UTAZÁSAIM A VILÁG KÖRÜL I.
- Kategória: Kultúra
- Találatok: 4710
Az Életfa virág egyik szirma a kultúra. Nagyon sok kiemelkedő művésszel ismerkedhettünk meg az elmúlt évek alatt.
Büszkék vagyunk, hogy a színész világból Verebes Linda, Pindroch Csaba, a zenei életből Kapitány Péter, Nyári Károly, a Summer Sisters – vagyis Nyári Aliz és Nyári Edit -, Soós Judit, a festészet területéről Urbán György, az iparművészet területéről Tihanyi Edit, az irodalom területéről Ozsváth Sándor az Életfa Program mellett tette le a voksát.
Van azonban egy Életfa munkatársunk, akit eddig inkább a hálózatban végzett kiemelkedő munkájáról ismertünk, mintsem a komolyzenei életben betöltött szerepéről. Pedig higgyétek el, megérdemli!
Egészen fiatalon, 5 évesen kezdett el csellózni, és már 6 évesen belekóstolt a zenei versenyek világába, 14 évesen pedig már szólistaként lépett fel. Ezt követték a nemzetközi versenyek: Olaszország, Ausztria, Németország, Szlovákia, Szerbia, Románia, Egyesült Államok. 2011 óta a Zeneakadémia hallgatója.
Nemrég itt figyeltek fel rá, és tehetséges csellistaként, valamint az egyetemi tanárok és világhírű művészek ajánlása alapján meghívást kapott Kínába. Hogy milyen élményekkel gazdagodott? Erről olvashattok az alábbiakban.
Fogadjátok szeretettel Karasszon Eszter írását!
Az egész új kezdődött, hogy kaptam egy üzenetet júniusban. A levélváltásokat hívás és több tárgyalás követte, majd szeptember 27-én elindultam az életem egyik legnagyobb kalandjára, Kínába. Csellóval együtt utazni nem egyszerű feladat, de minden esetre mellettem ült végig és közösen vettük az akadályokat. Megszűnt a Budapest-Peking járat, így furcsa mód az ellenkező irányba kellett elindulni, Helsinkibe. Ott pedig már várt ránk a következő repülő egy másik kultúrába, egy másik világba.
Egy nappal, 6 órás időzónaváltás és összeadva 12 óra repülőút után megérkeztünk Pekingbe. Mielőtt tovább utaztunk volna rövid városnézés és a Nagy Fal megmászása várt ránk. Az első leckét máris megkaptuk. Minden csak viszonyítás kérdése. A Nagy Falhoz 2 órautazással jutottunk el -„közel”…
Álmosan vágtunk neki a Nagy Fal túrájának, első körben fel kellett érni a felvonóhoz, ami futószalagként vitte az embereket. A tömegben egymásba kapaszkodtunk és nem is gondoltuk, hogy az igazi tumultus és zsibaj csak most következik. Csodálatos érzés egy ilyen helyen állni, mászni az egyenetlen lépcsőfokokat. Más illatok - igaz ez néha orrfacsaró -, más arcok és más habitus. Kapaszkodva, lihegve igyekeztünk ki a sok ember közül, ha kicsit bátortalanabbak voltunk, akkor bizony könnyen szétszakadtunk. Állni a napsütésben, kapaszkodni az élő történelem tégláiba, hihetetlen érzést nyújtott.
Pekingben ettem életem első igazi kínai főétkezését. A pálcika komoly feladatot jelentett és bátorságra is szükségem volt, hogy minél több tálkából merjek kóstolni. Nagyon vendégszeretőek, így lelkesen pakoltak mindent a tányéromra. Az asztal közepén forgott körbe-körbe a 30-40 fajta étel, váltakozva. A különleges gyümölcsöktől elkezdve, a tenger gyümölcseit és különleges állatokat lehetett lakmározni… (Máris szükségem volt a 31-es olajra, majd a következő napokban a Fibrosan tablettáraJ) Innen azonnal a reptérre indultunk, majd repültünk újra Linyi városába.
Linyiben ébredtem a 26-ik emeleten, felhőkarcolók társaságában és virágrengetegben, amellyel fogadtak bennünket. Az első megmérettetés máris elindult. A kínai tv vette az első közös próbát, a zongorista-hegedűs és énekesnő kollégákkal együtt máris közönséget kaptunk. Gyerekek, kis zenészek máris kíváncsian fogadtak minket, katonai sorfal és újabb virágok csak emelték az esemény csillogását.
Mennyien voltak? Nehéz lenne elmagyarázni… Linyi városában 10 millió embernél is többen laknak, egész Kínában pedig a gyerekek közül csak zongorázni 46 millióan tanulnak… Hihetetlen számok!!
A rögtönzött koncert után újabb nagyszabású kínai lakoma, majd éjjeli próba következett. Itt már erősen éreztük az időzónaváltást és a kirándulás, fellépés, utazás fáradtságát.
Szeretettel:
Karasszon Eszter
