aki ilyen irányú munkákat jelentetett meg. A dualizmuskori Orbán Balázs országrész monográfiáit Jókai Mór is felhasználta műveiben.

A diktatúra hosszú évtizedeiben korlátozva volt, ami nem is csoda, hiszen a honismeret egyben nemzetismeret is. Aki szűkebb hazáját nem becsüli, nem tud értékeiről és nem is érdekli, az nemzetben is képtelen gondolkozni, érezni és cselekedni. Csodálatos útmutatást jelent számunkra a hazafias költészet, gondolok, itt pl. Vörösmarty Szózatjára vagy Radnóti Nem tudhatom című versére.

Ezt a gondolatmenetet követve az anyaföld után az édes anyanyelvünkre kell gondolni. Édesanyánk nyelve, e nélkül nem értenénk egymást, nem tudnánk kommunikálni. Bárkit bárhova vezéreljen a sorsa ezt a nyelvet nem szabad, nem lehet elfelejteni. S hogy milyen csodálatos és értékes a mi magyar anyanyelvünk azt néhány külföldi személyiség által mondottakkal igazolom:

Jakob Grimm meseíró: „ A magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet"

George Bernard Shaw drámaíró: „Ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lenne."

Álljon itt végül egy hazánkfiától való idézet, aki élete nagyobbik részét külföldön töltötte: Teller Ede tudós: „Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar."

Milyen lehetőséget ad a honismeret az országos Életfa Programban résztvevő társaknak? Először érdeklődést jelent a szűkebb lakóterét magába foglaló kistáj iránt, kialakul a lakóhelyhez, szülőhelyhez való kötődése, figyelmét egyre jobban leköti annak földrajza, élővilága és ez a NEMZETHEZ tartozás első lépése. Ezt követi előbb az ország, majd a határon túli magyarság értékeinek, emlékeinek megismerése, megőrzése, tiszteletben tartása és ápolása.

Szívélyes üdvözlettel:

Borsi Tivadar - mérnök-tanár

• Előző
• Tovább

Tweet