AZ ORSZÁG LEGJOBBJAIKÉNT, MAGYAROKKÉNT SVÁJCBAN

VI. RÉSZ

A gyárátadó ünnepség, a gálavacsora, a szemet gyönyörködtető program után bevallom, nehezen jött álom a szememre.

Annyi, de annyi impulzus ért, annyi, de annyi kedves emberrel hozott bennünket össze a sors, olyan jó volt a rég nem látott ismerősökkel újra találkozni, és olyan rég óta dédelgettem ennek az utazásnak a vágyát, nem is csoda, hogy idő kellett, hogy feldolgozzam.

Mondtam is Erikának, jól vésse a szívébe az itt megélt élményeket, mert bizony, történelemnek voltunk a részesei, és Magyarországról csak mi ketten!

Reggel aztán sietség nélkül, komótosan elkészültünk, és jól esett a könnyű, gyümölcsökben gazdag szállodai reggeli.

Szépen levittük a bőröndöket, és miközben a transzfer buszunkra várakoztunk, sorban elbúcsúztunk a barátainktól, köztük a Just cég képviselőitől, majd fotózkodtunk.

Aztán, egyszer csak látjuk, közelednek a fotósok, és mikrofonnal a kezében az a riporter, aki érkezéskor interjúvolt meg bennünket.

Búcsúzóul, az utolsó napon, a velünk készült összegző beszélgetéssel akarták zárni a programot.

Egy-egy nagy doboz búcsúajándékot kaptunk a gála után. Fém doboz, gondoltuk, tele svájci csokoládéval. A biztonság és a könnyű szállíthatóság kedvéért nem is bontottuk ki, az ajándékhoz kapott nyitott szatyorban vittük magunkkal.

Nem is volt addig gond, míg be nem check-koltunk, és az átvilágítás után ki nem derült, hogy jóval a megengedettebbnél nagyobb kiszerelésű folyadékokkal van ám tele a díszdoboz...Csupa, csupa Just termékkel...

Csak nem fogják kidobni? Bizony meg volt az esélye...

De látva az őszinte kétségbeesésünket, és meghallgatva a kérésemet, megengedték, hogy elhagyva ezt a már zárt területet, kézipoggyászként feladhassuk a kincseinket...

Bevallom, megkönnyebbülten, magunkon jókat mosolyogva töltöttük el ez után a kaland után az időt a gépünk indulásáig a zürichi repülőtéren.

Kicsit hasonlított a történés az érkezésünk utáni, sokat emlegetett fölösleges kijelentkezésünkhöz, csak fordított előjellel. "Keretes" lett így az utunk...:)

Erika így emlékszik vissza

Az utolsó napunk is meglepetéssel kezdődött.

Már amikor lejöttünk a reggelihez csodálkoztam, hogy most miért ilyen korán vannak itt a riporterek és a fotósok?

Hát azért mert az érkezés is velünk kezdődött és akkor a befejezés is velünk végződjön!

Nagyon jól esett, hogy ennyire ránk figyelnek. Már jöttek is Ildikóhoz hogy megkezdjék a riportot, de Ildikó engem szólított és amit tanított nekem németül elmondhattam. Mert ugye, a szponzorom megtanított nekem néhány alap mondatot németül, hogy 'meg tudjak szólalni'...,bizony a riporterek is meglepődtek.

Azután minden nemzetiségű barátainktól köszöntünk el, telefonszámot, email címeket cseréltünk. Egy kicsit fájt a búcsúzás, mert annyira jó volt velük együtt tölteni azt a néhány napot.

Reggeli után elindultunk a repülőtérre ahol folytatódott a kaland tovább, ugyanis nem néztük meg az ajándékunkat, nem bontottuk ki azt a hatalmas díszcsomagolást és nem láttuk hogy 100ml-nél nagyobb folyadék volt benne... de Ildikó kedves szavával meggyőzte őket hogy kézipoggyászként adhassuk föl.

Nagyon boldogok voltunk hogy megmaradt az ajándékunk, gyönyörű mert emlék is volt pl. Justos kulcstartó is, amit csak a szponzorom és én kaptam.

Utána már simán ment minden. Csodálatos élményekkel térve értünk haza és azzal a felemelő gondolattal, hogy mi egy hónap múlva is jövünk.

Ildikó Köszönök minden segítséget, mert az út előtt is, közben is, minden percben azt nézted mit segíthetsz nekem...

Sok szeretettel:
Erika Kozma, aus Ungarn:)

Köszönöm Neked, kedves olvasó, hogy cikkről cikkre osztoztál az örömünkben, az élményeinkben. Mi biztos, nem csak az emlékeinkben, hanem a szívünkben is őrizzük a jutalomutazásig vezető szorgos, hosszú utat, és az 5 varázslatos nap minden pillanatát. Feladatunknak érezzük továbbadni, életben tartani, másokat motiválni vele...

Köszönettel és hálával tartozunk szponzorainknak, csapatainknak, vásárlóinknak, mindenkinek, aki akár csak a támogató mosolyával is, de hozzájárult a munkánk sikeréhez.

Külön köszönet a svájci vendéglátóinknak, és fáradhatatlan, csupa mosoly programszervezőinknek a felejthetetlen napokért: Marcel és Hansueli Jüstrich-nek, Britta Ben Gouta-nak, Ilya Malikov-nak, Britta Lutz-nak, és Claudine Aerne-nek.

Sok szeretettel:
Szilágyi Ildikó
A Napsugár Csapat Vezetője
Legjobb Szponzor
209519908

• Előző
• Tovább

Tweet