Honismereti programunkról érzések, gondolatok

Ott voltál? Nem? Sajnálom!

Június 18-19-re terveztük az újabb honismereti programot, a Miskolci Operafesztivált, természetesen Dr. Barla Zsóka és Borsi Tivadar vezetésével. A cég dolgozói, Laura és a többiek óriási háttérszervezéssel lebonyolítottak mindent. Ekkor derült ki, hogy az egész fesztivál elmarad, pénz hiányában! Sebaj, mert mi együtt lenni szeretünk és busszal, egy kis csapattal csak együtt voltunk, igaz csak egy napig.

Borzalmasan fáradt voltam szombat reggel és nem is értettem, hogy miért kell nekem mindenütt ott lenni. A lányunk szintúgy mérgesen pakolt. Ekkor éreztem, hogy valami nagyot kell kapjak ma! Ha ennyire nehéz, ha ennyi szabotázs van rajta, akkor ott a titok.

Azt előre kel bocsátanom, hogy a honismereti napokat ezentúl „beszivecskézem", és átnevezem BOLDOGSÁG NAPOKNAK!

Igazgató Úr kérdezte a buszon, hogy mi volt a nap legjobb része. Akkor még nem volt letisztulva bennem. Élveztem a várat, a kirakodóvásárt, a pisztrángost, jó volt együtt, szeretem ezeket az embereket. Olyanok nekem mit a távoli családtagok, akikkel könnyű együtt lenni, nincsenek régi sérelmek. Csak szerethetem őket. Ráadásul minden azért van, hogy „ÉN" jól érezzem magam, csak ott kell lennem!

Hogy mi történt? Szombaton reggel 6.45 perckor felvett minket a busz Józsán. Tiszaújváros benzinkútját megenergetizáltuk, mert 15-en eljártuk a Qi-kungot Tihanyi Pali vezetésével. Az Életfa Programnak ez a hangulatindító „pálinkája", ami jellegzetes a buszos utakon, csak Balogh András főzte!

Miskolcon felvettük a csapat többi részét, indult az örömködés egymásnak és ott voltak a gyerekek, akik hamar egymásra találtak. (Természetesen a fiú elhagyta anyját és előre ült a lányhoz! Ebben a korban még így működik!)

Első állomásunk a Diósgyőri Vár volt. Meglepett a kirakodóvásár hihetetlen minősége. Minden szép és egyedülálló volt, saját készítés. Nem voltak sokan, de már a szemnek ajándék volt. Körbevezettek a panoptikumban, nem is tudtam, hogy ilyen is van a várban!

Kisvasúttal mentünk át Lillafüredre! Gyönyörű volt az út! Mindig kocsival mentem korábban. Szakadékot néztünk, gyönyörű házakat, kerteket, a Papírgyárat, amiről elmondta Igazgató Úr, hogy ő tervezte a biztonsági rendszerét valamikor! Ott készül a speciális papír a pénzhez. Egy tenyérnyi sem hiányozhat belőle!

Lillafüreden sétáltunk, csodát is láttunk! „A menyasszony megcsókolta a békát és ott termett a vőlegény!!" Életre kelt a mese ott előttünk és valósággá vált!

A következő állomás az, amiért az egész cikk íródott, az a kohó. Elmentem mellette többször, a pisztrángoshoz menet de sose akartam bemenni. Nem izgatott ilyen dolog. Az elején most is csak úgy reagáltam, mint régen, hogy milyen jó volt, hogy idehívtak mestereket, a tudásért. Nagy álma Fazolának nem sikerült, pedig az álma mellett sok olyan kutatást tett, amiért mai napig hálásak lehetünk. Nem mindig az az érték, amit akkor annak gondolok!

Az igazi döbbenet akkor jött, amikor kiderült, hogy a fia, Frigyes, megcsinálta!!! Jobb acélt, mint az angolok! És leállították!!!! Elvették tőle a kohót és nem is vehette volna meg! Ott van egy egyenes, tisztaszívű már magyar mérnök, aki nem ismeri fel a cselt, és nem bíz meg mást, hogy vegye meg helyette. Ott van a hit, hogy ezt meg lehet velem tenni!!! Én azt hittem, hogy ez Trianon óta van, de nem!!!! Már jóval azelőtt ott van a magyarba beleégetve, hogy igazságtalanságokat, jogtalanságokat el lehet velünk követni! Vagyis MEGENGEDEM, vagyis ELVÁROM, hogy ez megtörténhessen. Én adom rá a pecsétet! (A nagyszüleim élete is olyan megfoghatatlannak, igazságtalannak tűnt az én lelkemben. Azt szűrtem le belőle, hogy az életnek mindennél több értelme van, hogy én mindent kibírok, mindent túlélek. De sajnos itt engedtem meg az igazságtalanságokat is. Pedig később jól jöttem ki belőle, de most, ha visszagondolok, még mindig fáj, ami akkor ért. )

Nos azt gondolom, hogy szép feladatom, feladatunk van az Életfa Programban! Ezt a hitet átváltoztatni, átírni. Megértem azokat, akik ezzel a hittel nem is kezdenek el jobbítani az életükön. Kicsit sem. Nem éri meg nekik, hiszen úgyis elveszik tőlük. Mi magyarok főleg a kudarcok felsorolásából élünk. Hol mit vesztettünk el, stb. természetesen én is. Most azt a célt tűzöm ki az életemben, hogy csak a jóra koncentráljak és megváltoztassam legalább a saját hitrendszeremet. Ja, és ha nem vagyok tegnap ott, akkor nem jön ez fel bennem. Az extra idegenvezetést is köszönöm!!!! Hiszen a „sértett" idegenvezetőnk nélkül nem lett volna teljes a nap és ez a cikk sem lenne itt!

Tonk Emil mondja: Ha időt akarsz megspórolni, akkor fizess meg szakembert! Még ezt is tanulnom kell!

Szeretettel: Dr. Harsányi Edit Marianna

Életfa Program Orvos-marketing Igazgatója

• Előző
• Tovább

Tweet