JELES NAPOK: A FÖLD NAPJA

Gyönyörű Földünk! Szépséges kék bolygónk! Földanyánk!

https://www.youtube.com/watch?v=yMPpJR1h0eU

Csak remélni tudom, hogy nem rázod meg magad és dobsz le bennünket magadról könnyedén:
„Elég volt, gyerekek! Eldurvult a játék!”

Hogy a Földet védeni kell, megvédeni saját magunktól, az a 20. század harmadik harmadára vált teljesen nyilvánvalóvá. John McConnell békeaktivista volt az, akinek első ízben sikerült hatékonyan felhívni erre a világ figyelmét. 1969-ben, San Franciscóban, egy UNESCO konferencián vetette fel a Föld Napjának ötletét, amit el is fogadtak, és a rá következő évben, 1970. március 21-én (a tavasz első napján) ünnepelték meg először.

Egy hónapra rá, 1970. április 22-én, az akkor egyetemista Denis Hayes megalapította a Föld Napja Hálózatot. Több mint 25 millió amerikai állt mögé – már az elején. Az azóta eltelt majd’ fél évszázadban 174 ország több mint 15 000 szervezete csatlakozott hozzá, és több mint egymilliárd ember mozdul meg ezen a napon a világ minden táján, hogy tegyen valami jót a Földért. Mi itt, Magyarországon 1990. óta ünnepeljük meg a Föld Napját.

2009-ben újabb fordulat állt be a nagy nap történetében: a bolíviai elnök, Evo Morales kezdeményezésére az ENSZ április 22-ét a Földanya Nemzetközi Napjává nyilvánította.

A Föld Napja cselekvő ünnep, amely mindnyájunk jövőjéről szól. A Föld napja mozgalom egyik jelmondata: „Ki mondta, hogy nem tudod megváltoztatni a világot?” Persze, nem állítom, hogy én, te, ő képesek vagyunk begyógyítani az ózonlyukat, de ki-ki a maga körülményei között igenis tehet a változásért. Például, ha fát ültet, növényeket nevel, komposztál, környezetbarát szereket használ, fogmosás közben nem folyatja a vizet, nem szemetel, és ha szemetet lát, összeszedi… holnapig sorolhatnám szokásainkat, amelyekkel hozzájárulunk Földünk közérzetéhez. Ma már mindenki ismeri az ökológiai lábnyom fogalmát. Már csak az kell, hogy az a bizonyos sokat emlegetett kritikus tömeg felismerje: amit Földanyánkért teszünk, azt magunkért tesszük.

Természetesen a Föld sorsa elsősorban a kormányok, gazdasági nagyhatalmak, árnyékhatalmak tevékenységén múlik. De velük szemben sem vagyunk feltétlenül tehetetlenek. Hadd idézzem Margaret Mead kulturális antropológus gondolatát: „Ne hidd, hogy elhivatott emberek kis csoportja ne tudná megváltoztatni a világot. Igazából ez az egyetlen mód, ahogy valaha is sikerült.” Úgy legyen!

A drámai vég Michael Jackson dala 35 évvel ez előttről meghallgatható itt:

https://www.youtube.com/watch?v=XAi3VTSdTxU

Fogadjátok szeretettel a magyar szövegét is!

Michael Jackson: a Föld dala (2009)
Várkonyi Miklós fordítása 

Ragyog a napkelte,
hull az eső,
suttog a szellő,
ez mind élvezhető.
Csillagos égről
árad a fény,
azt mondtad: mindez
csak a tiéd és enyém.
Ugye, emlékszel még arra,
ahogy ember embert ölt?
Ugye, emlékszel még arra,
mennyit sírt a szegény Föld? 

Gyötörjük Földünket,
s érzi a kínt,
hol van a béke,
melyet úgy kívántunk mind?
Susogó erdők,
zöld füvű rét,
azt mondtad: mindez
csak az enyém és tiéd.
Ugye, emlékszel, hogy a háború
hány gyermeket megölt?
Ugye, emlékszel még arra,
mennyit sírt a szegény Föld?

Álmodtam már,
jártam csillagok között,
megszegte az ember,
amire egykor esküdött. 

Hej, oszlik a tegnapunk,
(Mi jöhet még?)
szárad a tó,
lezuhan az égbolt,
a Hold nem látható.
Hol van az érzés,
hogy kellesz nekem,
hogy hiányod, akár
az űr, oly végtelen.
Írtjuk az állatot,
a medve kihal,
ki törődik, mondd csak,
az utódaival?
Irtjuk a bálnát
a tengereken,
lángol a dzsungel,
és füstöl szüntelen.
Az Ígéret Földje,
mondd, hova tűnt,
hol van az ember, akit
szabaddá tehetünk?
Hallod, hogyan sírnak
haldokló gyerekek,
mondd, hol rontottuk el
az életüket?
Mi lesz a kicsinyekkel,
hol a jövő,
hová lett kacajuk,
a bajt feledtető?
Miért csak bánat jut,
hol az öröm,
miért a halál győz
az életösztönön? 

Pilisszentiván, 2017. április 20.

Szeretettel
Acél Anna
Honismereti- és Kultúra team 

• Előző
• Tovább

Tweet