JANUÁR

Amikor gyermekként először olvastam a hónapok régi elnevezését nagymamám egy régi könyvében, valami kalendárium lehetett, nagyon meglepett, hogy más nevük is van, mint amit én tudtam. Nem gondolkodtam addig a hónapok nevének jelentésén, így nevezzük és kész.
Ám olyan beszédes elnevezésekkel találkoztam, hogy a nevek olvasása közben lepergett szemem előtt a teljes év. Láttam hó förgeteget, olvadó jégcsapot és zajló folyót, a hóvirágot hajladozni a még hűvös, de tavasz illatú szélben. Éreztem Napsugár simogatását, az akác, orgona, hárs illatát. Majd a színpompás erdőket, melyek ruhájukat lassan a földre ejtik, és a vastag lombtakaró alatt, az új életről álmodhat Földanya.
Szeretném ezt a tudást feleleveníteni, ezért sorban megírom a hónapok eredeti, latin-, régi magyar-, székely és jelenlegi elnevezéseit.
Kérlek, segítsetek, hogy ez tudás ne vesszen a feledés homályába! Régi hagyományainkat és múltunk tengernyi emlékét adjuk át gyermekeinknek, mert a múlt ismerete nélkül, nincs jelen és jövő sem lehet.
Fogadjátok szeretettel januárt!

A hónap¹ szó a Hold és a Nap szavak összevonásából alakult ki.
A hónapok mai használatban lévő nevei latin eredetűek.
Római hagyomány szerint a hónapoknak a városalapító Romulus király adott első ízben nevet, amely csak a mezőgazdasági munkák szempontjából számba vehető 10 hónapot vette figyelembe, márciustól-decemberig. A fennmaradó téli "holt" idő elnevezést az i.e. 700 körül végrehajtott naptárreform idején iktatták be az új, immár 12 hónapos holdnaptárba Ianuarius és Februarius néven. A hónapok Augustus császár² uralkodása alatt nyerték el ma is használatos elnevezésüket.
Az év első, 31 napos hónapja a Gergely-naptárban a január, Ianuarius-Januárius. Névadója a kétarcú Ianus (Janus), a kezdet és a vég istene. Neki tulajdonítható, hogy a korábbi márciusi, majd szeptemberi évkezdés helyett a rómaiak utóbb január 1-jén kezdték az évet. Ezt követően a konzulok is január 1-jén léptek hivatalba.
Nálunk az év első hónapját a csillagászati év megfelelő hónapneve után régente Vízöntő havának is nevezték. A csillagászati hónapok a napév fordulópontjaihoz igazodva a naptári hónapok utolsó dekádjában kezdődnek: a tulajdonképpeni Vízöntő hava január 21-én vagy 22-én. A régi időszámítás természetesen az évkezdetet is csillagászati fordulóponthoz, esetünkben a téli napfordulóhoz igazította.

Január folyamán

• a Nap az állatöv csillagképei közül a Nyilas csillagképből a Bak csillagképbe lép, majd a Vízöntőbe,
• virága: a hóvirág,
• talizmánköve: a gránátkő,
• a  kínai holdújév: január 21 és február 21 közötti napra esik.
• Jelentősebb januári népi ünnepeink:
• 6-án Vízkereszt napja,
• 22-én Vince napján enyhe idő jó szőlőtermést ígér: „Ha megcsordul Vince, tele lesz a pince”,
• 25-én Szent Pál megtérése, "pálforduló"-kor ha süt a nap, akkor még hosszú kemény tél várható.

Régi magyar neve: Vízöntő hava.
A népi kalendárium szerint: Boldogasszony- vagy Nagyboldogasszony hava
Székelynaptár szerint: Fergeteg hava
A 18. századi magyar nyelvújítók a januárnak a Zúzoros nevet adták.

Pilisszentiván, 2016. Fergeteg hava 12.           

Szeretettel:
Berecz Ildikó
Az Életfa Program
Honismereti- és Kultúra szirmának vezetője

[1] A hónap az idő számításának egyik alapegysége, naptárakban használatos, hossza nagyjából megegyezik a Hold mozgásával kapcsolatos valamely természetes periódussal
[2] uralkodott i. e. 27-től haláláig, i. sz. 14-ig, a római történelem egyik legfontosabb alakja volt

• Előző
• Tovább

Tweet