Életfa sportfesztivál Piliscsaba - belső élmények

Szabó Tomi szólt nekem az egyik nordic walking tréning alkalmával nincs-e kedvem elindulni a Piliscsabai Életfa Terepfesztiválon, meglepő módon terepfutás kategóriában. Mivel Tomival már csapatban értünk el sikert a tavaszi K&H maraton Életfa váltóban – (518 csapatból 98.) – ezért aztán gondoltam kipróbálom magamat itt is.

Állandó ,,sporttársam", és barátom Balogh Misit is eljött velem kis családom. A helyszínen több Életfa váltót is sikerült összeállítani, szám szerint három pár lett. Én Varga Gyuszival, alkottam duót. A verseny 5 km futás – váltás 14 km biciklizés- utána újra futásból állt (3 km.)

Mivel eddig normál sík terepen futottam, kicsit tartottam a versenytől, ráadásul az edzettségem sem volt éppen 100%-os.A rajtnál gyanús volt a sok nemzeti színben pompázó futóruha, viselője nevével ellátva. A többség eléggé vékony alkattal, és hosszú lábakkal volt megáldva. Gondoltam ez nem az a hétköznapi kategória, amiben én szoktam indulni. Nagyon nem volt idő gondolkodni, mert eljött a rajt pillanata.

Szépen sütött a nap, talán túlságosan is, volt vagy 30 fok pluszban, ilyenkor futni?

Hajrá menjünk. Körülbelül 1 km után jöttem rá miért terepfutás a terepfutás. Az egyik dombra fel, aztán gyorsan le, majd újra fel szóval egy erdei hullámvasút az egész, csak éppen közlekedési eszköz nélkül. A táv felénél már jól elfáradtam, nagyon intenzív az emelkedőn felfelé futni. A szívem majd kiugrott a helyéről, remélem elég Iso teát ittam, hogy túléljem. Csak jussak le, ide soha többet nem jövök.Végre elértem az utolsó nehéz emelkedőt, irány lefelé a célba, itt már beleadtam mindent, hogy minél jobban válthassam Gyuszit. Végre beértem, átadtam a chipet, és Gyuszi már indult is.

Hurrá, most legalább félóra pihenés, kicsit összeszedem magam. Újra Iso tuning tea bevitel, aztán hamar letelt az édes pihenés és Gyuszi is berobogott, hát azt nem tudom, hogy kellemesen, de hogy elfáradva az biztos, sejthettem mit élhetett át, ezért inkább nem kérdeztem semmit, chip fel és futás újra, de már csak a 3 km körre. Érdekes módon azt hittem nehéz lesz elindulni újra, de 300 m után már elkezdtek eltűntnek hitt izmaim működni. Még felfelé is egész jól ment, nem is értettem és már fel is értem a tetőre, futhatok vissza. Nyújtottam a lépteimet amennyire tudtam (nem vagyok egy égi meszelő )178cm magasságommal. És lássunk csodát hipp-hopp beértem. Kétségkívűl számomra ez volt a nap fénypontja. Nincs semmi, ami ahhoz hasonlítható, ha valami ami nehéz volt, de nem adtad fel, hanem megcsináltad.

Én is így voltam ezzel a terepfutással, lehet hogy legközelebb is jönni kéne ? Hamár egyszer megcsináltam, másodszor már biztosan jobban menne!

Nekem a verseny után derült ki, hogy ez egy igazi rendes terepfutó magyar bajnoki futam volt.(!)

Az első két helyen Életfa váltó végzett a kategóriában: 1.- Stépán Zsolt - Szabó Tamás, második Magyari Gábor - Balogh Mihály duó lett, mi Gyuszival a tisztes helytállásban a 8. helyet szereztük meg.

• Előző
• Tovább

Tweet