A HÚSVÉTI ÜNNEPKÖR JELES NAPJAI

Virágvasárnap (03.20.) ünnepli az egyház Jézusnak szamáron való diadalmas jeruzsálemi bevonulását: sokan a nép közül ruhájukat terítették az útra, mások ágakat törtek a fákról, s eléje szórták. Ennek nyomán került az ünnep szertartásai közé a pálmás, Európa északi tájain pedig a barkás körmenet.
Hazánkban virágvasárnapi szokás volt a kiszehajtás, melynek lényege, hogy egy női ruhába öltöztetett szalmabábut körülhordtak a településen, majd elpusztították, vízbe dobták, vagy elégették. Így vetettek véget a télnek, köszöntve a tavaszi megújulást.  A mágikus rítushoz fűződő énekek tréfás jellegűek, s arra utalva, hogy nemsokára vége a böjtnek, a böjti ételeket, felváltják a húsos ételek.

A nagyhét a nagyböjt utolsó hete virágvasárnaptól nagyszombatig.
A nagyhét a tavasz újjászületésre koncentrál, a természet megújulása a test- és a lélek megújulását is hozza. A magyar falun ilyenkor nagy gonddal megtisztították az egész portát, beleértve az istállót és melléképületeket, valamint a kutat is. A szerszámokat is letisztogatták, kifényesítették. Különös gonddal készültek ilyenkor az évi gyónásra, szentáldozásra is: a lelki megújulásra-megtisztulásra.
Magyarul „sanyarúhét-, vagy videshét”(vizes)nek nevezik, jelezve, hogy a böjt vége a legnehezebb,  mert e nap egyben Jézus szenvedésének kezdete is.

Zöld csütörtök (03.24.): az utolsó vacsora emlékének ünnepe, vélhetően a 12. század végéig használt, zöld színű miseruhára utalhat. A hagyomány szerint ezen a napon főleg sóskát, spenótot, salátát esznek, sőt fiatal csalánt is főznek az ételbe, vagy önálló főzelékként, vagy levesként fogyasztják. Egy másik szokás az apostolok mulasztása miatt alakult ki , hogy nagycsütörtökön nem szabad szundikálni, sokat aludni, mert akkor egész évben lusták leszünk.

Nagypéntek (03.25.) Jézus kereszthalálának emléknapja, a legnagyobb böjt és gyász ideje. A pénteki napot ezért általában is szerencsétlennek tartották. E napon tiltották az állattartással és földműveléssel kapcsolatos munkákat, nem szítottak tüzet és nem sütöttek kenyeret sem. Hajnalban volt szokás a patakra menni és abban megmártózni, mert aki ezen a napon folyóvízben megmosakodott az egész évben szerencséssé vált.

Húsvét megünneplése már Nagyszombat (03.26) délutánján megkezdődik. Ismét megszólalnak a harangok, ekkor ér véget a negyven napos böjt, a hústól való tartózkodás - innen származik az ünnep magyar elnevezése is. Legjelentősebb eseményei a nagyszombatnak a víz- illetve tűzszentelés. Katolikus templomokban a gyertyát a megszentelt tűz lángjáról gyújtják meg, mert az új tűz gyújtása a remény szimbóluma. A  templom keresztelővizének megszentelésével azt tartották, hogy akit először ezzel az "új vízzel" megkereszteltek, egész életében szerencsés lesz. Jellegzetes szokás még a feltámadási körmenet szombat estéjén.

Húsvét vasárnapján (03.27) is fontos szerepe volt a víznek. Úgy tartották, aki hamarabb merít vizet, az lesz a szerencsés. Szokás volt még piros tojást tenni mosdóvízbe és arról mosakodni, hogy az egész család egészséges legyen.
A húsvéti ételszentelés egyes falvakban, Erdélyben különösen még máig is élő hagyomány. A délelőtti misére gondosan előkészített, kendővel letakart kosárral mentek a hívők, húsvéti sonkát, bárányt, kalácsot, tojást, sőt még bort is vittek megszenteltetni a templomba. A pap megáldotta az ételeket. A hosszú böjtölés után ezeknek az ételeknek az elfogyasztásával kezdődött újra a húsfogyasztás, a "hús vétele". A megszentelt ételek maradékához is sokféle képzet kapcsolódott: pl. a szentelt kalács maradékát a tyúkoknak adták, hogy sokat tojjanak. Szokás volt az is, hogy a megszentelt tojást a család közösen fogyasztotta el, azért, hogy ha eltévednének jusson eszükbe, hogy kivel ették a húsvéti tojást és hazataláljanak.

Az ünnep egyik dísze és egyben "kenyere" a cifrára fonott nagy kalács. Alapja szinte egyugyanazon kelt tészta, amit a különböző népek eltérő hagyományaik és vérmérsékletük szerint ízesítenek, fűszereznek, díszítenek.

Az ünnep szinte áldozati eledele a húsvéti bárány, amely Krisztust jelképezi. Végül a legrégebbi eledelek közé tartozik a tojás, ami az élet és újjászületés jelképe. Ahogyan a tojásból új élet kel ki, úgy támad fel Krisztus is a sírjából, az emberek megváltására. A sonka a parasztélet gazdasági és kultikus rendje következtében vált már igen régen jellegzetes húsvéti eledellé.

Húsvét hétfő (03.28) Ezen a napon sok vízzel kapcsolatos népszokás él, kiemelkedik a locsolkodás, a hímes tojás ajándékozás. A víz megtisztító, megújító erejébe vetett hit az alapja ennek a szokásnak, mely aztán idővel, mint kölnivízzel való locsolás maradt fenn napjainkig.
Bibliai eredetet is tulajdonítanak a locsolkodás hagyományának, eszerint a Krisztus sírját őrző katonák a feltámadás hírét vevő, ujjongó asszonyokat igyekeztek lecsendesíteni úgy, hogy lelocsolták őket.
A naphoz kötődő népszokás a locsolkodás, ezért néhol vízbevető hétfő néven is ismerték ezt a napot. Egykor vidéken a lányokat a kúthoz, vályúhoz vitték, és vödörrel leöntötték, de a népszokás ma is, városi környezetben is tovább él. Eredetére nézve termékenységvarázsló célzatú, illetve a víz tisztító hatására is utal.
A legények a locsolásért piros vagy hímes tojást kapnak a lányoktól.

Régi korokban a piros színnek védő erőt tulajdonítottak, ám a húsvéti tojások piros színe egyes feltételezések szerint Krisztus vérét jelképezi. Egy legenda szerint mikor Krisztus a keresztfán függött, előtte egy asszony egy nagy kosár tojással állt meg imádkozni, és Krisztus vére rácseppent a tojásokra. A vallásos magyarázaton túl a piros szín nemcsak a vért, az életet, hanem a szerelmet is jelképezi, és ezért a piros tojás szerelmi ajándék, szerelmi szimbólum is lehet húsvétkor. A tojásfestés szokása és a tojások díszítése az egész világon elterjedt.

Más vélekedések szerint a húsvét eredetileg a termékenység ünnepe, amely segítségével szerették volna az emberek a bő termést, és a háziállatok szaporulatát kívánni. Így kötődik a nyúl a tojáshoz, mivel a nyúl szapora állat, a tojás pedig magában hordozza az élet ígéretét.
A locsolkodás is az öntözés utánzásával a bő termést hivatott jelképezni.
Így hát kedves lányok-asszonyok ne (nagyon) tiltakozzunk miatta!

Pilisszentiván, 2016. Böjtmás hava 15.

szeretettel

Berecz Ildikó
Az Életfa Program
Honismereti- és Kultúra szirmának vezetője

forrás:
Bálint Sándor: Karácsony, húsvét, pünkösd
Dömötör Tekla: Magyar népszokások
Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium

• Előző
• Tovább

Tweet