EGY ÁLOM VÁLT VALÓRA

Fogadjátok nagy szeretettel csapatom egyik vezetőjének, Lengyelné Anikának gondolatait, érzéseit, aki most először élte át a svájci nyereményutazást!

Hegyi Gyöngyi
Életfa Delfinek vezetője

Egy álom valóra vált… 

Vasárnap délután van. Pontosan három héttel ezelőtt ezekben a percekben, órákban készültem életem egyik legjobban várt utazására. Svájcba indultam. Egy álom válik valósággá, egy álom valódi részese lehetek.

Előzmények...
Egy júniusi nap délelőttjén csörgött a telefonom és a vonal végén egy nagyon kellemes ismerős hang megkérdezte tőlem, van-e programom augusztusra. Ő nem volt más, mint Nagyházi Marika, aki elmondta, hogy nyertem egy 5 napos exkluzív utazást Svájcba, részt tudok-e venni.

Az örömtől és a megilletődöttségtől elsírtam magam, természetesen igent mondtam.
Sok minden kavargott a fejemben, hiszen dédelgetett álmaim között szerepelt, hogy eljussak Svájcba, és személyesen megnézzem azt a gyárat, ahol azok a termékek készülnek, amelyek visszaadták az egészségemet és a férjem egészségét is.
Ettől kezdve szinte minden nap gondolataim között szerepelt az utazásra való felkészülés.
Mindig csodálattal olvastam azokat a beszámolókat, amelyeket azok a szerencsés nyertesek írtak, akik részt vehettek a svájci jutalomutazáson. Egyre jobban ráhangolódtam az utazásra, nézegettem a városokat az előre megadott programok helyszíneit. Vártam, nagyon vártam…

Visszatérve már, mint résztvevő milyen élményt adott számomra ez a felejthetetlen 5 nap?
Először is maga a repülőút gyönyörű volt, az időjárás a „kegyeibe fogadott” bennünket, hiszen ragyogó napsütésben érkeztünk meg Zürichbe.
Egy festői környezetbe illő hotelben, a Paxmontana Hotelben volt a szállásunk, olyan volt, mint egy kastély. Gyönyörű panoráma tárult elénk minden reggel. Az ablakunkból láthattam a Napfelkeltét és tudtam, hogy csodálatos nap áll előttünk.
A hétfői napon került sor a Nahrin gyár látogatására. Eljött a várva várt nap, hogy végre betekinthetek a „boszorkánykonyhába”.

A gyár bejárta előtt két hatalmas havasi kürtöt megszólaltató, népviseletbe öltözött úr várt bennünket. Lenyűgöző volt hallgatni, hogy milyen gyönyörű dallamokat varázsoltak a tiszteletünkre.

Belépve a Nahrin gyár kapuján Jose Maria Garcia, a gyár export vezetője üdvözölt bennünket, és rövidesen kezdetét vette a gyárlátogatás. Előtte azért még volt egy „kis öltözködés”, hiszen a tisztaság itt első számú követelmény, így kaptunk egy szép sapkát, köpenyt és cipővédőt.

Elindultunk…
A gyárlátogatást a legfelső emeleten kezdtük.  Itt éppen a kedvenc termékem az Articsóka gyártása volt folyamatban. Megnézhettem azt a hatalmas tartályt, amelyben készült, megillatozhattam, érezhettem a menta illatát. Láthattam hogyan készülnek a kapszulás termékek, akkor éppen a Minci Plus gyártása volt folyamatban. Láttam a Nahrom fűszersó dobozba való töltését, a teljes folyamat végén pedig, hogy hogyan kerül felcímkézve a raktárba.

Folyamatosan haladtunk emeletről-emeletre, még végül a raktárban olyan szállítmányt is láthattam, ami magyarországi szállítása várt.
Egy kis történetet szeretnék felidézni, ami 2008-ban egy Országos Tatálkozón történt Tatán.
Szellemi vetélkedő alkalmával volt egy olyan kérdés, hogy milyen növény nő a Nahrin gyár tetején. Akkor hallottam, hogy varjúháj virágzik ott, és hogy a gyár ablakai ferdén vannak beszerelve, így a Nap káros sugarai nem tesznek kárt az ott készített termékekben.
Hát valójában innen indult az a vágyam, hogy eljussak a Nahin gyárba és személyesen láthassam mindezt. Láthassam, hogy hogyan készülnek a termékek.

Sikerült. Hosszú, kitartó munkával, de megvalósítottam. Most megtapasztaltam azt a tisztaságot, precizitást, jól szervezettséget, ami szükséges egy világszínvonalú termék gyártásához. Csak legfelső fokban tudok beszélni arról, amit a Nahrin gyárban láttam, így vásárlóim részére már a saját tapasztalatomat, a látottakat, az élményeimet tudom átadni.

A nap folytatásaként Luzernben megismerkedhettünk Albinával, a programszervezőnkkel, aki egy nagyon hangulatos étterembe vitt el bennünket ebédelni. A délután folyamán városnézésen vettünk részt, sétálhattunk, gyönyörködhettünk a csodás panorámában, a szebbnél szebb házakban, üzletekben.  Kicsit elfáradva, de sok-sok élménnyel gazdagodva tértünk vissza a szállodánkba.

Másnap a „magasságokba repültünk”: a világ legmeredekebb fogaskerekű vasútja vitt fel bennünket a 2.132 méteres Pilatusra. Lélegzet elállító látvány tárult a szemünk elé. A csúcsra vezető út is olyan látvány nyújtott, hogy örökre megmarad az emlékezetemben. Az időjárás ismét tökéletes volt, ragyogó napsütésben csodálhattuk meg a távoli havas hegycsúcsokat. Ez a nap még tartogatott számomra egy olyan cselekedetet, amelyet nem gondoltam volna magamról, hogy meg tudok csinálni, legyőztem a félelmemet. Kipróbáltam a nyári tobogánt, ami hatalmas élményt adott.

A következő napon hajókiránduláson vehettünk részt. Hajónk a Thurnersee tavon Interlakenből Oberhofenbe tartott. Szikrázó napsütésben élvezhettük a panorámát, csodálhattuk a szebbnél szebb hegycsúcsokat. Az utazás minden percét élveztem, nagyon sok fényképet készítettem. Gyönyörű szép épületeket, szállodákat láttunk az utunk során. Dél körül érkeztünk meg Oberhofenbe, ahol finom ebéd után sétálhattunk, gyönyörködhettünk a kilátásban a szebbnél szebb virágokban.

A nap zárásaként Luzernben a Stadkeller étteremben egy gálavacsora részesei lehettünk. Számomra ez a nap is felejhetetlen élményt adott.
Másnap már bizony a haza utazás napja volt, így még mindenki igyekezett néhány fotót készíteni a szállodáról és a környező hegyekről, hogy ne csak emlékezetében őrizze meg ezt a négy éjszakai pihenést nyújtó Paxmontana szállodát.

Indultunk Zürich felé közben megálltunk Rapperswilben a rózsák városában. Sétánk során megcsodálhattunk a gyönyörű rózsákat, a pompás panorámát. Sajnos túl sok idő már nem maradt a repülőgép indulásáig, így rappeslwili kirándulásunk is véget ért.
Ezzel befejeződött a svájci jutalomutazásunk is, még a Budapestre vezető repülőút volt hátra, ami egy kicsit izgalmasan alakult, mert a felszállás időpontjában zivatar volt Zürich felett.

Élményekkel gazdagodva, új barátokra találva, szerencsésen megérkeztünk Budapestre. Úgy gondolom, hogy egy nagyon precízen megszervezett programon vehettünk részt, köszönet Albinának, aki magas színvonalon kalauzolt bennünket utazásunk során.
Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy személyesen találkozhattam a Nahrin gyár tulajdonosaival, képviselőivel.

Köszönöm Schmidt Ferenc Igazgató Úrnak, hogy megadta számomra a lehetőséget, hogy részese lehettem ennek csodálatos álomutazásnak!
Köszönöm szponzoraimnak, Hegyi Gyöngyinek és Hegyi Miklósnénak, hogy mindenben segítettek, támogattak, tanítottak!
Köszönöm férjemnek, hogy mindenben a segítségemre volt, mindig mellettem állt!

Egy olyan álom valósult meg a számomra, amelyet szeretnék újra átélni. Ezért tenni kell, bárki előtt nyitva áll a lehetőség, csak élni kell vele.
Egy álmom valóra vált…

Lengyel Ferencné
Életfa Delfinek csapata

• Előző
• Tovább

Tweet