ÉLETFA GYEREK TÁBOR APA-FIÚ SZEMMEL I.
- Kategória: Gyerek
- Találatok: 5195
Az apa…
Azt hiszem, nem voltam egyedül a nyár örök gondjával, vagyis a „fene vinné el, a vakáció alatt hova menjen a gyermek” kérdéskörrel. Aki hasonló cipőben járt, kézfeltartással jelezzen nyugodtan. Sajnos azonban a jelentkezők számát megállapítani nincs módombanJ.
Gyakorló szülőként alaposan megfontolom (gondolom, ebben sem vagyok túl magányos), hol is tegye tiszteletét 11 éves „szörnyűkamasz” csöppségem, aki ráadásul férfi nemű is egyben (örök álmossága miatt ágy- és férfineműként is emlegetem, de ez óriási titok).
Szóval eljutottam arra a pontra, amikor már nem volt kibúvó, választani kellett. Keretünkbe két tábor fért bele, és az Életfa Program jóvoltából az Életfa Gyerektáborra esett első választásunk. Miután magam is a Programban dolgozom, a választás valóban nem volt nehéz. Érdekes élményt jelentett kölyökzetem reakcióit látni-átélni, hiszen ellenérzése a táborokkal szemben úgy általában, nos, ezúttal is jelentkezett.
Majd minél több információt tudott meg, annál inkább mehetnékje támadt, az utolsó tábor előtti hét pedig maga volt a kínszenvedés az állandó „mikor indulok már” kérdések miatt.
Ez így nem tűnhet komoly problémának, de higgyétek el, nem jó éjjel egy órakor arra ébredni, hogy egy erősen álomittas, nagyra nőtt törpe rázza a vállam eme rettenetesen fontos ügy miatt… A kérdés: Apapapapapa, mikor indulok? (A válasz gondolatban: amikor akarsz Gyermekem, leginkább most szeretném, de óriási lendülettel ám…) Az elhangzott válasz: három, kettő, egy nap múlva Tökfej, úgyhogy nyomás aludni!
Minél jobban közeledett a tábor kezdete, annál több információt tudhattam meg örökszervező kollegináinktól, és miután az én magzatom első bálozó volt Életfa berkekben, ez az információdömping nem jött épp rosszul. Ráadásul, amire ritkán van példa, pontosan tudtam mire és kire, kikre számíthatok. Ami fura volt számomra, hogy én talán jobban vártam a tábort, mint a fent említett Örökmozgó Lökött Medvebocs (a képen látható indulás előtt néhány perccel).
Hogy milyen volt a tábor? Ennek megállapítására nem én vagyok a legalkalmasabb személy, hiszen csak a távolból szemléltem a gyermek napjaitJ. Illetve csak szemléltem volna… Ugyanis egész egyszerűen „saját vérem” elfelejtett jelentkezni a beregdaróci napok alattJ! Gyakorlatilag teljesen sikerült kikapcsolnia és kikapcsolódnia, feloldódott az új barátok, az új ismeretségek bűvkörében, igenis elvarázsolta a közeg, a hangulat és a felnőttek-gyerekek társasága.
Én egy dolgot tehetek és meg is teszem, köszönöm az Életfa Gyerek Tábor szervezőinek és vendégeinek ezt az öt felejthetetlen napot! Köszönöm Vargáné Marikának az „örökanyaigondoskodást”, köszönöm Baloghné Erzsikének és Andrásnak a szeretetet, barátságot és az élményt, amit a társaságuk jelentett, köszönöm az ott lévő nevelőknek a figyelmet és a törődést, köszönöm minden táborlakó kedvességét, barátságát, köszönöm „Életfa Zsolti bácsinak” a segítséget és a beregdaróci fuvartJ, köszönöm Schmidt Zoltánnak a galaktikus-intergalaktikus csillagászati túravezetést, és köszönöm Schmidt Ferencnek a tábor lehetőségét!
Nos, ez a szubjektív beszámoló itt ért véget, átadom a stafétabotot a családi illetékes elvtársnak, aki valóban tudja-látta-átélte a beregdaróci Életfa Fesztivált. Hamarosan jelentkezik élményleltárával, addig is mindenki szíves türelmét kérnénk…
Üdvözlettel
„Csak egy apa”
