Valóra vált egy álmom

Kedves Életfások!
Utolsó cikkemben még Kínában jártam, itt az ideje visszatérni Európába. Pekingből egyedül indultam el Lengyelországba. Gondoltátok volna, hogy egy napra Kínában rekedni egy meghibásodott gép miatt bizony félelmetes dolog?! Végül 36 órát vett igénybe az utazás, az összes pakolással, átszállással, újra beszállással, reptéri szállodával együtt… Bizony jó szolgálatot tett a Levendula olaj, amikor féltem, vagy a Vanília ital, amikor már nagyon éhes voltam.

Katowice városába másodjára érkeztem, nagy lelkesedéssel és kimerülten az utazás fáradalmaitól. Több közös próba és egy kinti koncert után várt ránk az utazás Budapestre, hogy a Zeneakadémia Nagytermében játszhassunk. Valóra vált egy álmom, hogy Dohnányi: Konzertstück című művét szólózhattam, ezen a csodálatos helyen. Na, de ne szaladjunk ennyire előre! J

Áprilisban játszottam Katowicében a budapesti Zeneakadémia Szimfonikus Zenekarával szólót, ami nagy megtiszteltetés volt. Ennek hatására kaptam egy felkérést a Zeneakadémia Koncertközpontjától, hogy a 75 éves Lengyel Intézet ünnepi koncertjén legyek közreműködő. Bizony sírtam a boldogságtól, mert amióta csak az eszemet tudom az volt az álmom, hogy majd egy zenekar szólistájaként léphetek a pódiumra a Zeneakadémia Nagytermében. Számomra ez Magyarország legszebb és legnemesebb koncerthelyszíne. Amint a részletek tisztázódtak én nyomban munkához láttam és mindent megtettem annak érdekében, hogy jól sikerülhessen ez az este.

Csodálatos emberekkel dolgozhattam együtt a kinti tartózkodás alatt, lelkiismeretesek voltak és mindenben segítőkészek. Minden adott volt ahhoz, hogy nyugodt környezetben készülhessek a nagy napra. Biztosították az étkezésem, a jól felszerelt szállásom és akkor gyakoroltam, amikor csak akartam. Így aztán napi 8-10 órát minimum a hangszer mellett töltöttem. Mivel bent kaptam a lengyel Zeneakadémián apartmant, napokig még az épületet sem hagytam el.

Ennyi idő után hazaérni nagy különös érzés volt, szinte el sem hittem, hogy elérkezett ez a nap. Rengeteg élménnyel, több új baráttal, kínai és lengyelországi kalandokkal gazdagodtam. Október 17-én már saját ágyamban ébredtem, ez volt a nagy nap, amikor az én nevem van a szólistának szánt öltözőben a Zeneakadémián… Már jól bevált receptem van, hogy mit kell csinálni egy koncert előtt. De nem szabad megfeledkezni arról, hogy rengeteg energiára van szükség. Én a Halolaj kapszulára esküszöm, nagy dózisban. Persze itthon jött hozzá Narosan Áfonya, Q10 és nagyon fontos számomra a 31-es olaj adta levegő és nyugalom. Koncert előtt pedig szőlőcukor, torna, nagylevegő és csend…

Köszönöm, hogy játszhattam és velem együtt lélegeztetek, szurkoltatok… Hálás vagyok, hogy a családomból sokan, barátok mind-mind ott voltatok. Boldog vagyok, hogy Schmidt Ferenc Igazgató Úr, Tonk Emil és felesége, Szabó Tamás és Réka ott voltak és velem együtt élték át ezt az estét.

„Ragaszkodj az álmaidhoz, mert nélkülük az élet olyan, mint egy törött szárnyú madár, ami nem tud repülni.”

Langston Hughes

Szeretettel:
Karasszon Eszter

• Előző
• Tovább

Tweet