Felvidéki kirándulás

Ami túl nagyra nő, az egyszer újra visszazsugorodik.

Ez vonatkozik a nagy birodalmakra is, akár római, német vagy szovjet, de említhetem a nagy Magyarországot is. Már a múlté, csak régi térképeken található, de a mai határain kívül számtalan emlék kapcsolódik az anyaországhoz. Az emlékekben sokféle üzenet lapul az utókor számára. Kérdés, hogy ki mit olvas ki belőle.

A sokoldalú Életfa Program kultúrával is foglalkozik, magyar kultúrával bő értelemben, ezért október 6-án egy lelkes, kíváncsi életfás csoport Borsi Tivadar és Borsiné dr. Barla Erzsébet vezetésével egy kétnapos felvidéki buszos kirándulásra indult Debrecenből, hogy jobban megismerje az ottani kulturális emlékeket.

Miután Miskolcon felvettük a hozzánk csatlakozó résztvevőket, Krasznahorka vára volt az első úti cél. A tavalyi tűzvész miatt csak tisztes távolságról nézhettük meg, de hogy milyen volt, és hogy remélhetőleg milyen lesz a helyreállítások után, egy, a buszon lejátszott dvd segítségével megtudtuk.

Az egész kirándulásunk azért nem volt ennyire „kényelmes". A következő állomáson leszálltunk a buszról, és gyalog szálltuk meg az impozáns betléri kastélyt, az Andrássy család egykori otthonát. Ma múzeumként működik. Betekintést nyertünk nemcsak a nemesek életébe, különböző módon és stílusban berendezett szobákba, termekbe, hanem a pincében berendezett termekben láthattunk érdekes tárgyakat, trófeákat az egész világból, amit a sokat utazó családtagok összegyűjtöttek.

A nap végállomása Lőcse volt, ahol városnézésre vitt minket a magyarul beszélő Astrid nevű idegenvezetőnk. A magyar nyelvtudása ugyan hézagos volt, de olyan lelkesen végezte a munkáját, annyira szívügye volt a magyar kapcsolatok ápolása, hogy kivívta sok tagunk könnyes szemű elismerését.

A vasárnapi reggeli után visszafordultunk Magyarország felé. Kétórányi utazás után Kassára értünk, ahol az éppen akkor zajló Kassai Maraton verseny miatt nem volt egyszerű megtalálni a ránk váró idegenvezetőt. Mindenféle kerülő úton, miközben Kassa kevésbe mutatós, de annál érdekesebb részeit láthattunk, csak sikerült a sofőrnek odavinni minket a megbeszélt parkolóba.

Az idegenvezető élő, beszélő történelemkönyv volt. Három órán keresztül mutatott régi, szép épületeket, mesélt a történelmi funkciójukról, fűszerezve sok-sok anekdotával. Nehéz ilyen rövid beszámolóban bármit is kiemelni, de talán Rákóczi fejedelem sírjának megkoszorúzása dobogtatta meg leginkább a magyar szíveket.

A buszon esett szó a Benes dekrétumokról, a kollektív bűnhődésről, a felvidéki magyarok megpróbáltatásairól, szenvedéseiről, a második világháború után a mai magyar kisebbség anyanyelvi használatának megakadályozásáról. A tények magukért beszélnek, ezek valódi, megtörtént tragédiák, de vajon meg lehet érteni ezt a helyzetet, ha nem megyünk még messzebbre vissza a történelembe? Most emlékeztünk az aradi vértanukra, a magyar szabadságharcra.
A történelem viharában bizony gyakori az adok-kapok. A szemet szemért. Mindig felváltva kell bűnhődni? Megbocsátani sokkal nehezebb, de más igazi megoldás nincs.

A felvidéki kirándulásnak lesz folytatása. Számtalan érdekes és méltó magyar emlék vár még minket, de talán érdemes lesz a békés együttélés jegyében felülemelkedni, példát mutatni, és egy szlovák emlékművet is felkeresni.

Lund Ove

{joomplucat:27 limit=8}

• Előző
• Tovább

Tweet