A „VÉLETLENEK TÁNCA”
- Kategória: Csapatépítés
- Találatok: 5163
Tudod véletlenek nincsenek, vagy mégis!
2 nappal az Életfa Konferencia előtt kaptam egy telefont. Erdei Edit, aki ikrekkel állapotos, kapott a kaparóson egy konferencia jegyet. Viszont az orvosa szigorú nyugalmat rendelt neki. Most mi legyen a jeggyel? Hívta a szponzorát, majd engem, hátha van valaki. De már mindenki befizette…
Ekkor Edit: „Én arra fiúra gondoltam, hogy neki adnám, aki az Életfa Program Alapképzésen mellettem ült. Olyan kedves, mosolygós!”
Nekem korábban Jocó már nemet mondott a pesti útra, de hát ha a sors akarja, én szólok neki megint.
És Jocó értett a jelből, igent mondott!
Hétfőn reggel ez a levél várt!
Ja és hogy miért a véletlenek tánca? Mert ő az egyik tánctanár az iskolánkban. Társastáncban segít elmélyíteni a tudásunkat. „Szabadidejében” pedig 3. éves biológia-kémia szakos hallgató a debreceni egyetemen.
Fogadjátok szeretettel a gondolatait!
Dr. Harsányi Edit
A „Legjobb szponzor” cím őrizője
Kedves Edit!
Gondoltam írok neked egy rövidke levelet, melyben meg szeretném köszönni mindazt, amit eddig kaptam tőled.
Nagyon sokat köszönhetek neked már most, pedig csak alig több mint egy hónapja ismerjük egymást az elmúlt két és fél évhez képest.
Nagyon sokat jelentett nekem az a vasárnap, amiről már írtam neked. Ám ez a szombati nap csodálatos volt. Hihetetlen mennyire meg tud változtatni egy embert egy ilyen esemény. Sokkal jobban érzem magam a bőrömben. Annyi élmény ért, s annyi érzést váltott ki belőlem, hogy a teljesség igénye nélkül tudok csak írni erről. Remek volt megismerni a kedves utazó társakat, s jó volt hallani a tapasztalatikat ezekről a termékekről. Nem is beszélve a közös éneklésről. Olyan elmondhatatlan jó érzés. Bevallom egész nap ezeket a dalokat hallgattam. (De még most a levélírás közben is ez megy.)
Belegondoltam, milyen jó lenne egyszer ott tartani, hogy ismerjem a még most idegen, de mégis elsőre kedvesnek tűnő arcokat.
Ám gondolkodtam másról is igencsak bőségesen. Tonk Emil azt mondta, hogy legyünk profik. Én szeretnék profi lenni. Azt vallom, hogy ne marketingből legyek profi, amíg nem ismerem, mit akarok eladásra kínálni. Én vágyom arra, hogy ismerjem ezeket a termékeket. Gondolkodtam már sokat, hogy én mit is akarok kezdeni az életemmel. Kémia, biológia...
Mit is kezdhetnék ezekkel? Legyek tanár? Jól hangzik, de ennyit tanulni annyi fizetésért s annyi megbecsülésért - már ha kapnék - nem igazán éri meg.
Alapból azért jelentkeztem erre, mert szeretek emberek között lenni úgy, hogy segíthessek nekik. Szeretek aktív és hasznos tagja lenni mindannak, amiben vagyok. Sosem elégedtem meg a felületi tudással. Talán egy két tanárt az őrületbe is kergettem a sok "Miért?" kérdésemmel.
Úgy érzem, hogy két év múlva, mikor a továbbtanulás újabb csapásvonalát kell megválasztanom, mindenképpen olyannal akarok foglalkozni, ami az egészségmegőrzésre fekteti a hangsúlyt, s ne csak a marketing, hanem a tudomány is szerepet kaphasson a Just-Nahrinban töltött munkám során. Éppen ezért hamarosan fel kell majd keresnem néhány tanáromat az egyetemen, hogy mit ajánlanak nekem a továbbiakban. El szeretném nekik mondani, hogy miért is e mellett döntöttem, ezzel is bogarat ültetve a fülükbe a Just-Nahrin termékekről. Kis bujtatott reklám. . Így hát szeretnék minden termékről legalább egy oldalnyi tudományos információt magamévá tenni. Azt hiszem ez a profizmus alapja. Ezen felül szeretnék minél több tapasztalatot összegyűjteni minden termékről. Legyen az saját, legyen az másoké. Mind nagyon fontos. Eztán jöhetnek a marketing praktikák.
Szeretném a segítségedet kérni, hogy minél behatóbban megismerhessem ezen termékeket tudományos szemmel is.
S még egyszer szeretném megköszönni az eddigi segítségedet. Bízom abban, hogy továbbra is számíthatok a segítségedre.
Na, hát ez nem is lett olyan rövid... .
Puszi: Jocó
Ugye ebből a levélből kiderült, hogy miért érdemes eljönni a konferenciára, miért érdemes a rendezvényünkre eljönni?
Mert itt tudunk egymásnak megadni mindent! Tudást, minőséget, jövőképet, szeretetet, példát…
„Egynek minden nehéz, soknak semmi sem lehetetlen.”
Széchenyi István gróf
Ez az Életfa Program hitvallása is. Legyünk többen, akik össze akarunk tartozni!
Dr. Harsányi Edit, a „Legjobb szponzor” cím őrizője
