Honismereti kirándulás Diósgyőrben

Néhány nappal ezelőtt kaptam egy meghívót 2012. október 8-ra vezető szponzoromtól, Hegyi Gyöngyitől, a tatai Életfa Delfinek vezetőjétől.

Ez a meghívó nem egy szokványos meghívó volt, szeretném idézni:

„Én, Lajos király köszöntelek kedvenc váramban, Diósgyőr Várában!

Szeretettel látlak, nézz hát szét, ismerd meg jelenemet, múltadat”

A meghívónak nagyon megörültem, hiszen a szülővárosom egyik nevezetességének megtekintésére invitált, és ez jó alkalmat jelentett miskolci munkatársaimmal való találkozásra is.

Ez az időpont egybe esett miskolci tartózkodásommal, mivel előző hétvégén részt vettem a Kulcsemberek Klubja előadásán.

Elérkezett a kirándulás napja, jó kedvvel, vidáman üdvözöltük egymást, és kezdetét vette utunk, vissza a múltba.

Ragyogó napsütéses délután volt, az őszi erdők borította hegyek karéjában emelkedő négy saroktornyos várpalota csodálatos látványt nyújtott.

Bár magát a várat és a palotát a történelem viharai nem kímélték, de az ásatásoknak, helyreállításoknak, köszönhetően hűen magunk elé tudtuk képzelni a maga valóságában.

Engedjétek meg, hogy most személyes élményeimről írjak.

Gondolataimban visszarepültem Lajos király udvarába. A kiállításokból megtudtam, hogy hogyan élt a király és udvartartása. A kazamatákat végigjárva betekinthettem a mindennapokba, a vadászattól, a vásároktól kezdve egészen a lovagi tornákig. A panoptikum olyan hatással volt rám, mintha én is a régi korban élnék. A középkori fegyverek, harci eszközök, páncélok megidézték a lovagi tornákat. A kiállítási termekben megnéztük a régi használati tárgyakat, eszközöket, valamint a Bükk hegység állatvilágát bemutató termekben betekintést kaptunk a régen és ma élő állatokról.

A várban tett sétánk alkalmával egy emléktáblára lettem figyelmes. Megtudtam, hogy 1847. július 8-án ezen a helyen gyönyörködött a természet és nyári lenyugvó nap szépségében Petőfi Sándor.

Érzelmeit az Alkony című versében örökítette meg, amelyet idézek:

Olyan a nap, mint a hervadt rózsa,

Lankadtan bocsátja le fejét;

Levelei, a halvány sugárok,

Bús mosollyal hullnak róla szét.

Néma, csendes a világ körűlem,

Távol szól csak egy kis estharang,

Távol s szépen, mintha égbül jönne

Vagy egy édes álomból e hang.

Hallgatom mély figyelemmel. Oh ez

Ábrándos hang jólesik nekem.

Tudj' isten, mit érzek, mit nem érzek,

Tudja isten, hol jár az eszem.

Ez a vers olyan érzetet ébresztett bennem, mintha a költő szemével én is ugyanazt látnám.

Tovább haladva tárlatvezetőnk röviden ismertette a vár történetét.

Diósgyőr neve személynévből származik.

A ma is álló diósgyőri vár területén a 10. században épülhetett először földvár, amely a tatárjárás alkalmával elpusztult.

1316 körül építettek először kővárat. 1360-as évektől gyakori látogatója Nagy Lajos király, aki később lengyel király is volt, így a vár földrajzi helyzete miatt alkalmas volt a mindkét országot érintő ügyek intézésére.

Ekkor élte a vár fénykorát.

Nagy Lajost Zsigmond követte a trónon és ő honosította meg azt a szokást, hogy Diósgyőr vára és uradalma a mindenkori királyné jegyajándéka.

Viszontagságos idők következtek a vár életében, folyamatos támadásoknak volt kitéve, hol a török, hol a királyi seregek foglalták el.

A 17. és 18. században egymást követték a rendelkezések, építésre, karbantartásra, de mind ezek nem valósultak meg.

Az első ásatásra az 1930-as években került sor, a helyreállítást az 1960-as években kezdték meg.

Azóta kisebb nagyobb megszakításokkal folyamatosan történik a vár helyreállítása.

Ennek magam is szemtanúja lehettem mikor kirándultunk alkalmanként a várhoz.

A mai napig koncerteket, színházi előadásokat, várjátékokat rendeznek az ódon falak között.

A vár négy tornya közül az egyik látogatható, csigalépcső feljáró visz a tetejére, ahonnan lélegzetelállító látvány tárul a szemünk elé.

A látványtól eltelve, a várlátogatás végeztével jól eső fáradtsággal látogattuk meg a vártól kisé távolabb lévő „Kisgergely” cukrászdát, ahol finom süteményekkel csillapítottuk éhségünket.

Nagyon jól éreztem magam, nagyon jó volt az ismerős arcokat újra látni és beszélgetni.

Örülök, hogy részt vehettem a miskolci klub honismereti rendezvényén, bízom benne, hogy a következőn is ott lehetek!

Szeretettel:

Lengyel Ferencné Anikó

• Előző
• Tovább

Tweet