ÉLETFA Gyerek Tábor apa-fiú szemmel II
- Kategória: Gyerek
- Találatok: 4612
A gyermek…
Fogalmazásom bevezetését azénédesszülőm írta meg. Azt szeretném, ha tudná mindenki, nem feltétlenül pontosan úgy történtek az események, ahogy ott szerepelnekJ.
Szóval milyen volt a tábor? Féltem tőle kicsit, mert idegen hely, idegen emberek, idegen még az ágy, sőt az étel is. De volt két nagyon fontos dolog, ami soha sem az, mégpedig a medence és a víz (több méternyi kellemes, ám alapvetően mégis életidegen közeg, ahogy apapapapa hívja, hogy honnan vesz ilyet…). Ez volt az első, amit apa bedobott az első és második, sokadik beszélgetésen tábor ügyben. Aztán jött a többi dolog, hiszen ismerem Marikát (mindenkiédesanyja), ismerem a gyerekek közül Kristófot, ismerem Andust, nem leszek teljesen „egyedül”. Mutatott fotókat a helyről, megnéztük a térképen hol van pontosan Beregdaróc, megnéztük Marikát isJ. Odáig jutottunk, hogy Életfa szülő gyerekeként csak érdemes kipróbálni az Életfa tábort, így aztán igent mondtamJ.
A tábor előtti napon (csak akkor!!) nem sokat aludtam, izgultam az indulás miatt. Szerintem csak nem akartam elaludni és lekésni az indulást, de apapapa szerint a bekezdés első mondata az igazJ. Reggel már együtt kávéztam a „főnökkel” a konyhában az ő nagy örömére, ugyanis negyed négyet mutatott az óra… Korábban már bepakoltunk, a ruháim vasalva lapultak a tatyóm mélyén, minden cuccom elő volt készítve. Persze a szendvicseim és az innivalóm nem. De hát ugye van, aki elkészítse nekem. És el is készítette frissen, ropogósan a szendóimat, jeges italokat lötybölt az üvegekbe-kulacsokba, azt mondta azért, hogy a forróságban is a lehető legtovább maradjon hideg. Szerintem csak elfelejtette kivenni a fagyasztóból, de hát ugye én csak „eggyerek” vagyokJ (überhobbit ahogy elnevezett az ősöm azon a hajnalon).
Elérkezett végre az indulás ideje! Hátizsák a háton, táska a kézben, pontosabban két kézben, mert ez az utazóförmedvény kutyául nehéz volt, így megosztottuk a füleitJ. Sétáltunk a tábori felszereléssel a Papszer utcára, ahol találkoztunk a többiekkel. Zsolti bátyám tárt karokkal fogadott, és tuszkolt is az autóba csomagot, gyereket egyaránt (bocsánat Zsolti bácsi!). Beültünk a helyünkre, bekötöttük magunkat, és már integethettünk is a kint álló szülőknek. Ezt mondjuk, lehet, hogy elfelejtettükJ.
Az út nem volt rövid, de annyira hosszú sem, sokat nevettünk végig és néztünk ki az ablakokon. Majd egyszer csak hallottuk, megérkeztünk! És ott voltunk tényleg.
Vártak minket, kipakoltunk, berendezkedtünk, megkaptuk a szobáinkat (ez olyan felnőttes dolog), volt ebéd is, megismerkedtünk egymással, zavarban is voltam… Eszembe jutott apapapapapa méteres listája a viselkedési renddel kapcsolatbanJ. Kire hallgatok, mikor hallgatok, miért hallgatok, úgyhogy tényleg hallgattam inkábbJ.
Most jöttem rá, nem is olyan könnyű írni a táborról. Hiszen minden nap minden percében volt mit csinálni, úsztunk, vizeztünk, fürödtünk, szaladgáltunk, fociztunk, kézműveztünk, tanyát látogattunk, versenyeztünk, farsangoztunk nyáronJ, csillagászkodtunk (csillagész lettem), láttunk régi járműveket, repülőket, lovaskocsiztunk, lovaztunk, hasunkat fogva hemperegtünk, megismerkedtünk - én megismerkedtem a csikunggal, takarítottunk is, szalonnát sütöttünk, barátkoztunk, beszélgettünk…
Mi jelentette a legnagyobb élményt? Nem tudok választani, minden!!!! Mindenmindenminden így egyben! Nagyon jó volt ott lenni és nagyon rossz volt hazajönni, mert az idő az szaladt. Most én is szaladok, mert apapapa hív… Köszönöm, hogy ott lehettem, és ha Marika (pótanyám) és Erzsike néni, András bácsi elvállalnak, szeretnék menni jövőre is!
A gyermek
