HOGY IS KEZDŐDÖTT?

Ha kívánni lehetne, akkor biztos vagyok benne, hogy most mindenki valami kívánságot meg tudna fogalmazni.

Annak idején mikor kislány voltam, az volt a kívánságom, hogy vadászpilóta lehessek. Mert akkor mindenkire tudok vigyázni fentről. S azonnal tudok szólni ha baj van és ott termek, hogy segítsek.

Egy nagy gyermekkoromban megélt betegséget kapcsán – mivel nem tudtuk akkor nagyon hatásosan felvenni a harcot az adott betegséggel szemben….vadászpilóta már nem lehettem, s mindenki könyörgött, hogy ne legyek ápolónő…Nem fogadtam szót és hivatásként választottam, hogy segíthessek. Hiszen édesanyám is ápolónő.A családunk szülői ágában előfordultak nagyobb betegségek, amelyek a sors által az Életfaprogrammal összehoztak minket. Teltek múltak az évek. S történések úgy hozták, hogy egy Egészségnap alkalmából jómagam találkoztam az Életfa Programmal, illetve egyik országos Vezető Tanácsadójával – Trénerével, Szilágyi Ildikóval.

Már akkor magával ragadott a lendület, a kisugárzás, a segítőkészség s az a rengeteg pozitívum. Aminek szinte kérdés nélkül, azonnal részese akartam lenni.

 Történt mindez 2013. szeptember 22.-én. A felmerült egészségügyi problémáim és a szűk családi körömben is megoldódtak, mivel a lelkes felhasználók táborát és a csodás Napsugár Csapatot gyarapítottam immár. Úgy, mint csapattárs, előadó, ifjú csapatépítő, segítőtárs… és még sorolhatnám.

Két igen rangos kiállításon is részt vehettem. Új emberekkel ismerkedtem meg, akiknek segítséget nyújthattam és nyújthatok a jövőben is; kezükbe adhattam az egészségük vagy az ahhoz vezető út kulcsát. Minden hónapban a szoros köreimbe tartozó új és újabb regisztrált törzsvásárlókat köszönthetek köreim illetve a Napsugár csapat köreiben. Olyan képzésekben vehettem részt, melyekről álmodni sem mertem. S olyan tudásra tehettem szert, melyeket sehol máshol nem kaphatok meg. Akár a lelkes és lendületes csapatépítésről, összetartozásról, egészségügyi és természetgyógyászatinak mondott ismeretekről legyen szó. Minden hétfőn repesve várom a klubestéket. Melyeken olyan családias, segítőkész a miliő, hogy mikor véget ér az est, már a következőt várom azonnal. Testi-lelki-szellemi-tapasztalati és kapcsolati gyarapodás egyaránt érvényesül.

Mindezeket már igyekeztem ebben a szűk három hónapban, a mindennapjaimba is szervesen beépíteni, így a munkámba is. Hogy munkatársaim is részesülhessenek eme csodás élményben. S szeretném még tovább bővíteni tudásomat, ismereteimet, segítségnyújtási lehetőségeimet még szélesebb körben.

Mert nem halat kell adni az emberek kezébe, hanem meg kell tanítani őket halászni. S így méltán mondhassák reám is, mint szponzoromra és minden Napsugár csapat társamra, hogy szórja sugarait. S valóban hivatása a segítségnyújtás.

Üdvözlettel:
Tóth Andrea
Napsugár Csapat 

• Előző
• Tovább

Tweet