Emlékkönyv…

Az elmúlt év során szponzorom, Szilágyi Ildikó mindig mondogatta, hogy szépen gyűjtögessem a pontjaimat, mert még mindig esélyes vagyok a Svájci utazási versenyen. Boldog voltam mikor ezeket mondta, de nem igazán hittem benne, hogy sikerülhet. Aztán egyik nap felhívott a nagy hírrel: „Encikém, utazol Svájcba”. Többször vissza is kérdeztem, hogy ugye nem csak viccelsz.

De nem viccelt. Augusztus 16-án már a repülőn ültem és csodáltam a kék eget a gép ablakából. Miközben a szállodába tartottunk nem győztem magamba szívni a látványt. A meseszép hegyek és a legzöldebb fű elém táruló képe egyből rabul ejtett. A pazar szálloda pedig csak fokozta ezt a hatást.

Már nagyon izgatottan vártam az első programunkat másnap. Végre élőben is láthattam a Nahrin gyárat. A helyet, ahol a csodákat készítik. Kis túlzással állíthatom, hogy bejártuk a gyárat a pincétől a padlásig. Legszívesebben minden centiméterét lefényképeztem volna, ha van rá lehetőségem. Bámulatos az a rendezettség, ami ott fogadott. És soha életemben nem voltam még olyan büszke magamra, mikor Beate azzal fogadott minket, hogy szívből gratulál nekünk, mert mi vagyunk a legjobbak Magyarországon.

A Nahrin gyárlátogatás után sem unatkoztunk. Számtalan remek programot szerveztek nekünk. Együtt ebédelhettem a Nahrin gyár vezetőjével, Michael Jüstrich-hel. Átsétálhattam a híres luzerni fahídon. Remek vacsorát tölthettem el egy hangulatos olasz étteremben.

Második nap érdekesebbnél érdekesebb dolgokat tudtam meg Svájc és Solothurn történelméről egy izgalmas városnézés keretében.

Függő vasúton utaztam. Sőt a nagy lakomák utáni felesleges kalóriák elégetése végett Ove-val és Fecóval egy kisebb túra keretében legyalogoltunk a hegyről. De gyorsan vissza is pótoltunk ezek a kalóriákat, mikor Igazgató úr shoppingolás közben igazi svájci csokival kedveskedett nekünk.

Este gálavacsorára voltunk hivatalosak. Vendéglátóink népviseletben vártak minket. Nagyon tündériek voltak. Volt ott eszem-iszom, dínom-dánom.

Másnap megismerkedhettünk az időmérés nagymestereinek történelmével. Az Omega múzeumba látogattunk el, ami egyszerűen hihetetlen volt. Ennyi remek óra egy helyen. Leesett az állam a látványtól. Le is vontam a következtetést, hogy a svájciak valóban nagyon értenek az órakészítéshez. Remekműveket alkottak és alkotnak a mai napig is.

Egy csodás hajókirándulás keretében tölthettünk el egy remek ebédet a múzeumlátogatás után. Néha-néha azért megálltunk a programok során pár képet készíteni. Csak alig párat J

Még felsorolni sem lehet mennyi élményben volt részem. De elérkezett a búcsú ideje. Csütörtök reggel búcsút vettünk a szállodától és egy rövid zürichi kirándulás után, búcsút kellett vennem Svájctól és a remek csapattól, akikkel együtt tölthettem ezt a pár napot. Fájó szívvel, de felejthetetlen emlékekkel tértem haza. Örökre szívembe zártam minden pillanatát.

Demeter Enikő
Napsugár Csapat

• Előző
• Tovább

Tweet